Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-07-25 / 29. szám

kásságáról ebben az új válogatásban kí­vánnak teljes képet adni. A festménye­ken legtöbbször a mondanivalóból, a történetekből próbálunk az alkotó egyé­niségére következtetni. Mintha a mű­vész egyfajta álcaként állítaná önmaga elé saját alkotásait. Az esztergomi tár­lat kifordít megszokásainkból: közvet­lenebbül nézünk Aba-Novák és barátai szemébe, hogy rajtuk, testi képükön ke­resztül érezzünk rá az 1920-30-as évek magyar művészetének ízére. Természe­tesen jelen lesznek a talán leghíresebb „cirkuszi korszak" nagy olajfestményei, s még természetesebben - az esztergo­mi Bazilika tövében - a vallásos témájú képek is. Helyet kapott néhány igazi kü­lönlegesség, a korai időszak most előke­rült kettős aktja és több akt-tanulmánya. Mindez azért, hogy minél teljesebb, hi­telesebb képet alkothassunk a „barbár zseni" egyéniségéről. Aba-Novák belső világának megismerése után, az életmű egészen más arcát adja. Szinte követhető a mű­vész világképének változása a magával ragadó arcképek tükré­ben. Aba-Novák saját önarcképét a többalakos festményein is megfestette, így helyezte el saját magát egy vágyott közösség ideális világában. Az újfajta szemlélődéshez adnak segítséget a kiállítás további különlegességei, a karikatúrák, vázlatok, gyer­mekkori rajzok, amelyeken keresztül még nagyobb betekintést nyerünk a művész saját látásmódjába, felfedezhetjük művészi eszközeit, hogyan bontakozott ki valamely tapasztalatból egy- egy képi kompozíción, karakteren át a művészi mondanivaló. A kiállítás bővelkedik grafikákban, sőt nyolc rézkarc eredeti nyo­mólemezét is láthatjuk. A grafikák Aba-Novák életpályáján na­gyon fontos szerepet játszottak - elismertségét a magyar kiállí­tási életben grafikáival alapozta meg. A művész a kurátor szemével Nagy András képzőművész, restaurátor, s ami most a leg­fontosabb, az Aba-Novák Vil­mos Esztergomban kiállítás kurátora ellátogatott szerkesz­tőségünkbe. A művész-szak­emberhez tulajdonképpen két nagy kérdést intéztünk: miért fontos Aba-Novák Vilmos mű­vészete és mitől lesz egyedi és megismételhetetlen az eszter­gomi bemutató? Nagy András elsőként arra világított rá, hogy miként családja sok tagjának, úgy neki magának is nem csupán hivatása, de küldetése a művé­szettörténet tudománya. Ezzel az elánnal dolgozik Aba-Novák Vilmos esztergomi kiállításán, melyre Kováts Kristóf magán­gyűjtő, és a Nemzeti Galéria által ez alkalomra adományozott képeit láthatja a közönség. Nagy Andrásnak többek között az is feladata volt a tárlat kapcsán, hogy az Esztergomhoz illő és a helyhez, mint első magyar királyi városhoz kapcsolódjanak a képek. E szakrális, történelmi tematika is megjelenik majd a ki­állításon, így, s ennek egyik legkarakterisztikusabb példája lesz a Szent István királyt, Gizella királynét és Kapisztránói Szent Já­nost is ábrázoló mű, melynek hatalmas méretén túl az is érde­kessége és egyedisége, hogy szénrajz. Arra, hogy miért is fontos Aba-Novák Vilmos művészete. Nagy András szerint többrétű vá­lasz is adható. Egyfelől fontos, mert összefügg a huszadik száza­di magyar történelemmel, a múlt század művészettörténelmé­vel, hiszen Aba-Novákot 1945 után nemkívánatosnak titulálta a kommunista rendszer. Ez azért is szomorú, mert Aba-Novák Vilmos meglehetősen rövid ideig élt, alkotott. 1894-ben szüle­tett és 1942-ben meghalt. A politikai megbélyegzés ellenére - mely tulajdonképpen halála után érte művészetét - a komoly műgyűjtőknél mindig is első helyen szerepeltek az alkotó ké­pei, festményei, rajzai. Ez még akkor is így volt, amikor a kom­munisták hatalomra jutását követően az 50-es évektől kezdve az „egészséges értékszemléletű" műtárgygyűjtés megszűnt, il­letve egyfajta underground módban működött tovább. Azok szerették és ismerték a legendás művész munkáit, akik határo­zott koncepció alapján állították össze kollekcióikat. Kétségte­len, hogy Aba-Novák - 1945 után - egy letűnőfélben lévő mű­vészeti világkép képviselőjeként volt nem kedvelt a szocialista realizmus kultuszának vezetői szemében. Persze ma már tud­juk, hogy nem csak az ilyen nagyformátumú alkotók, de az en­nél sokkal jelentéktelenebb személyiségek sem kaphattak be­mutatkozást, ha a párt ideológiájának nem felelt meg a tevé­kenységük. Ez volt a három„t", azaz a tiltott, tűrt és támogatott dolgok időszaka. Nagyot tévedtek a hatalmi tébolyukban tiltás­ra ítélők Aba-Novákkal kapcsolatban, hiszen ő annak az 1920-as években indult nagy festő- és grafikus generációnak volt tag­ja, akik jelentősen formálták át jobbá a huszadik századi ma­gyar képzőművészetet. A grafikus ábrázolásban biztonságáról híres Aba-Novák tudását a rajzról áttette a festészetbe, először az olaj-, majd pedig a római iskolát jelentő temperafestészetbe is. Határozott és alapvető művészeti irányokat kijelölő munkás­ságáról halála után csak több mint húsz évvel lehetett egy ösz- szegző kiállítást rendezni 1962-ben a Nemzeti Galériában. Nagy András némileg erre a '62-es áttörésre utalva indokolja másként a művész jelentőségét, miszerint ahogy akkor, úgy most is igaz, hogy Aba-Novák Vilmos egy nagyon egységes, periodikájában nagyon magas kvalitású, üzeneteiben emberi, társadalmi, po­hidlap.net hídlap 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom