Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-06 / 48. szám
exkluzív Esztergom-emberek „Rajongója vagyok Esztergom jövőjének" Móka Miki megyénkben lakik! Pontosabban több nemzedék legendás mesemondója, a Zsebtévé, a Ki kopog? és az Égbőlpottyant mesék műsoraiból ismert és megszeretett - s immáron nagypapa-korba lépett - Levente Péter. Mikulás alkalmából kerestük meg a művészt, pedagógust, akit telefonon értünk utol, mert éppen egy előadására igyekezett.- Mióta élnek Héregen?- Állandóan tizenhárom esztendeje. Harmincegy éve vettünk ott egy négyszáz négyszögöles zártkertet, amikor született a harmadik gyermekünk, Dóra (két fiukat, Domokost és Mártont babakorukban tragikusan elveszítették - a szerk.), és tulajdonképpen vele egyidős a héregi tartózkodásunk.- Közel Esztergomhoz laknak. Gyakran megfordul errefelé, a városban és a környéken?- 1961-ben kezdtem a pályát, tizennyolc éves fejjel az Állami Bábszínháznál. Mivel az édesapám akkor szabadult a fogságból, 1957 után ugyanis lecsukták, mint ellenforradalmárt, és négy évig hurcolták börtönről börtönre, a bábszínházban segédmunkásként kezdtem. Ennek köszönhetően viszont már 1961- ben jártam Esztergomban a társulattal. S négy év múltán, amikor 1965-ben mint Móka Miki váltam ismertté, és tettem szert népszerűségre, az esztergomi művelődési házban, a „Petőfiben", majd a „Zöldházban" léptem fel, és utána is rendszeresen, harminc éven keresztül. Úgyhogy mondhatjuk, igen, gyakorta megfordultam Esztergomban - és a szomszédos Párkányban.- Akkor elég jól ismeri a várost. Akad olyan szöglete, ami különös fontossággal bír az ön számára? Akad olyan itteni kapcsolata, amely különösen fontos önnek?- Nekem az egyik kedvenc városom Esztergom, s különösen az óvónők nőttek a szívemhez, és a Meszes Balázs igazgató úr nevével fémjelzett szakközépiskola, ahol a teljes tantestületről elmondhatom, hogy közel áll hozzám. Amióta pedig a Mária Valéria híd megépült, azóta rajongója vagyok Esztergom jövőjének. Óriási lehetőségek állnak a város előtt, különös tekintettel a szlovákmagyar viszonyra.- Mire gondol?- Arra, hogy ezt a köteléket nagyon-na- gyon kellene ápolni, mert sokkal nagyobb lehetőségeket hordoz, mint, mondjuk, Komáromnál, mert szárazföldi értelemben ez egy új kapcsolat, és nincs társulva rossz felhangokkal, és nincs elrontva.- Említette Párkányt is.- A Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola igazgatója, Papp Katalin már többször meghívott engem Párkányba, voltam például rajzverseny-zsűrielnök, illetve a zeneképzősöknek az évenként, szlovák és magyar nyelven megtartott, hagyományos koncertjének egyikén még konferáltam is, a műsor elején én mondtam a köszöntő bevezetőt magyar, a igazgatónő meg szlovák nyelven, aztán a végén már én búcsúztam el szlovákul, ő pediglen magyarul. Ez is igen kedves, gyönyörű emlékem. Tudja a kapcsolatokról és a nyelvekről az jut az eszembe, most, hogy már negyvenhét éve végzem a munkám, negyvenkét éve ismertségtől és szeretettől övezve, Szerbia kivételével eddigi életemben minden magyarlakta területen dolgoztam, de mindenütt, Szlovéniában, Horvátországban, Burgerlandban, Nyugat-, Kelet- és Kö- zép-Szlovákiában stb.; mindenhol megtanultam harminc szót a hivatalos nyelven. S mindig meghívtam egy, az ottani államnyelven beszélő óvodás- vagy iskoláscsoportot, és az elején mindig a nyelvükön szóltam üdvözlő szavakat a színpadon, s utána engedélyt kértem, miszerint: „sajnos műveletlenségem és butaságom miatt én csupán egyetlen nyelvet beszélek, ám önök olyan szerencsések, hogy egyszerre - és ingyen - két nyelven is megtanulhattak beszélni születésüktől fogva, azonnal, kérem, engedjék meg nekem, hogy magyarul játsszam". S erre Szlovákiában azt mondták, hogy „ano", én meg azt válaszoltam, hogy „gyekujem" - és magyarul játszottam szépen. Szóval, ezért is hangsúlyozom, hatalmas és kedvező lehetőségek vannak Párkányban - és Esztergomban. Ahol, hadd tegyem hozzá, ráadásul sokáig véradó is voltam, s még most is lennék, ha nem járnék mára hatvanhatodik életévemben...- Igen, ilyen korban már mindenképpen komolyabban foglalatoskodni kell a jó egészség megőrzésével.- így van.- Mikulás ünnepe közeledtén sűrűsödnek a felkérései, a teendői?- Nálam ez akképpen működik, hogy negyvenkettő éve saját menedzselésben dolgozom, úgy értem, hogy a „titkos telefonszámomon" megtalálnak az emberek, mert nekem nincs menedzserem, a megrendelő és közém csak az Úristen, mint producer léphet. S ezért minden egyes fellépésemet személyesen tárgyalom le, és vállalom vagy nem vállalom el, de ilyentájt különösebben sűrűsödés azért nincs, mert folyamatosan, egész évben szolgálok, művészként - és tanítóként is. 26 hídlap
