Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-18 / 15. szám
közügy A vevők és az eladók is jobb időkre várnak Ingatag ingatlanpiac Az amerikai közgazdászok már látják az alagút végét, optimizmusukat arra alapozzák, hogy a tengerentúlon feltámadóban van az ingatlanpiac, s ez az első, s egyben legbiztosabb jele a gazdasági konjunktúrának. Hozzánk, Kelet-Európába fáziskéséssel jutott el a recesszió, ennélfogva a talpra álláshoz is több idő kell. A lakáspiac sérülékenységéről és a válság okozta sokkról Bánszky Józseffel, a Bánszky és Társa Ingatlaniroda tulajdonosával beszélgettünk. A magyarországi ingatlanpiaci folyamatokat nehéz lenne az amerikaihoz hasonlítani, hiszen nálunk nem pukkadt ki oly' mértékben az „ingatlanlufi" (vagyis nem voltak tömeges bedőlések). Igaz, a kialakult állapotnak itt is megvoltak a vesztesei: a panel- és a távfűtéses tömblakások - kezdi helyzetértékelését Bánszky József. Ezek a magasabb fenntartási költségeik miatt az eladók által reálisnak tartott árnál jóval kevesebbért keltek el. Az ingatlan- piaci szakember szerint előfordult, hogy egy korábban 10 millió forintért meghirdetett panellakás 6,8 millióért cserélt gazdát. Igaz, - teszi hozzá az ingatlaniroda vezetője - az árcsökkenés nemcsak a dekonjunktúrával magyarázható, hanem azzal is, hogy sok esetben szélesre nyílt az olló az ingatlan valós és piaci értéke között. A piac egyik szegmensében, a használt ingatlanoknál a fentieken kívül mind kínálati, mind keresleti oldalon a 8-10 millió körüli, kis ingatlanokat, vagyis a kispénzű vevőket és eladókat érintette fájdalmasan a nemzetgazdaság mélyrepülése. Természetesen, a tengerentúli és a magyar piaci folyamatok között nemcsak ezért nem vonható párhuzam. Ott a 25 százalékos visszaesésre érzékenyen reagált a gazdaság, ám a honinál nagyság-, rendekkel nagyobb piacon (és az ottani magas árak miatt) volt „honnan" visszaesni. Ezzel szemben Magyarországon nagyon is földközeliek az árak, így a recesz- szió kivárásra készteti a szereplőket. A Bánszky és Társa Ingatlaniroda vezetője szerint a kialakult állapotok nehéz helyzetbe hozták a szférát, és mint mondja - a kilátások sem jobbak. Az ingatlanok várhatóan emelkedő áfája felfelé srófolhatja az árakat, amelyet a keresleti piac egyre inkább fogcsikorgatva fogad majd el. (Csak zárójelben tette hozzá az ingatlaniroda vezetője, hogy több uniós ország a magyar gyakorlattal szemben csökkenti a lakásárakat terhelő áfát, ez pedig felpörgeti a piacot.) Nem kedvez a lakásvásárlásnak az a tervezett kormányintézkedés sem, amely eltörölné az otthonteremtő támogatást - közismertebb nevén a szoc- polt, illetve a félszocpolt. Hasonló módon fékezi a folyamatokat, hogy a bankok szigorúbb feltételekkel és nagyobb saját erő felmutatásával adnak csak hitelt. Mindez blokkolja a kínálati és a keresleti piac felélénkülését. Tőke híján ugyanis a beruházók a legtöbb esetben leállítják a megkezdett projekteket és kivárnak, de ugyanígy az ingatlanukat eladni szándékozók is inkább elhalasztják a lakáscserét, hogy ne kelljen áron alul megválni otthonuktól. Bánszky József úgy látja: a piacgazdasági viszonyok között eddig eltöltött húsz esztendő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az ár- érték-arányt helyesen mérjük fel. így az eladó lakásokat a tulajdonosok a lehető legtöbbért kívánják értékesíteni, míg ezzel szemben a vevők a kialkudható legalacsonyabb árért szeretnének a mai színvonalnak megfelelő, korszerű ingatlant vásárolni. A felek igényei - amint az előbbiekből kitűnik - ma még távol állnak egymástól. A dekonjunktúra együtthatóinak összjátékaként hazánkban mintegy felére esett vissza a keresleti oldal, és ugyanilyen mértékben csökkent a lakás- vásárlások száma is. Szakértők régóta hangoztatják, hogy a magyarországi munkaerőpiacot is előnyösen befolyásolná, ha nyugati mintára nálunk is elterjednének a bérlakások. A témában illetékes szakértő véleménye szerint ez nehezen illeszthető be a Bakos Mónika
