Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-08-29 / 34. szám
közügy Megdobtak kővel... Gazsó L. Ferenc Arcátlan politikai provokáció, ami Révkomáromban történt. Az éppen aktuális szlovák vezetés megakadályozta, hogy a magyar államfő felavassa Szent István király szobrát a város terén. Sólyom László a szó minden értelmében elment a határig - onnan visszafordították. Gyalázat. S zlovák oldalról az otromba gyűlölködés és gyűlöletkeltés hidegháborús levegője árad felénk, jó ideje már. Mióta Robert Fico a kormányfő, és a szélrózsa minden irányába köpködő Jan Slota gyűlöletpártja a szövetségese, azóta még a látszatra sem adnak. Lesik, várják, mikor köthetnek belénk, gyalázhatnak meg bennünket, s ebben a nemzetközi normák sem zavarják őket. Teszik, mert tehetik. Azért törölhetik fel velünk a padlót, mert Magyarország minden tekintetben erejét vesztett ország lett, Európa sereghajtója, a hét éve regnáló, hagyományosan nemzetietlen szoclib kormányzás alatt. A sodródó hazai diplomácia még a köztársasági elnök példa nélkül álló megaláztatása után is inkább csak beszél a kemény, európai fellépésről, mint cselekszik. (A Hídlap kéziratának zárásáig az EU soros elnöki tisztét betöltő Svédország nem kapott Budapestről hivatalos megkeresést az ügyben.) Teheti az alig pelyhedző államisággal rendelkező Szlovákia, hogy kárunkra kártyázik a„magyaraduval"azért is, mert Európa hallgat. Az Európai Bizottság urai sietve kijelentették, hogy semmilyen formában sem érintettek az ügyben. Az unió pedig két szomszédos tagállamának konfliktusa láttán homokba dugja a fejét, mint már annyiszor. Bátor kiállást tanúsít, ha bántják a nőket Szomáliában, de mindaz, ami Európa közepén, a magyarok kárára történik, s ezzel a recsegve-ropogva épülő európai házat ássa alá, úgy látszik, nem izgatja őket. Ahogyan arról sem vesznek tudomást, hogy Szlovákia semmibe veszi a nemzetközi jog és az EU alapvető szabályait. Úgy tesznek, mintha nem történne semmi lényeges, miközben a katlan egyre forróbb, robbanással fenyeget. Istenem, hányszor rajtavesztett Európa már politikusai cinikus, bűnös hallgatásán! A mérvadó nyugati lapok úgy tálalják a párját ritkító incidenst, mint diplomáciai újdonságot. Kis színest a nagypolitikai hírek tengerében. Amolyan konflitusocska a Balkántól valamivel északra, melyhez szerintük alighanem mindkét fél hozzájárult, mert a kisebbségi kérdést „általában" populista céljaikra használják fel. Azaz: egyik kutya, másik eb. Felszínes, a felelősséget összemosó megközelítés. Hogyan is érthetnék, hogy valójában mitől ideges és vagdalkozó Szlovákia vagy időről időre Románia a magyarokkal szemben? A bajok történeti gyökerét úgy hívják: Trianon. Ezen a tájon a kommunista évtizedekben, majd két emberöltőn át tabu volt még a szó is. Húsz éve pedig kollektív mulasztásban élünk, mert Trianon, s mindaz, ami vele jár, nincs kibeszélve a lelkekből. így aztán nincs, nem is lehet se vita, se közmegegyezés arról, hogy mit kezdjünk magunkkal a meg- csonkítottságunkban? Miből áll anyaországi mivoltunk s felelősségünk? Milyen érvrendszerrel tárjuk mindezt a világ elé úgy, hogy ne árvalányhajas zokogó kórusnak tűnjünk? Ne a szomszédainkat hergeljük magunk ellen, hanem Európa figyelmét és megértését vívjuk ki bonyolult problémáink iránt. Szeretném leszögezni: szlovák ember és magyar ember a legritkább esetben kerül konfliktusba egymással. A feszültséget már megint, még mindig a politika kelti. Az a fajta politika, mely a kisebbségi kártyát arra használja fel, hogy elterelje a figyelmet a valódi bajokról. Szlovákia esetében például arról, hogy kifulladni látszik a gazdasági csoda, s hogy válságban a kényszerkoalíció. A méltó választ erre a mesterségesen szított őrületre csakis mi adhatjuk meg: egymással hagyományosan békében élő szlovákok és magyarok. Például a Duna két partján, a csaknem száz települést közös célok mentén ösz- szetartó eurórégió. Például Esztergom és Párkány sokszálú együttműködése hídüneppel, nemzetiségi fesztivállal, közös beruházásokkal és pályázatokkal. Mert ma éppoly időszerű a költő intelme, mint nyolcvan évvel ezelőtt: „rendezni végre közös dolgainkat,/ez a mi munkánk;/s nem is kevés". Sólyom László, köztársasági elnök tavaly áprilisi esztergomi látogatása a Duna-lpoly Nemzeti Park, valamint régiós civil szervezetek által megtartott fórumon 16 hídlap hidlap.net
