Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-12-23 / 51. szám

Égi kertek permeteltek Mámorító harmatot. Mind a mennyek daltól zengnek, Ujjongnak az angyalok.

z ismeretlen középkori szerző hitbéli álomban született gondolatairól óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy a ma embere legföljebb csak eljátszik a Szent Születés gondolatával karácsony estéjén igaz tartalom, „hitbéli álom" nélkül. Pedig talán a középkori szerző sem tudta, hogy Jézus születését az első három évszázad egyháza nem is ünnepelte. Pedig az érteden miértre igen egyszerű a válasz: az ősi liturgia a katakombák egyházának liturgiája, amely mindent Jézus halála és feltámadása köré csoportosított. Krisztusnak a halál felett aratott győzelmét dicsőítették, amint a vértanúk halálát szokták azok sírjain megünnepelni. Nem arról van tehát szó, hogy az apostolok vagy tanítványaik elfelejtették volna a megtestesülés napját, sőt, épp a bizonytalanságok okán az őskeresztények is kutatták Jézus születésének dátumát, de nem azért, hogy megünnepeljék, hiszen jó néhány napról állították, hogy AZ a születés napja, és bár akadt bőven pontatlanság, előbb- utóbb mégis ünneppé kellett válnia, egész egyszerűen, ahogy Radó Polikárp írja, „az evangéliumi ojtóággal kereszténnyé nemesedett ó-római léleknek" lett édes gyümölcse. Karácsony ünnepe tehát 326 táján keletkezett Rómában. Ekkor kezdték el hirdetni - éppen a korai eretnekségek ellen -, hogy Jézus „Deus Deo, consubstantialis Patri" vagyis: Isten az Istenből, egylényegű az Atyával. A karácsonyi misztérium világot megújító voltát az ókeresztény lelkiség a tavasz

4 hídlap

hidlap.net