Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-23 / 51. szám
helyi história Mikor született Jézus? Varga Péter Dénes Napjainkban már egyetlen botor lélek sincsen, aki vitatná, hogy Jézus Krisztus létező történelmi személyiség volt. Még a mohamedánok is elismerik a keresztény Megváltó voltát, sőt jeles prófétának tartják. Az azonban már sokkal több fejtörést okoz még a keresztény teológusoknak is, hogy vajon mikor is született? A bizonytalanságot nem a kortársak hanyagsága vagy érdektelensége okozza, hanem egyszerűen a sokféle ókori időszámítás, a soláris és a lunáris évek keveredése és a belőlük adódó ' pontatlanságok. Az egyházi - vagy amint Hahn István nevezte - polgári időszámítás kiindulási alapja az az év, amelyre az egyházi hagyomány Jézus születését datálja. Máté evangéliuma a betlehemi történetet Heródes judeai király uralkodásának legvégére teszi, mivel pedig Heródes a mai időszámításunk szerint 4 tavaszán halt meg, Jézusnak legkésőbb időszámításunk szerint 5 végén kellett a világra jönnie. Lukács evangéliuma alapján viszont Tiberius uralkodásának 15. évében kezdte igehirdetését, mintegy 30 éves korában. Születése tehát 1 körűire tehető. Szintén további támpont lehetne Lukács evangélista, hiszen 'később elmondja, hogy akkor született az Úr, amikor Augustus parancsot adott, hogy az egész földkerekséget írják össze. Az nem tudható csak pontosan, hogy ez az összeírás mikor érte el Júdeát. Szintén segítségünkre lehetne a „csillag”, amely Betlehembe vezette a napkeleti bölcseket. Ilyen égi jelenség ugyanis a csillagászok racionális bizonyítékai szerint akkoriban csak a Halley-üstökös lehetett, amely Kr.e. 6-ban 70 napig volt látható. Csakhogy ez az égi jelenség nyáron történt és nem télen, így a születésnek is nyáron kellett történnie. Ugyanakkor tudjuk, hogy a rómaiaknál a téli napfordulónak igen nagy jelentősége volt, ők fényes és fékevesztett dorbézolások közepette ünnepelték meg azt a napot, ami a Julianus-féle naptárban december 24-re esett. Ezt az éjszakát az emberek végigmulatták, akik egyébként nem költekeztek, ekkor esztelenül szórták a pénzt, akik soha nem ittak eszeveszett ivászatba kezdtek, és általában az erkölcs és a rend egészében felborult az egész birodalomban. Nem véletlen tehát, hogy amikor a születést ünnepelni kezdi az egyház, mégpedig a 300-as évek elején, a napisten pogány ünnepére tette Jézus születését, így könnyebb volt a térítés során elfogadtatni és beilleszteni a megtestesülést a keresztény ünnepek sorába. A végső döntést azután I. Szent Gyula pápa mondotta ki, amikor 350-ben december 25-ét nyilvánította Jézus születésnapjává, illetve annak ünnepévé. Azóta a hónapot és a napot illetően nem is merülnek föl kérdések, azt azonban, hogy maga a születés melyik esztendőben is történt, a bizonyosság erejével valószínűleg sosem fogjuk megtudni. De a lényeg nem is az, hogy pontosan mikor testesült meg a Megváltó, hiszen ha gondolatban elmélyedünk Istenben, úgyis meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy számára nincsen tér és idő, ha úgy tetszik, az öröktől fogva létező Fiú most is születik, az emberi időszámítástól teljesen függetlenül, a legfőbb tulajdonsága pedig a szeretet, amihez legalább három személy szükséges. Aki szeret, akit szeretnek és maga a szeretet. Sokkal fontosabb tehát, hogy a karácsony bennünk legyen, hiszen a hit által Krisztus él a szívünkben. hidlap.net hídlap 33
