Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-10-31 / 43. szám

exkluzív- A Keresztény Múzeum talán legfon­tosabb része Simor János hercegprímás magángyűjteménye.- Valójában ez az alap. Simor nem volt tanult művészetszakértő, de igen kedvel­te a művészeteket és gyűjtötte a műtár­gyakat, értékeket. Amint tudjuk, ő fejez­te be a Bazilika építését is és ő koronáz­ta meg Ferenc Józsefet is magyar királlyá. Gyűjteményét egyébként 1875. októ­ber 12-én nyitotta meg a nagyközönség számára, amely így az ország harmadik­ként létrehozott nyilvános múzeumává vált. Ekkor még úgy nevezték, hogy Prí- mási Kép- és Metszvénytár, ráadásul a mai palota sem állt még ekkor, úgyhogy az első kiállítási helye a Bibliothecában volt. Jelenlegi helyére 1882-ben került. Végül 1887-ben gondolt arra, hogy in­tézményesíti magángyűjteményét, ek­kor nevezte el Keresztény Múzeumnak, tulajdonosául pedig nem a mindenkori érsekutódot, hanem az Esztergomi Fő­káptalant jelölte meg.- A múzeum másik nagy gyűjteménye Ipo­lyi Arnold nagyváradi püspöktől származik.- Magyarország számára Trianonból az egyetlen nyereség, hogy Nagyvárad­ról akkor, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy baj lesz az ország területi épségé­vel. Igaz, hogy ott is nyílt egy kiállítás, de mindenki tudta - többek között Gerevich Tibor is -, hogy annak az alapja az Ipolyi- hagyaték. Ennek a gyűjteménynek a leg­értékesebb ötvösremekeit ugyan a múze­umőr a háború alatt ellopta és külföldre menekítette - ma is tudjuk, hogy merre kellene keresni, de a „tulajdonosok" el­zárkóztak előle, hogy akár még csak meg is tekinthessük. Nos, ahogy a háború vé­gén közeledtek a románok, Gerevich Ti­bornak jutott eszébe, hogy mozgósítsa Lépőid Antalon keresztül Csernoch János hercegprímást, aki 1918 decemberében, '19 januárjában egyszerűen hazahozta az Ipolyi-gyűjteményt.- E két nagy hagyatékon kívül a múzeum adományokból gazdagodott, köztük főúri felajánlásokból is.- Igen, például San Marco herceg kép­zőművészeti anyagával, akinek a felesége egy magyar asszony volt, Nákó Nivéle, aki megözvegyülvén - gyermekük nem szü­letett -, így amikor elérkezettnek látta az időt, hogy gondoskodjék a gyűjteményé­ről - szintén nem Gerevich Tibor közben­járása nélkül - szintén Esztergomra gon­dolt, a család képtárát és iparművészeti értékeit a Keresztény Múzeumra hagyo­mányozta. Ami a múzumban kerámia, az mind tőle származik, hiszen szenvedélye­sen gyűjtötte többek között a szelencé­ket. A gyűjtemény egyébként Bad Isl-ből, a császári nyaralóból és Nagykomlósról, Torontál megyei birtokukról érkezett.- Az állandó kiállítás mellett a múzeum rendszeresen rendez időszaki kiállításo­kat is. Ilyen a legutóbb megnyílt Makulát­lan című tárlat, amely Mária szeplőtelen fo­gantatásáról szól többek közt Petrás Mária kerámikusművész és Szekeres Erzsébet tex­tilművész alkotásaiból.- A történelmi és dogmatikai rész a fel­ső szinten látható, az alsó, időszakos ter­mekben pedig az említett két művésznő alkotásai kerültek bemutatásra.- A kiállítás jelentőségét talán jól jelzi, hogy maga Erdő Péter bíboros, prímás, esz­tergomi érsek nyitotta meg.- Számunkra is nagy öröm volt, hogy nem utasította el a megnyitás gondolatát, sőt előadásában kiegészítette a szeplőte­len fogantatás, mint egyházi tan történel­mi alapjait, utalva például arra, hogy ami­kor a Pázmány-féle egyetem megalakult Nagyszombatban, akkor az intézmény alapszabályai tartalmaztak egy záradé­kot is, miszerint csak olyan ember lehe­tett tanár az egyetemen, aki ezt a hittételt elfogadja és éli. Vagyis az egyetem alapí­tásában ennek, a később dogmává, tehát hitigazsággá kimondott hittételnek igen nagy szerepe volt. Nem véletlen, hogy az egyetem szimbólumának, a pedumnak - magyarul díszbot -, ott látható a szeplő­telen fogantatás szobra.- Igazgató úr! Melyik a legkedvesebb ter­me, darabja, műtárgya a múzeumból?- Nos, én eredetileg az ötvösművészet­tel foglalkoztam, a szakdolgozatomat is a szarvserlegekből írtam. Ha tehát szabad azt mondanom, a kedvenc tárgyaim a kincstárban vannak-valamikor egyébként az is hozzám tartozott. A választ ráadásul az is nehezíti, hogy a művészetek területén egy kicsit olyan vagyok, mint az orvostu­dományban a„medicus universalis", akinek hivatalból értenie kellett a teljes művé­szettörténethez a katakombáktól napjain­kig. Annyi mindenesetre biztos, hogy nem vagyok modern beállítottságú ember. Hi­szem, hogy a művészet akkor volt nagy, amikor valamiért volt, ezzel szemben a mai művész véleményem szerint nem szolgál­ni akar, egyszerűen öntörvényű és ez egy kissé távol esik tőlem.- Napjainkban minden intézmény meg­szorításokra kényszerül ebben az agyon­hangsúlyozott, de nyilván a bőrünkön is tapasztalhatóan létező gazdasági helyzet­ben. Miből él a Keresztény Múzeum?- A múzeum a II. világháború óta a leg­nehezebb periódusát éli, hiszen az a ki­bontakozás, ami hozta a maga szép re­ményeit és megvalósulásait, most meg­torpant, hiszen egy múzeum akkor lesz igazán hatékony, ha tömegeket tud be­csalogatni a falai közé. Korábban ez in­tézményesen működött, hiszen, hogy mást ne mondjak diákokat hoztak Esz­tergomba, munkahelyi szerveződések tettek látogatást nálunk, tehát a látoga­tók számával nem volt probléma. Nap­jainkra ez az intézményes „résszervezés" megszűnt. Nyugatról többen érkeznek nagyobb csoportok, mint az országon belülről, hiszen hála Istennek a különbö­ző utazási irodák egyre inkább beleszer­vezik Esztergomot is a programjukba. Mindemellett itt állunk ugrásra készen egy másik részlegünk megnyitására, hi­szen a Szent Adalbert Központ egyhatod részét megkaptuk arra a célra, hogy léte­sítsünk egy modern galériát, amely a 19- 20. század művészetét volna hivatott be­mutatni, ám ez a jelenlegi anyagi helyzet­ben bizony még várat magára. hidlap.net hídlap 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom