Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-03-21 / 11. szám
Az előző generációnál kevésbé ütős formatervvel, de sokkal igényesebb kidolgozással érkezett meg a Megane legújabb generációja. A eglehetősen skizofrén érzések ka- VI varogtak bennem az új Megane formáját tekintve: egyrészt sötétszürke tesztautónk szinte észrevétlen maradt a forgalomban, a kevésbé meghökkentő karosszéria belesimult a hétköznapokba, alig akadt valaki, aki rácsodálkozott volna az autóra. Másrészt viszont jobban megnézve a Megane-t olyan formai ka- valkáddal találkozunk, amelyek összeségét - csakúgy, mint a Laguna formatervét - napokig emésztenünk kell. A Megane ugyanis úgy illik az utcaképbe, mintha már egy ideje itt járna köztünk, holott formaterve igazi újdonság. Persze, nyilván nem véletlen, hogy kevésbé feltűnő, mint az elődjéé, ami túlságosan is megosztotta a potenciális ügyfeleket. Márpedig ebben a kategóriában különösen fontos az értékesített darabszám, most a Megane azokat is megszólítja, akik eddig idegenkedtek a korábbi extravagáns formától. Ami egyébként szerintem néhány tíz év múlva biztosan visszaköszön majd, nagyobb tételben mernék fogadni rá, hogy fogunk még beszélni az előző generációs Mega- ne-alapokról Renault autó esetében. Most azonban maradjunk a jelennél, az aktuális modellnél, amelynek nem csak formaterve okoz meghasonlást, hanem belte- re is: az első, ami szembetűnik a műszeregység, vagy inkább „kettőség": középen egy analóg formájú (azaz kerek), fehér lap, rajta digitális jelzések az aktuális sebességről, az üzemanyag mennyiségéről és a vízhőmérsékletről. Mellette balra egy teljesen átlagos, analóg fordulatszámmérő, jobbra pedig egy LCD kijelző: ha egy ember tervezte, nem csoda, hogy „átjön" a skizofrén érzés. Azt azonban meg kell hagyni, hogy a különcség egyáltalán nem ment a használhatóság rovására: én általában idegenkedem a digitális kijelzőktől, mivel szerintem a számok leolvasása és feldolgozása több időbe telik, mint a hagyományos sebességmérő értelmezése, de ez a Megane-ban egyáltalán nem tűnt fel, ami valószínűleg a kont- rasztos kijelzőnek volt köszönhető. Méretek (mm): hosszúság 4295, szélesség 1808, magasság 1471, sajáttömeg 1215 kg, megengedett össztömeg 1829, csomagtér 4051. Motor: 1461 cmJ, max. teljesítmény: 78 kW (105 LE), maximális nyomaték: 240 Nm; átlagfogyasztás 4,51, tesztfogyasztás 5,81; C02 kibocsátás (g/km): 120, gyorsulás (0-100 km/h): 10,9 s, végsebesség 190 km/h. Alapár: Mégane Berliné Authentique 1,6100 LE 3 490 000 Et, tesztelt változat ára: Mégane Berliné Expression 1,5 dCi 105 LE 4 390 000 Ft. Más, egyéb autóból szokatlan trükköt nem vonultat fel a Renault, gyakorlatilag minden kezelőszerv a megszokott helyen található, az ülések kényelmesek - elég meglepő lenne egy francia autóban ennek ellenkezője -, a kormány és az ülés széles tartományban állítható, a váltókar kicsit pontatlanul jár a kulisszában - szóval ízig-vérig francia autóban ülünk. Ez pedig ma már a Renault esetében a Laguna óta azt is jelenti, hogy nagyon ügyeltek a gyártási minőségre és a felhasznált anyagok kiválasztására: remekül néz ki, és érzetre sem hagy maga után kívánnivalót a részben Lagúnától származó beltér. Sajnos abban is van hasonlóság a két Renault között, hogy a hátsó sorban a Bukovics Krisztián
