Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-04-11 / 14. szám
címlapon dékeken szokás volt a napfelkeltét egy környékbeli magaslatról nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma. Ezen a napon volt a zöldág-járás, ami tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok a Bújj, bújj zöld ág... című népszerű dalt énekelve kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, haladtak végig a falun. Húsvéthétfő a magyar néphagyomány szerint a locsolkodás napja, amelyről már a 17. századból is maradtak fent írásos emlékek. A szokás alapja is a víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit. Vidéken egykor kútvízzel, vödörből locsolták le a lányokat, egyes területeken ráadásul a patakban is megfürösz- tötték őket, ennek „városiasodon" formája a kölnivízzel való locsolás. A népszokásnak bibliai eredetet is tulajdonítanak: a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asz- szonyokat igyekeztek eszerint lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. its meg engem is, Üdvözítőm, a te országodban”. így lesz ez a nap az egyetemes „feltámadás napjának hajnal-ifényű előhírnöke”. Klimentné Ferenczy Andrea lelkész, evangélikus egyház Bízzatok él, ne féljetek! Szeret ünnepelni az ember. Jó elfeledni a teendőket, a fut- kosást, és jó szünetet tartani, találkozni a legközelebbiek- kel, leülni velük az asztalhoz, ünnepet érezni és az ünnepből valamit megélni. Sokan éppen ezért örülnek ennek a napnak, feltételezem, vannak azonban olyanok, akik azért, mert elvégezhetik a régóta halasztott munkát. Húsvét, nagy ünnep. De nem azért, hogy szünetet tartsunk, vagy jusson idő arra, amire szeretnénk. Húsvét az ember ünnepe, és még csak nem is családi ünnep. Az egyházban született ez az ünnep. Az új, örök élet ragyogott fel a számunkra a halál legyőzésével. Az ember minden pillanatban élet és halál között él. Jó és rossz, igazság és hazugság, egyenesség és gerinctelenség, szeretet és kegyetlenség között él. Ezen a napon megbizonyosodunk arról, hogy végül a szeretet, az irgalom győz. A húsvetot megünnepelni az egyházban, templomokban, testvérek között és a megfeszített, de harmadnapon feltámadott Jézus Krisztussal lehet. A lényeget az ragadja meg, aki együtt ujjong a kinyilatkoztatott örök élet ajándékának sokakkal hit által. Különben nem húsvétról szól ez nap, és kimaradunk a tiszta, igaz, nem múló örömből. Mert hoznak a napok örömöt, de mülandót, ígér a jövő szépet, de nem tartja életünket biztonságban. Váratlan nehézségek, csalódások között az ember egyre figyelhet fel most. Isten harcot vívott értünk! Végre erre kell föleszmélnünk. Végre van valaki, aki vigyáz, őrzi életemet, így lép elénk húsvétkor: „Bízzatok él, ne féljetek!” Ágoston Csaba lelkész, református egyház Három kereszt a Golgotán (Lukács 23,39-43) Jézus keresztje nem magában állt a Golgotán. Két másik kereszt is volt ott. Lukács leírása szerint két gonosztevőt is megfeszítettek akkor Jézussal együtt. Szlovák nemzetiségű falvakban a locsolás mellett fűzfavesz- szővel meg is korbácsolják a lányokat, hogy a betegség biztosan elkerülje őket. A vesszőzésnek vagy sibálásnak nevezett hagyomány része egy rövid vers elmondása is. A fiúk cserébe szalagot kapnak a lányoktól, amit a korbácsra kötve gyűjtenek. Erdély vidékein a fiúk a nekik tetsző lány kapujára már vasárnap nyírfaágat tűztek, másnap pedig csapatostul érkeztek, és vödörrel öntözték meg a választottjukat. A lányok a locsolóknak festett, piros vagy hímes tojást adtak cserébe. A húsvéti ünnepkör valójában a húsvétot követő nyolcadik nappal, fehérvasárnappal zárul, ez a szent idő bevégzése. Nevezték mátkálló vasárnapnak is, ilyenkor volt szokás a komálás, vagy mátkálás, ilyenkor tartották a kézfogókat, a fiatal párok vőfély után néztek, vitatták az alkalmas násznagy személyét, nyoszolyó- lányokat kerestek, legénybúcsúkat rendeztek. Ezen a napon komatálat küldtek egymásnak gyümölccsel, borral, hímes tojással, süteménnyel. Aligha képzelhető el reménytelenebb helyzet annál, mint : amiben a két lator volt. Nyilvánvalóan bűnösök. A maguk életét is elrontották, másokban is kárt tettek. Jött az ítélet, most pedig itt a kivégzés. Szenvednek a kereszten. Innen már nincs visszaút, lehetőség az újrakezdésre. De mégis ebben az emberileg reménytelen és kilátástalan helyzetben is ott van mellettük Jézus. A két lator között megfeszített Jézus azt hirdeti nekünk, hogy ma sincs olyan végzetesen elrontott emberi élet, amelyhez ő közel ne lenne. Bármilyen megalázott, kiszolgáltatott, reménytelen, halálosan megsebzett helyzetben legyünk is, bizonyosak lehetünk abban, hogy „nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni a mi gyarlóságainkon..." (Zsid 4,15). Három kereszt állt a Golgotán, és ez három kereszt azt hirdeti, hogy közel van hozzánk az Isten. Jézus jelenléte ebben a végletes helyzetben is egyszerre vonz és taszít. Olyan, mint a mágnes két pólusa. Mindkét gonosztevő megszólítja Őt. Az egyik szidalmazza Jézust és azt kéri, ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is. A helyzetemen változtass. Belül változatlanul maradva, külső enyhülést vár. A másik belátta, hogy méltán került ítéletre. Ó kegyelmet kért. Nem a „méltó büntetés”-től akart szabadulni, hanem ráérzett arra, amiért Jézus jött. Isten országának valósága egyszerűen és tisztán állt előtte. És ő ezután vágyott. Két keresztről kétféle kiáltás hangzik. És ez arra tanít min- két, hogy ugyanazt a sorsot lehet hittel és lehet hitetlenül hordozni. Megkeményedve és kegyelemre nyitottan is. És ha a kegyelemre nyitottak vagyunk, akkor ebben a helyzetben biztatást kapunk. Még ilyen szélsőségesen elrontott helyzetben sincs veszve j minden. Még itt is újat lehet kezdeni. A megtérő lator külső helyzete már nem változhat meg: ott hal meg a kérész- ten. Nincs alkalma arra, hogy jót cselekedjen, hogy bármit is jóvá tegyen. De éppen itt ragyog fel Isten igazsága: kegyelemből tart meg minket. E megtartó kegyelem által legyen mindannyiunknak örvendező, áldott húsvéti ünnepe. Krisztus él, és általa nekünk is örök életünk lehet! hidlap.net hídlap 7
