Hídlap, 2009 (7. évfolyam, 1–26. szám)
2009-06-20 / 24. szám
exkluzív Esztergom-emberek Minden mozdulata muzsika Három héttel ezelőtt öt magyarországi városban, közöttük Esztergomban egy időben rendezték meg Franz Joseph Haydn A teremtés című oratóriumának koncertjét, aminek apropóját - kapcsolódva a Haydn-emlékév eseményeihez - a zeneszerző géniusz halála napjának kétszázadik évfordulója szolgáltatta. Ennek alkalmából kérdeztük Reményi Károly korábbi zeneiskolai igazgatót, az Esztergomi Szimfonikus Zenekar, a Balassa Bálint Vegyeskar karnagyát.- Hogyan került ön kapcsolatba ezzel a rendezvénysorozattal?- Az Esztergomban Liszt-hangversenyeket is szervező KLASZ budapesti zenei iroda ajánlotta a figyelmünkbe ezt a kezdeményezést, mondván hogy milyen nagyszerű volna, ha ehhez az osztrák eredetű elképzeléshez, miszerint Európa ösz- szes nagyobb városában, ha arra mód és lehetőség nyílik, május 31-én adjanak hangversenyt Haydn tiszteletére, kapcsolódnánk. Magyarországon ugyanezen a napon (illetve már az előző naptól kezdve) egy huszonnégy órás nonstop koncert is elhangzott (a budapesti Belvárosi templomban), amelyen óránként váltották egymást az együttesek - kórusok, zenekarok, aki éppen ráért. Bennünket is hívtak, ám mivel mi a KLASZ-iroda korábbi megkeresésének tettünk eleget, erre már nem tudtunk elmenni. Egyébként pedig aznap Európa több városából szerveztek körkapcsolást rádión keresztül. Hazánkból - ha jól emlékszem - Fischer Ádámékat kapcsolták a fertődi kastélyból. Az elfoglaltságaink miatt, sajnos, nem hallottam. Ezt az egész ötletet nagyon jónak tartom, és örülök, örülünk, hogy kapcsolatba kerülhettünk vele.- Más szerzőkhöz viszonyítva mennyiben más Haydnt játszani?- Amennyiben a három nagy klasszikust, Haydnt, Mozartot és Beethovent vesz- szük alapul, amellett hogy nyilvánvalóan mindegyikőjüket máshogyan kell játszani, Haydn annyiban eltérő, hogy a muzsikájában nagyban támaszkodik az úgynevezett „népi vonulatra", a népi stílusnak sok elemét használja. Érdekes módon Mozartot a legnehezebb játszani. Annyira finom, letisztult, könnyű, illetve pontosabban: áttetsző a muzsikája, hogy a legkisebb, morzsányi hiba is mindjárt kihallatszik és kitűnik. Haydn - és Beethoven -„népies"zenéi hozzá képest egy kicsit „vaskosabb" muzsikák, és ezért az előadást tekintve köny- nyebbek is, hiszen nem annyira könnyeden jönnek elő a nehézségei az adott műveiknek. Igaz, végül is Haydnt sem könnyű jól prezentálni, de csak ha már így „arányijuk", akkor mondhatom, hogy sokkal köny- nyebb, mint Mozartot játszani. De például Beethovennél a monumentalitás a nehéz. Az óriási zenekar igénye teszi - úgymond - komplikálttá. De, hála Istennek, elég sokat játszom, és immáron a negyvennegyedik esztendőmet töltöm Esztergomban, úgyhogy ezalatt ezeket a zenéket jól begyakorolhattuk, és eléggé fölkészültünk a nehézségekre.- Már negyvennégy éve tevékenykedik az itteni zenei életben?- Igen. 1965-ben végeztem a zene- akadémián, és akkor ide kerültem. S „itt ragadtam".- Az élet hozta így, vagy szándékosan döntött Esztergom mellett? Valamiért fontos volt ez a hely?- Nézze, az ember annyiszor annyi mindent dönt, hogy nosza! S aztán a végén - ahogy mondani szokás - nem „jön be" (nevet)... De nekem „bejött". Ami amellett szólt, hogy idekerüljek, Esztergomba az, hogy egy kedves és szép hely. Akkoriban túl sokat nem tudtam róla, csak azt, hogy a Duna partján terül el (nevet), és hogy hegyek magasodnak errefelé. Pécs környékéről származom, és nekem a domborulatok számítottak. Amikor egy évet Szolnokon jártam gimnáziumba, az Alföld élményéből elegendőt elraktározReményi Károly 1941-ben született Szigetváron. Rendszeres zenei képzést és igazi, egész életre szóló művészi élményt a Pécsi Székesegyház Énekiskolája nyújtott számára. 1960-ben felvették a Liszt Ferenc Zeneakadémia karvezetői szakára. Esztergomi pályafutása 1965-ben kezdődött. Kezdetben szolfézstanár volt, később magánéneket is tanított. 1970-től a Városi Zeneiskola igazgatói posztját töltötte be. Tehetség- kutatást szervezett az általános iskolákban, így a zeneiskola létszáma évről évre gyarapodott. Az 1970-től eltelt időszakban sok növendéke ment zenei pályára, akik közül többen mint zeneiskolai tanárok vissza is tértek az alma materbe. Az Esztergomban eltöltött évek alatt a város szinte minden általános és középiskolájában segítette a munkát. A tavaszi dalosünnepek és a megyei kórustalálkozók várt és elismert résztvevői voltak azok a kórusok, amelyek karnagyi irányítását Reményi Károly végezte. Az általa vezetett Dobó Katalin Gimnázium Vegyeskara 1983-ban a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen az ifjúsági kórusok kategóriájában harmadik helyezést ért el. 1968-tól újjászervezte a Városi Szimfonikus Zenekart. A Balassa Bálint Vegyeskarral már 1965 óta kapcsolatban áll. 1984 óta ő az együttes karnagya, s egy két évvel későbbi angliai zenei versenyen a vegyeskari kategóriában diadalmaskodtak. 1994-ben a Balassa Bálint Vegyeskart „Pro Űrbe"címmel tüntette ki a királyváros helyhatósága. A kórus ötvenéves fennállása alkalmából adott hangversenyen a KÓTA zsűrije „Hangversenykórus Cum Laude" minősítést adott a csapatnak. Reményi Károly az eddigi pályafutása alatt több elismerésben részesült. Az együttesek is, amelyeket irányít számos kitüntetést vehettek át. Reményi 1997- ben Vasas Művészeti-díjat kapott, két évvel később Balassi-emlékplakettet az esztergomi Balassa Társaságtól. 2007-ben pedig Esztergom Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Babits Mihály-díj„Esztergom Kultúrájáért" kitüntetéssel ismerték el példás zenei, zenepedagógiai munkásságát. 24 hídlap hidlap.net
