Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-07-04 / 26. szám
közügy Bod Péter Ákos Adók, elvonások - kérdőjelek R endes országban az év elején változnak az adótételek és adószabályok, ha egyáltalán változnak. Mert rendes országban hosszabb időre alkotnak szabályokat, hogy azokat érdemes legyen megismerni, és az állampolgár kalkulálhasson várható közterheivel. Mi egy ideje nem számítunk rendes országnak; láttunk legutóbb a parlamenti választás előtt öt évre bejelentett adómérséklési törvényt, amit a megnyert választás után sürgősen visszavontak. Volt adószabály, amely csak napokat élt, és olyan is, amelyről bejelentésekor tudni lehetett, hogy az Alkotmánybíróságon köt ki, annyira gyenge törvényességi lábakon áll. A most elfogadott törvénykezési csomagnak is van egy sor baja, de vegyük most sorra azt, ami a magyar családok életét mindenképpen érinti július elejétől. Azonnal tapasztaljuk a termékek drágulását, hiszen a legtöbb vásárolt árun 20-ról 25 százalékra emelkedett az általános forgalmi adó (áfa). Ezzel hazánk, amely egy árnyalattal amúgy is jobban adóztatta a fogyasztást, mint a szomszédjai, most e téren svéd és dán magasságokba emelkedett. (Sajnos nem az egészségben eltöltött évek számát, sem a jövedelmi szintet tekintve nem váltunk nordikus néppé.) Kivétel az áfaemelés alól a tej és tejtermékek, gabona, liszt - de más okokból persze ezek is drágulhatnak. Például többe kerül a termelőnek és kereskedőnek az üzemanyag. Az pedig mindenképpen drágul, mert a jövedéki adótételeket is megnövelték júliussal: az üzemanyagnál literenként 5,50 forint a mostani emelés, és lesz majd egy újabb emelés - szokásosan - januárban. így azután, ha valaki ma 300 forintért tankol egy liter benzint, azzal vigasztalhatja magát, hogy 109 forint jövedéki adóval, 60 forint áfával, (és talán nem is hallott erről: 2-3 forint termékkészletezési hozzájárulással) gazdagítja a magyar államot; a számla további kisebb felét az orosz olajkutak, a csővezetékek, a finomítók, a kiskereskedők költsége és haszna teszi ki. De vajon vigasztalhatja-e magát ezzel? Mielőtt megkeresnénk a választ arra a kérdésre, hogy a megnövekvő adóterhünk fejében jobban megy-e majd az országnak, érdemes emlékeztetni a bú- felejtőket, hogy az alkoholok jövedéki adója is emelkedik 6-7 százalékkal - magamfajta mértékletes, de rendszeres borivónak ez sem jó hír. Nem lévén dohányos, nekem nem fáj a cigaretta jövedéki adójának emelése, csomagonként úgy 10 forinttal. Komolyabb ügy viszont, hogy július 1-jén megszűnt a 13. havi nyugdíj, amely a magyar politika szüleménye volt, és az is maradt. Emlékezhetünk, miként próbálták asztal alá beszélni a szegény tájékozatlan választópolgárt a nyugdíjemelési ígéretekkel, elfelejtve hozzátenni, hogy a nyugállományba vonult polgártársainknak a postás abból a pénzből hozza az egyébként munkával kiérdemelt nyugdíjat, amit a munkában állóktól vonnak le társadalombiztosítási járulék formájában. Most csökken némileg a munkáltatói járulék százalékos mértéke - ami jó hír a vállalkozásoknak. De ez megszorításként érinti a nyugdíjasokat. Nem csak nekik nehezedik az életük. Mostantól megszüntették a lakásépítés és lakásvásárlás támogatási rendszerét is (amit„szocpol" néven becéztek), így sokkal nehezebb lesz a fiataloknak lakáshoz jutni. Sőt a lakástulajdonosokra majd januártól az ingatlanadó is ránehezedhet - de arról majd később. Mire lesz elég ez a sok beszedett adó, a visszavett családi és szociális támogatás, a visszametszett nyugdíjkiadás? Olyan áldozat-e, amely több munkahely, erősebb gazdaság formájában megtérül az országnak? Egyelőre csak annyit tud felmutatni a kormány, hogy az idén és jövőre a korábbinál kisebb lesz az állami költségvetés hiánya. Hogy emiatt a hitelezői meg vannak elégedve a helyzettel. Ez örömteli. Az viszont nem, hogy az adóemelések hatására tovább nőnek az árak. Hogy továbbra is emelkedik a munkanélküliség. Hogy sokan a nyakukba vett anyagi terheket (a lakás, autó megvételének költségeit) mind nehezebben bírják. Mi vár ránk így az év során? És mit tehet a közember? Erről majd legközelebb. hidlap.net hídlap 17
