Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-10-31 / 43. szám
esztergom 15 éve tartó barátság Esztergom és Gniezno között Jubiláló testvérkapcsolat Bozori Ivett Ünnepi fotókiállítással köszöntötte Esztergom a lengyel Gniezno városához fűződő 15 éves testvérvárosi kapcsolatát. A jubileum alkalmából az érdeklődők a Miroslaw Skrzypkowski lengyel fotóművész képeiből álló kiállítást tekinthetik meg a Balassa iskolában. A z 1994-óta Esztergom és Gniezno között működő testvérvárosi kapcsolatát ünnepelte múlt hét csütörtökön 17 órától az esztergomi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Magyar- Lengyel Baráti Társaság. A jeles évforduló előtt a híres lengyel fotóművész Miroslaw Skrzypkowski Gnieznoról készült fotóival tisztelegtek a szervezők. A kiállítást Németh József alpolgármester nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, hogy a város mindenképp fontosnak tartja a testvérvárosi kapcsolat továbbépítését, minél alaposabb elmélyítését. Ahogy fogalmazott: „Esztergom számára fontos a lengyelség, hiszen a két országban élő emberek hasonlóan éreznek és gondolkodnak. A múltra visszatekintve pedig látható, hogy a két várost, a két országot egyfajta sorsközösség is összeköti. Talán ebből is adódik, hogy ez a kapcsolat még a barátságnál is mélyebb." Arról nem is beszélve, hogy a művészet és az alkotás nyelvén újra egymásra találhatnak a lengyelek és a magyarok. A megnyitón közreműködött Fenyves Krisztián, a Zsolt Nándor Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola tanulója, a Kecskés együttes pedig egy fergeteges hangulatú koncerttel örvendeztette meg a közönséget. A két város közti kapcsolat már a testvérvárosi szerződés aláírása előtt is igen szoros volt, kiemelkedő példája lehet ennek a Sobieski vízitúra, melynek hosszú éveken keresztül Esztergom adott otthont. A barátság magasabb szintre emelkedését jelképezte az 1994-ben megkötött egyezmény, melynek következtében a két település hivatalosan is barátságot kötött. Ha egy kicsit visszatekintünk a történelembe, akkor látható, hogy a városok múltjában is számos egyezés tapasztalható. Az első hasonlóság több mint egy évezreddel ezelőtt keresendő, amikor is az 1000-ben lezajlott gnieznoi kongresszuson Vitéz Boleszláv és III. Ottó német-római császár részvételével megalapították a gnieznoi érsekséget, amely az első lengyel érsekség volt, s mely- lyel a lengyelek a függetlenségüket szerették volna biztosítani. Ezt követően 1025-ben itt koronázták királlyá Vitéz Boleszlávot, tehát a város királyi székhely is volt, hasonlóan Esztergomhoz. A történelmi egyezések mellett összekötő kapocs, hogy 1298-ban itt helyezték örök nyugalomra Árpád-házi Boldog Jolánt. A Wittenberg és Esztergom közti híd, az evangélikusság Pöltl Zoltán Október 31-e a reformáció ünnepe. Az egyházmegújító folyamatot közel ötszáz évvel ezelőtt Luther Márton indította el Németországban. A lutheránusok, azaz, ahogy Magyarországon hívják őket, az evangélikusok Esztergomban is megtalálhatók, miként a másik protestáns felekezet, a református egyház is. A négy magyarországi történelmi egyház között az evangélikus az, amely tán a legkevésbé ismert a nagyközönség számára. Sokszor keverik is őket a reformátusokkal, de a tévesztésnek valószínűleg az lehet az alapja, hogy a reformáció Luther Márton német szerzetes nevéhez kötődik, így a laikusok úgy gondolhatják, hogy Luther követői a reformátusok. Valójában ők az evangélikusok, Esztergomban a buszpályaudvarnál található a templomuk. Idén október 31-én, szombaton 17 órától istentisztelet keretében emlékeznek meg a reformáció ünnepéről. Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója esztergomi rokoni szálakkal bír, így városunkhoz való ilyetén kötődése miatt is szívesen meséli újra a reformáció indulásának történetét a Hídlap olvasóinak. „1517. október 31-én Wittenbergben egy fiatal egyetemi tanár kifüggesztette téziseit a vártemplom kapujára. Az eseményből az egyházi kérdéseken túl világpolitikai történés származott. Luther eredeti szándéka az egyház reformációja, azaz megjavítása volt, nem „megváltoztatása, megszüntetése". Luther nem vallásvagy felekezetalapítás céljából lépett föl. Az erfurti ágostonos szerzetes nagyon is az akkori egyházi gondolkodásban és nevelésben részesülve és élve, komolyan végiggondolta hitét és életét. Úgy találta, hogy az egyház akkori élete, a gyakorlat annyira eltért a bibliai lényegtől, hogy fel kell lépnie. Azt lehet mondani, hogy a reformáció a politikai körülmények hatására lett elsőrendű politikai eseménnyé, így következett be az egyházszakadás és a vallásháborúk kora. Luther azonban nem politikus volt, hanem egyetemi tanár és lelkész, hívő és gondolkodó lélek. Az anyagiakkal való visszaélés, a bűnbocsátó cédulák gyakorlatát tartotta felháborítónak, és az evvel összefüggő anyagiasság elterjedését." Helyreigazítás A Hídlap 2009. szeptember 23-i számában tévesen állítottuk, hogy Morva Emília Misznéder János családtagja. A pontatlanságért az érintettek elnézését kérjük. hidlap.net hídlap 25 Hbv További részletek és videó: www.etvonline.hu weboldalon.
