Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-07-11 / 27. szám
exkluzív Erkölcs és politika Varga Péter Dénes Esztergomból indult és ide, a királyvárosba érkezett vissza az egyetem elvégzése után Csernohorszky Vilmos, aki végül 1968-ban elhagyni kényszerült Magyarországot, hogy ismert és elismert főorvos legyen a német- országi Neuburg an der Donauban. Ez az út azonban nem volt ennyire egyszerű, sem zökkenőmentes.- Valójában mindig is Esztergomhoz kötődött. Minek volt köszönhető ez a ragaszkodás?- Itt nőttem föl, itt végeztem a Szent Imre elemi iskolát, amit ma Petőfinek hívnak. Az első osztályban Márkus Ferenc igazgató úr tanított bennünket. Csendes, szelíd, halk szavú ember volt, jól is tanított. Ezt az is bizonyította, hogy a karácsonyi szünet után olvasási versenyt rendezett. Az olvasókönyvből egy kijelölt bekezdést kellett minden tanulónak hangosan felolvasnia. A tanító úr a táblára írta a neveket, mindegyik név mellett megjelölve, hogy az illető hány hibát ejtett. A végén rangsorolta az osztályt. Az első helyre én kerültem, mivel egyetlen hibám sem volt. Az olvasáshoz mindvégig hű maradtam, amikor csak lehetett mindig olvastam. Amikor 1939. augusztus 17-én betöltöttem a tizedik életévemet, az esztergomi államsegélyes Szent Imre Gimnáziumba kerültem. Az iskola anyagi helyzete mindig nehéz volt. Többször történt kísérlet arra, hogy állami kezelésbe vegyék, ám ez rendre meghiúsult. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, az iskolának sok állandó jótevője akadt. így az Érseki Főkáptalan, Jeszenszky Kálmán protonotárius kanonok, vitéz Szívós-Waldvogel József nyugalmazott tábornok, aki mindig teljes tábornoki díszben jelent meg, karddal az oldalán, de hát akkor ez volt a szokás, és rajtuk kívül még sokan mások. Az iskolának a későbbiekben végül sikerült állandó állami támogatást kiharcolni, ezért hívták „államsegélyesnek", Homan Bálint kultuszminisztersége alatt. Az intézet maga a városháza. Vak Bottyán egykori palotájának jobb oldalán kapott helyet, meglehetősen szerény körülmények között. Az igazgató úr Obermüller Ferenc tanügyi főtanácsos volt. Az utóbbi kitüntető cím miatt a„méltóságos úr" megszólítás járt neki. Ebből adódott azután az a humoros eset, hogy iskolai ünnepélyeken, ahol az iskola fönntartóját képviselő polgármester is megjelent, a diákszónok mindig így kezdte a beszédét:„Nagyságos polgármester úr, méltóságos igazgató úr!" Fontos intézménye volt az iskolának a segélykönyvtár. Ebből minden tanuló tíz pengőért megkapta az összes szükséges tankönyvet az egész tanévre, kölcsön. Ez nagy segítséget jelentett, hiszen a könyvek a kereskedésben száz pengőnél is többe kerültek volna. Néhány 26 hídiap hidlap.net
