Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-16 / 32. szám
helyi história gában lévő intézmény felújításon esik át, minek folyományaként a gyűjtemény egy részét a munkálatok idejére, ideiglenes raktározás okán a Granvisus gyár talonban lévő épületeibe vitték. A renoválás után az iratok természetesen visszakerültek a helyükre. A Vörösmarty utca 7. számú épület történetét csak nagy vonalakban ismerjük. Pifkó Péter Esztergomi utcák című dolgozatában azt olvashatjuk, hogy a ház 1895-ig szenttamási városházaként funkcionált. A helytörténész azt is feljegyezte, hogy magát az utcát is e házról nevezték egykor Városháza utcának. A városegyesítés után a városháza funkcióját vesztette és feltehetőleg ezután kapta meg az államrendőrség használatra csakúgy, mint a szentgyörgymezei városháza megüresedett szobáit. Az 1925. évi képviselő-testületi jegyzőkönyv bejegyzése szerint a Vörösmarty út 7. szám alatti rendőrségi épület úgy régi mint új része a rendőrség díjtalan használatában marad, sőt a város támogatja a férőhely bővülést eredményező fejlesztéseket is. Az életveszélyes mennyezet átépítésére 1936-ban került sor, 1963-ban pedig a fogdát alakították át. A rendőrség részére a 80-as évek elején adták át az új igényeket is kielégítő székházat, ezután került az épület a levéltár kezelésébe. A ház belső átalakítása az iratkezelés, a feldolgozás és a kutatómunka szempontjainak figyelembe vételével történt. Az intézményt 1999-ben bővítették tovább, ekkor egy hétszáz négyzetméter alapterületű új épületszárny- nyal gazdagodott a levéltár. A progresszió eredményeként ekkor került légkondicionáló és gördülő állványrendszer a gyűjteményt őrző új raktárhelyiségekbe. A közgyűjteményről A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára azoknak az utolsó megyei intézményeknek az egyike, melyeknek központja máig az egykori megyeszékhelyen található. Joggal mondhatjuk, hogy a levéltár a megye, és persze Esztergom város emlékezete. Az 1950-ben életre hívott állami levéltárban egyesítették Esztergom vármegye és Esztergom szabad királyi, majd megyei város iratanyagát. Az 1968-ban tanácsi fenntartásba került levéltárban az eltelt évtizedek alatt bekövetkezett iratgyarapodásnak köszönhetően 9500 folyóméterre nőtt az őrzött dokumentumok mennyisége. Idekerültek a helyhatóságok, jogszolgáltató szervek, gazdasági szervek stb anyagai is a megye egész területéről. Sajnálatos tény, hogy az egykori Komárom vármegye levéltára nem került Esztergomba. A trianoni békekötés eredményeképpen a Duna túloldalán fekvő Komárom megyeközpontban őrzött iratanyag ma a szlovákiai Nyitraivánkán található. Az intézményben őrzött legkorábbi, eredetiben megmaradt oklevél 1258-ban keletkezett és a Palásthy család levéltárába tartozik. A török kor és a kuruc háborúk egyik súlyos következményeként elpusztultak mind a vármegye, mind az ősi város középkori iratai. A legkorábbi vármegyei iratok a 17. század első feléből származnak és csupán néhány lapnyi terjedelműek. A 18. század elejétől induló jegyzőkönyvi sorozatok a helytörténeti kutatás legfontosabb forrásai közé tartoznak. Bejegyzéseik felölelik az élet szinte valamennyi területét. Megemlíthetjük itt az árvaügyeket, betáblázásokat, adózási és árszabási ügyeket, boszorkánypereket, valamint az 1848-as jegyzőkönyvet, ami a sorsfordító napok történései mellett tudósít a népképviseleti választásokról, azok eredményeiről, a Nemzetőrség megszervezéséről. Az anyagok közül forrásértékével, szépségével kiemelkedik Esztergom szabad kirá város kiváltságlevele 1708-ból, illetve 1725-ből. A levéltár azonban nemcsak az iratok őrzőhelye és a hely- történeti kutatások bázisa, mivel az állampolgárok és a különböző szervek számára egyaránt fontos jogbiztosító iratok is itt találhatók. A családfakutatás ma reneszánszát éli, az anyakönyvek, adóösszeírások, de maguk a jegyzőkönyvek is komoly segítséget jelentenek az érdeklődőknek. A levéltár forráskiadványai a jegyzőkönyvi kivonatokat tartalmazó regeszta kötetek bárki számára hozzáférhetővé teszik a 18. századi információkat. A nemességi dokumentumokban a vármegye közgyűlésén kihirdetett nemesi kiváltságleveleket találjuk. Különleges példa erre a Petőfi Sándor által megénekelt„Pathó Pál úr" is, kinek családjáról hiteles dokumentumot őriz a levéltár. Az intézmény az írásos anyagok mellett jelentős térképtárral is büszkélkedhet, a legrégebbről származó térképek 1777-ből valók, és Eperjessy István keze munkáját dicsérik. hídlap 29
