Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-16 / 32. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története A megyei levéltár regénye Helytörténeti sorozatunk ezen fejezetével a forrás- és háttéranyagokat biztosító levéltár előtt tisztelgünk, hiszen mi sem természetesebb annál, hogy e hatalmas és felbecsülhetetlen értéket kezelő közgyűjteményt, illetve az azt őrző épületeteket bemutassuk olvasóinknak. így talán nem meglepő, hogy ennek az epizódnak az elkészítésénél is az ő segítségüket vettük igénybe. A Komárom-Esztergom Megyei Ön- kormányzat Levéltára jelenleg három ingatlanban található Esztergomban: a Vörösmarty utca 7. szám alatti főépületben, a 14. szám alatt lévő raktárban, illetve a Deák Ferenc utcában. Ennek megfelelően írásunk is több fejezetből áll. A megyei levéltár épülete a Deák Ferenc utcában, a Bottyán-palota és a volt Vármegyeháza közé ékelve áll. Az ingatlan több mint másfél évszázaddal ezelőtt épült, 1853 és 1854 között romantikus stílusban. Az építész a Híd- lap által is többször emlegetett Hild József, a kivitelező pedig a nemkülönben neves építész, Prokopp János volt. Az egyemeletes épület homlokzatát ízléses díszítéssel látták el, a tagoltságot hangsúlyozzák az osztópárkányok, a levélmintájú konzolok, a lépcsőződő, félköríves ablakszemöldökök és az övpárkányig felnyúló, pilaszterekkel keretezett kapuk. A homlokzaton női fejeket ábrázoló domborművek, a kiugró középrészen Esztergom város címere látható. A hatalmas ház, mely a Bottyán-palota U alakú épülettömbjét zárja le a Deák Ferenc utca felől, 1857-től reáliskolaként funkcionált. A Szent Imre Gimnázium több ezer korona rendkívüli segélyt. Az épület, illetve az oktatási intézmény fejlesztésének folytonos sürgetése csak évtizedekkel később, 1934-ben fogana- tosodik, ekkortól a Deák Ferenc utcai épületben reálgimnáziumként működött tovább az iskola. Az államosítást követően az új iskolarendszerben nyolcosztályos általános iskola és bányászati technikum költözött ide és működött 1954-ig, majd fokozatosan levéltári kezelésbe került az épület. Az átvételkor meglehetősen rossz állapotban lévő ingatlan termeit 1963-65-ben alakították át és tették alkalmassá a levéltári gyűjtemény tárolására, kezelésére. Azóta a 90-es évek elején, illetve a 2000-es évek elején végeztek itt nagyobb belső felújítási munkákat. A homlokzat renoválása azonban a forráshiány miatt eddig elmaradt. Az épületet 1957-ben vették fel a műemlékek jegyzékébe. A megyei levéltár 1983-ban kapta meg a Vörösmarty utcában található, volt rendőrségi épületet, ebben az évben a Deák Ferenc utca 2. szám alatt lévő gyűjtemény mintegy fele került át az új épületbe. A Hídlap első évfolyamában, még 2004-ben arról számoltunk be olvasóinknak, hogy a szerkesztőség szomszédsávenedik évfordulóján az épületben megnyílt az 5. osztály, erre gróf Apponyi Albert kultuszminiszter utalványozott 1937-ben keltezett Értesítőjében „Az iskola múltja” című írásban emlékeznek meg az intézmény történetéről. Itt az olvasható, hogy „az iskola 1857/58. tanévben, egészen pontosan október 15-én kezdte meg működését. Az alapítás körül legtöbbet buzgólkodott Jagasich Sándor volt táblabíró és megyefőnök, Takáts István akkori polgár- mester, Haaz Mihály prépost, kerületi inspektor, Miskolczy Márton esperes és Kollár István plébános”. A korabeli cikk írója arról is megemlékezik, hogy az iskola gazdasági alapjainak lerakásában többen is a város segítségére siettek, így komoly támogatást adott az esztergomi főkáptalan, gróf Pálffy Pál és a legendás ördöglovas, Sándor Móric is. Az intézmény a tanítás terén a lehető legjobb úton haladt, melyet jól mutatott az a miniszteri irat, mely elismerte, hogy a reáliskola rajzaival és dolgozataival nagyban hozzájárult annak az aranyéremnek a megnyeréséhez, amellyel az 1867. évi párizsi világ- kiállítás nemzetközi zsűrije tüntette ki a magyar iskolákat. Feltűnő azonban, hogy a tárgyalt épületben működő reáliskola történetében gyakorlatilag legtöbbször a fenntartási, működési költségek hiányának pótolgatása szerepel. Erről árulkodott Trefort Ágost kultusz- miniszter 1873-as látogatása, illetve a Simor János hercegprímás, az Esztergomi Takarékpénztár és a helyi iparbank által felajánlott összegek intézményre fordítása is. Az iskola fennállásának ötPöltl Zoltán 28 hídlap
