Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-12-23 / 51. szám
Esztergoríi felfedezése, avagy a hely története jingle Bells” - esztergomi mód: B eke Margit, az Esztergom-Budapes- ti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottságának elnöke így ír a harangok történetéről: „A harangok eredete visszavisz a kolostori életformához. Írországban a 6. században csengőkkel hívták imára és más közösségi összejövetelekre a szerzeteseket. A harangok ennek továbbfejlesztett változatai, amelyek a 8. században már hozzátartoztak a templomokhoz. A harangöntés művészete a 9-12. században fejlődött tovább. A harangokat azért nevezték el szentekről, hogy megkülönböztessék egyiket a másiktól, hiszen több harangot használPöltl Zoltán Ha feltesszük a kérdést, hogy melyik hangszer a legautentikusabb karácsony ünnepén, akkor minden bizonnyal akkor válaszolunk jól, ha a harangot mondjuk. A templomok csúcsain lévő, az Isten tiszteletére szólító, szép hangú, jellegzetes alakú, kisebb-nagyobb öntvények ezen az ünnepen még inkább hangsúlyt kapnak. Mostani ünnepi számunkban az esztergomi Bazilika harangjainak történetét meséljük el olvasóinknak. tak egy templomban, és szokásos felirata: „vivos voco, festa decoro, mortuos plango, fulgura frango” volt. Ez a harangok funkcióját is megjelölte, hiszen van, amelyik imádságra hív, de mindegyik díszíti a templomokat, egyesek siratják a halottakat, mások megtörik a villámok erejét. A harangok mindegyikét meg kellett áldani. A 12. században már nem építették külön a harangtornyokat, hanem összekapcsolták a templommal, mely toronynak része, sőt ékessége lett a haranggal együtt létező óra is.” Az esztergomi főszékesegyház több mint 150 évvel ezelőtti elkészültéig, ugyancsak hangsúlyos feladat volt a Bazilika déli és északi oldaltornyaiba való harangok beépítése. Minderről az általunk már sokat idézett - és a főszékesegyház felszentelésének 150. évfordulójára kiadott - Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis III. című kötetben olvashatunk részletesen. Kopácsy József érsek halála után Scitovszky János, egykori pécsi püspök lett az érsek, akit 1849. július 21-én neveztek ki, és 1850. január 6-án foglalta el ünnepélyesen érseki székét. O rendelte meg azt a két harangot, melyet Szűz * Máriáról és Szent Istvánról neveztek el és amelyet Ignaz Hilzer bécsújhelyi műhelyében készítettek el. A harangok megszentelése 1855. november 19-én történt, érdekesség, hogy az aznapi szertartás előtt fél órával mozsárágyú lövésekkel tisztelegtek az új harangok előtt. A főszékesegyház felszentelése 1856. augusztus 31-én volt, Scitovszky János hercegprímás vezette a szertartást, a főszékesegyház harangtornyai azonban ekkor még nem készültek el teljesen. A befejezés 1860-ban volt, ekkor készült el a déli harangtorony (ma innen halljuk a harangok kongását), és ekkor döntöttek úgy az egyház vezetői és a főszékesegyház építésének vezetői, hogy megrendelik a Szent Adal- bert-harangot is, mégpedig egy pesti öntőmestertől. Ugyancsak ez időben döntöttek a harangozói státusz létrehozásáról, akinek a korabeli írások szerint „egy szoba-kony- hás lakást biztosítottak a Bazilika tornyával összefüggő ámbitusban”. Az idézett írásban a továbbiakról ezt olvashatjuk: „A Bazilikában 1860-ban a déli toronyban a harangok részére szükséges harangláb megerősítésére került sor. Ezek közül a már említett Szűz Mária-harang 1855-ben készült el.” Később lett kész a Szent Adalbert-harang és a Szent István-harang, végül a legkisebbnek már a neve is csak „Kis harang”, amelyet 1856. augusztus 14-én öntöttek. A harangok rangso ráról maga Scitovszky János hercegprímás írt regulát. Ennek megfelelően az első, a legelőkelőbb a Magyarok Nagyasszonya harangja, mely csak nagy ünnepeken szólalt és szólal meg, így többek között karácsonykor az éjféli szentmise előtt, január 1-jén, majd augusztus 15-én, amikor az érsek tartott szentmisét vagy húsvétkor, illetve a pápa j megválasztásának ünnepén. A rangsorban a Szent Adalbert a következő, emez minden II. osztályú ünnepen szólalt meg. A Szent István-harang a II. osztályú ünnepen és az úgynevezett konventmiséken szólt. A Bazilikának jelenleg három harangja van, melyek kivétel nélkül a déli oldaltoronyban találhatók. A nagyharang az 1938-ban a Szlezák László által öntött 5827 kilogrammos, 218,5 centiméteres átmérőjű. A középharang egy 280 kilogrammos, 81 centiméter átmérőjű darab, ezt Schaudt András öntötte 1858-ban Pesten. A legkisebb, a lélekharang, mely csupán 20 kilogrammos, átmérője pedig 31 centiméteres és Budán öntötte Joseph Steinstock.
