Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 27–51. szám)
2009-11-21 / 46. szám
exkluzív tatási intézménye volt, amelyekben a környékbeli tanulókat is fogadták. Hogy csak a legfontosabbakat említsem, itt működött a Szent Imre Gimnázium mellett egy erdészeti szakközépiskola, azután volt kereskedelmi szakiskola, természetesen a Bencés Gimnázium, a Ferences Gimnázium, a leánygimnázium, a leány polgári iskola és a leány tanítóképző -tehát ezek tették iskolavárossá Esztergomot. Oktatási intézményei valójában Süttőtől Vi- segrádig fogadták a diákokat, sőt az 1938-as visszacsatolást követően rengeteg tanuló érkezett a Felvidékről is. Emlékszem, éppen a visszacsatolás után mi álltunk sorfalat a híd két oldalán és köszöntöttük a magyar katonákat, akik a túloldalra vonultak át.- Tanár úr miért éppen a testnevelés szakot választotta?- Ez egy érdekes történet volt, a nyolc általános bevezetésével megindult a szakosítás. Addig többnyire tanítói képesítéssel tanítottuk a különböző tantárgyakat, de testnevelés szakos például Dorogon nem volt. Én történetesen matematikát és fizikát tanítottam, amikor felkértek, hogy végezzem el a testnevelés szakot. Pesten kellett jelentkezni, innét irányítottak Pécsre, ahol megszereztem a szükséges oklevelet. Persze Esztergomban sem volt elegendő szakos tanár, így itt is több iskolába hívtak, elsőként a szakmunkásképzőbe, ami akkor ott volt a Kölcsey utca sarkán, a kiskápolnával szemben, azután a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolába és még számos helyre évtizedeken keresztül.- Hogyan fért bele tanár úr órarendjébe, vagy egyáltalán a nap huszonnégy órájába ennyi elfoglaltság?- Úgy, hogy reggelenként vonattal kimentem Dorogra, megtartottam az óráimat a két bányaiskolában, azután visszajöttem Esztergomba és itt délutántól egészen estig tanítottam a helyi iskolákban.- Elismerések?- Voltam városi járási, megyei és országos szakfelügyelő, kaptam Pro Urbe-díjat, Esztergomban díszpolgárrá választottak és így tovább. Mindezt úgy és annak ellenére kaptam, hogy sosem voltam párttag.- Számos elismerése közül melyiket értékeli a leginkább?- Talán nem is az elismeréseket rangsorolnám, sokkal inkább egy döntésemet, miszerint elhatároztam, hogy nem lépek be semmiféle pártba. Úgy láttam, hogy körülöttem felfordult a világ, amelyben nem valamiféle pártkönyvvel akartam érvényesülni, hanem a munkámmal, azzal, amit letettem az asztalra. Egyszóval nem szándékoztam beállni azoknak a sorába, akik a pártkönyvvel mentesültek a munka alól.- Nem is presszionálták arra, hogy vállalja a párttagságot?- Nagyon sokszor. De mindig azzal védekeztem, hogy arra szeretnék büszke lenni, amit majd a pályám végén a munkám eredményeként fölmutathatok. így azután nem gyűlésekre jártam, hanem akadt, amikor több mint hatvan órában tanítottam, hétvégeken meg versenyekre jártam a gyerekekkel, hiszen van öt edzői oklevelem is. Sőt, mivel Esztergomban nem volt valamirevaló tornaterem, a ferencesekhez nyertem bebocsátást Hajdú Antal igazgató atyának köszönhetően, mi több később a különböző versenyeket is itt szerveztem. Pedig mindeközben egy, még a fogságban történt fóliázásnak köszönhetően az egyik vesémet is ki kellett venni. Ami az ideológiai elkötelezettségemet illeti, nyolcvanöt esztendős koromra fölvállalom a FIDESZ színeit és a programját, mert úgy érzem, ezzel foglalkozni kell, mindig kimondva az igazat, nehogy ismét megtörténhessék, hogy a hazugság, az önös érdek, a „nekemizmus" győzzön az igazság fölött. Díszpolgári oklevél Esztergom város képviselő-testülete a 86/2003.(11.13.) számú határozatával TÖRÖK JÓZSEF nyugalmazott testnevelő tanárnak példaadó, Esztergom szellemi, erkölcsi értékeinek gazdagításában végzett több évtizedes áldozatos kimagasló érdemei elismeréséül az ESZTERGOM VÁROS DÍSZPOLGÁRA címet adományozza Esztergom, 2003. március 15. hidlap.net hídlap 27