Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)

2009-11-21 / 46. szám

exkluzív Török József,„a" tanár úr Az igazat mondd. Talán nincs is a városban olyan felnőtt, aki ne ismerné Török Jóska bácsit, aki több százmillió forintnyi értékben gazdagí­totta Esztergomot tornatermekkel és sportpályákkal, volt or­szágos és megyei szakfelügyelő, kiváló eredményeket ért el tanítványaival mintegy kilenc sportágban, és sorolhatnánk az érdemeit szinte a végtelenségig, de meséljen minderről inkább ő maga.- 1924-ben születtem ősi esztergomi csa­ládban. Édesapám és édesanyám famíliá­jának férfisarjai mind kőművesek voltak. Az általános iskolát a mai Petőfiben vé­geztem, ezt követte a Szent Imre Gimná­zium, majd a tanítóképző, később pedig a pécsi főiskola testnevelés szaka.- Tanár úr azon kevesek közé tarto­zik, akik elmondhatják magukról, hogy egyetlen főállású munkahelyük volt egész életükben a pályakezdéstől a nyugdíjba vonulásig.- Való igaz, Dorogon kezdtem tanítani és onnét is mentem nyugdíjba.- Időközben túlesett egy hadifogságon is.- Az úgy történt, hogy 1944 szeptem­berében ideért a front. Nekünk, leven­téknek be kellett vonulnunk, így kerül­tem Győrbe az orsolyiták gimnáziumába katonai vizsgát tenni, azután Bécs, majd innét továbbvonulva estem amerikai fogságba 1945-ben. Folyamatosan haj­tottak bennünket azzal, hogy megyünk haza, de arra még várni kellett egy ide­ig. Megjártuk Pozsonyt, majd összeállítot­tak transzportokat, ahol Érsekújváron ke­resztül Párkánynána érintésével Cegléd majd Lökösháza következett, innét Déva, Segesvár, Brassó, Konstanca, egészen Grozníjig, bent a Kaukázus túlsó felén. Ez egy munkatábor volt, ahol azt mondták, nekünk kell felépíteni azokat a városokat, amelyeket a háború alatt a magyar kato­nák megrongáltak. Számtalan megpró­báltatás után végül 1946-ban kerültem végre haza.- Végig tud menni úgy a városon, hogy a szembejövővel ne volna köszönő viszonyban?- Rendszerint egyszerre köszönünk egymásnak. A vicces az, amikor hölgyek­kel találkozom, én természetesen előre köszönök „kezét csókolom-mal", és ő is hasonlóan fogadja az üdvözlést. Ez nyil­ván annak is köszönhető, hogy sok helyen tanítottam az évtizedek során. így Doro­gon, abban az iskolában, amit édesapá- mék építettek egykor -ez volt a későbbi Dózsa iskola. Ezzel párhuzamosan évekig voltam tanár a Petőfi iskolában, azután huszonhét évig délutánonként és estén­ként a szakmunkásképzőben, valamint huszonöt évig a kereskedő iskolában.- Egy gondolat erejéig visszatérve a Szent Imre Gimnáziumra úgy tudom, hogy jeles iskolatársai voltak ott egykoron.- Igen, például a későbbi esztergomi sebész főorvos, Csernohorszky Vilmos, aki ugyan fiatalabb nálam, de egy utcában is laktunk, vagy a szintén sokak által ismert és máig emlegetett Olajos János doktor, aki később rokonom is lett. De ha mára két világháború közötti Esz­tergomról beszélünk érdemes tisztába tenni, hogy miért is nevezték a királyvá­rost akkoriban elsősorban iskolavárosnak. Nos, egyszerűen azért, mert számtalan ok­26 hídlap hidlap.net

Next

/
Oldalképek
Tartalom