Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-09-12 / 36. szám

régió Beszélgetés Tarnóczi Ferenc kesztölci plébánossal Ismerd meg önmagad! Keveseknek adja meg a sors, hogy szokatlanul magas kort élhetnek meg teljes szellemi és lelki frissesség­ben, töretlen aktivitással végezve azt a munkát, ame­lyet hivatásukból adódóan fölvállaltak. Közéjük tarto­zik Tarnóczi Ferenc kesztölci plébános, aki most ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Igaz, ha pontosak akarunk lenni, nem is ő ünnepli - annál sokkal szerényebb, tisz­tább lelkű ember -, hanem a közösség ünnepli szeretett papját, aki 1971 óta teljesít szolgálatot a községben. Vele és róla, az örökösen tevékeny, folyamatosan építkező emberről be- mÉL szélgettünk az évforduló alkalmából.- Hogyne, de hiszen mindenkinek az. Sorba jöttünk testvérek, emlék­szem, volt amelyikünk a kocsiban fe­küdt, én a tengelyén álltam, ha bevá­sárolni mentünk, de valóban minden­minden édesanyánk volt.- Iskolák?- Esztergom-Táborba jártam a szalézi atyákhoz elemibe, 1946-ban azután különbözeti vizsgát kellett tennem - hála a jó bencés atyáknak ez sikerült - és így kerültem az esz­tergomi szemináriumba. Kétség sem fért hozzá, hogy a papi hivatást válasz- szam. Egyébként az egyik testvérem is pap lett, ám ő nagyon korán meghalt. Ezek nem voltak könnyű esztendők - és itt nem a szeminárium belső életé­re gondolok, hanem azokra a külső kö­rülményekre, amelyek akkor az egyház életét nehezítették. Mindenesetre tu­domásul kellett vennünk, hogy ilyen a világ és többségében bizony kitartot­tunk a hitünk, hivatásunk mellett. De később a szemináriumban Erdős Má­tyás atya és a prefektusunk, Sima János, vagy Brückner atya tudták és tanították, hogy soha nem szabad nekimenni a fal­nak, hanem a lehetőségekhez mérten védekezni kell. Magam is - épp az ő pél­dájuk nyomán mindig igyekeztem el­- Atya aranymiséjére készült egy ki­advány, amelyben mintegy mottóul ol­vasható az ókori görög mondás: "Gnóthi szeautom!” Ismerd meg önmagad! Tarnóczi Ferenc plébános mikor kezdte el megismer­ni önmagát?- Még óvodás koromban. Dorogon laktunk és édesapám templom- és is­kolaszolga volt a bányásziskolában. Ott csodálkoztam rá, hogy milyen szép a vi­lág, édesanyám mennyire szeret engem, milyen jó a templomban lenni, milyen szép a pap bácsi abban a gyönyörű pa­lástban. Mindez együtt segített abban, hogy Isten szeretetében, az ő közelségé­ben eszméljek magamra.- Nagyon fontos, sőt meghatározó volt az édesanyja szerepe az életében. kerülni a súrlódásokat.- A pappá szentelés után hol kezdődött az egyházi szolgálat?- Ásványrárón. Akkor még Eszter­gomhoz tartozott a Szigetköz, engem oda helyeztek káplánnak, majd egy esz­tendőre rá visszakerültem Esztergomba a Belvárosi plébániára. Ezután számos helyen szolgáltam még, mígnem 1971. szeptember elsején kerültem Kesztölcre és azóta is itt dolgozom. Máig is hiszem, hogy édesanyám imái találtak meghall­gatásra, hogy a közelébe kerülhettem.- Természetesen minden pap annyiféle, ahány féle ember - és ez nem megkülönböz­tetés a részemről. De vannak a magukba forduló, elmélkedő papi emberek, vannak, akik egész életüket a hívek szolgálatának szentelik és vannak az építkezők. Ferenc atya inkább az utóbbiak közé tartozik.- Igen. Ez még gyerekkoromból való. Mi egyszerű gyerekek nem a cukrászdá­ba jártunk, hanem a szederfára, márpe­dig annak a legédesebb gyümölcsei a te­tején voltak. Megszerettem és máig is szeretem a magasságot. No és persze Do­rogon láttam a munkásokat, csilléseket, amint dolgoznak, megismertem az éle­tüket és megtanultam tisztelni a kétke­zi munkát. Megdöbbentően hatott rám, amikor, hajói emlékszem 1941-ben egy bányarobbanás során egyszerre 41 em­ber halt meg. De a fúrást-faragást már a polgári iskolában is megkedveltem. Ez a szenvedélyem nyilvánult meg azután a templom és a plébánia felújítási mun­kálatai során is. A falu első temploma a település nyugati határán azon a dom­bon emelkedett, amelyet még most is öreg temetőnek neveznek, hiszen az ásatások során mintegy harminckét sír került elő. Az új templomot 1797-ben Petrás György plébános építtette. Érde­kessége, hogy a régi templomból több mindent beépítettek az újba, mint pél­dául a kórusra vezető lépcsőt, vagy azt a villám sújtotta kőkeresztet, amelyet a régészek, illetve muzeológusok nem csak jegyeznek, hanem igen nagy becs­ben is tartanak. Amikor ide helyeztek, a templom bizony megérett arra, hogy felújítsuk, így került sor a tetőszerke­zettől kezdve a külső falakon át a tel­jes belső rekonstrukcióra, hogy mai fé­32 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom