Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)

2009-04-04 / 13. szám

helyi história ságosságot, megszegi a békét, s ezáltal csökken a királyi hatalom. Attól tart, ha joggal nemet mond a jogtalan követelé­sekre, saját maga és övéi személyes ve­szedelembe kerülnek”. A magyar király alattvalóinak különböző szabadságjo­gairól szóló Aranybulla tehát nemcsak a korszak társadalmi fejlettségének mér­céjévé, de a későbbi korok számára is-*í?í' j> » TV\ töt?11 cpf J • ffi-aC {«r«ä «y««tvu ‘ •ÁuittefV,Vw -1'^''­íC-^avt’M^ cifesft* fák**-';^aí5s >o űtí^y .vta^ Ip!' iX? £«* r Avr^rí^o ^ ÉE?B ' /W Vr ^ * CÍT^ V^V* Äu\Wlsi|few-f^ <•«** ^ zyfifr W«w(% o>9tne iÄaarvv- |rí£'<^pn?.t ttöfetf i , Óyv«3. p n^^íT«0 Cwft'- tpfl;’ * ■** i^fí-wi- <JÍ>x~ .' I f“c fi* fi,. < ?-?«* jü-J fc*.-»*vp • -V3*? • jwáfctö JStAu«''! <iSa»fl.Atiotf:«r .\ll»6fí.*w' \ ,m f '^i *.- vvfc... y-s},U <■«»»' * i** "f- pl cv.filp JR«fc ^sJk* «&«*»...■ ;<*rSs9>_ í. • '■ -> ' irányadó passzusává vált a politikatudomá­nyok tekintetében. A bulla keletkezésé­nek okai között a fen­ti pápai idézet mellett áll egy másik meglátás is. Esze­rint II. András galíciai had­járata idején a királyi hatalom annyira meggyengült, hogy távol­léte alatt nejét, Gertrúdot, Simon bán megölte, így a magyar király által is folytatott keresztes háború idején Ma­gyarországon nőtt az anarchia. A ki­alakult kaotikus helyzetben II. András egyfajta kényszer hatására adta tehát ki az Aranybullát, mely előbb ugyan jogi alapvetésnek, később egyre inkább egy mellőzendő dokumentumnak szá­mított. Ez utóbbi megállapításra utal, hogy az 1222-ben kiadott társadalmi szerződés csak rövid ideig volt érvény­ben, 1231-ben egyes cikkelyeit ugyanis törölték, míg más részeit módosították, illetve újakat csatoltak hozzá. A továb­bi verziókat I. Lajos király alkotta meg a kor követelményeinek engedelmesked­ve. így került ki az Aranybullából példá­ul ezen uralkodónknak köszönhetően a serviensek (nemesek) végrendelkezési szabadságáról szóló rész. De hogy miként került az Aranybulla hiteles má­esztergomi Levéltár­solata az Prímási ba? A csűrcsava­ros históriában eligazodni Tor­ma Károly 1885- ben írt, „Ada­lék az esztergomi Aranybulla-máso­lat provenientiájá Az Aranybulla ere­detijéből hét példányt készítettek. Ennek egyrészt az ókorba visszanyúló hagyománya volt, a jelentősebb dokumentumo­kat ugyanis két vagy több erede­ti példányban állították ki. így az Aranybulla esetében is, hogy min­den érintett őrizhessen egy-egy példányt. Az Aranybullát megkapta a pápa, a két érseki székhely, Eszter­gom és Kalocsa, az ország nádora, a Keresztes Lovagrend, a Templo­mos Lovagok esztergomi rendházai, egy példány pedig természetesen maradt a királynál. Hiába készült hét példány, egyik eredeti sem ma­átnézni. Ekkor akadt rá Torma Károly azokra a levelekre, melyekben Barkóczy Ferenc, esztergomi érsek (1761-1765) és gróf Kornis Antal erdélyi főkormány- széki tanácsos özvegye, Petki Annamária „András király privilégiumáról” váltott szót. Mint azt a kuta­tó több más adatból és egyeztetésből ki­derítette, Kornisék- hoz az említett er­délyi feleség révén került az Aranybul­la-másolat, mégpedig úgy, hogy azt az erdélyi fejedelem levéltárából a gróf özvegyének Petki János nevű kancellár édesapja kapta meg. Amikor Barkóczy, esztergomi ér­sek tudomására jutott, hogy az erdélyi származású özvegy grófnénál van a hí­res irat, akkor levélben is több alkalom­mal arra kérte, hogy azt adományozza a prímási levéltárnak. Az adakozás okát a történetíró egyértelműen a megözve­gyült Annamária áj tatosságának tud­ja be. Az Aranybulla másolatának való­diságát a rajta látható pecsétek igazol­ják. Amikor Barkóczy érsek megkapta a másolatot, azon még négy függőpecsét volt, most ezekből már csak három ta­lálható meg, a hiányzó darab ugyanis elveszett. radt fenn korunkra, igaz azonban másolatok igen, melyek közül a legkoráb­bi hiteles az esztergomi Prímási Levéltárban talál­ható. Ennek a másolatnak az eredetiségét számta­lan királyi megerősíté­sen túl a pápai követ és négy magyar főpap is garantálta. Ezt a példány 1318-ban, 691 évvel ez­előtt készítették. hoz” című dolgozata ad se­gítséget. A19. században élt kutatónak 1862-63-ban al­kalma volt Kornis grófi csa­lád levéltárának egy részét Legutóbbi lapszámunkban megjelent„Hajómalmok a Dunán" című írásunk beve­zetőjében tévesen állítottuk, hogy a cikk Podlupszky Mihály adatgyűjtése alap­ján készült. Az esztergomi és párkányi hajómalmok történetét a Balassa Bálint Múzeum munkatársa, Dr. Kövecses Varga Etelka dolgozta fel a Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 1985-ben megjelent első számában. Az érintettől a tévedésért elnézést kérünk. hidlap.net hídlap 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom