Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-18 / 41. szám
azt kell, úgy, ahogyan teszik Franciaországban vagy Németországban - nem pedig a magyarországi műemlékpusztító szemlélettel.- Mit ért ezalatt?- Semmit nem állítunk a helyére, hanem vasbetonból stilizálunk tömegében hasonló jellegűt. Ezt sehol sem csinálják. A Velencei Charta műemlékekben gazdag országok lobbija és érdeke, ami egyébként szankció nélküli megállapodás, és pont a franciák meg a németek nem tartják ezt be, és mi meg elszenvedjük Közép-Európában, különösen itt, Magyarországon. Szerencsére akadnak errefelé pozitív példák is, elég csak a szó szerint a hamvaiból újjáélesztett Varsóra gondolnunk, amit szinte a semmiből építettek föl. Mi pedig mintha képtelenek volnánk arra, hogy bármit szépen rekonstruáljunk úgy, hogy azt a laikus, az egyszerű ember élvezhesse.- Ezek szerint fontosnak tartja, hogy bármiféle előképzettség nélkül mindenkit örömmel töltsön el a műemléki szépségeink látványa?- Természetesen! Hiszen nem létezik az a magyar fő, bármely kiművelt is, aki amint felnéz arra az épületrészre meg a nyolcszögletű sátortetejére, amit most idetennének a Fehér torony helyére, első látásra, vagy akár némi„olvasódás", utánajárás után azt gondolná, hogy ugyan, ez csak egy ideiglenes állapot, s lelki szemei előtt rögvest a tizennégy méter magas, négyszintes Fehér torony képe lebegne. Ami egyébként ötszögletű alaprajzú, teszem hozzá, és nem is azokra a várfalakra illeszkedik, amik most állnak, mert azoknak a sarkait ellőtték a háborúskodások során. Ilyen ember, aki ezt oda tudja képzelni, hihetetlenül kevés akad, egy-két régész talán. Szerintem nem szabad olyasmit csinálni, amit az emberek nem látnak, és nem tudnak elképzelni, hanem igenis azt kell megmutatni és megvalósítani, amilyen értékekkel az adott történelmi épület a valóságban bírt. Éppen ezért nyomatékosan hangsúlyozom: idáig, és ne tovább! Ne építsen senki olyan szörnyűséget, egy ilyen „félresikerült géppuskafészket", amit egyébként a helyi és az Országos Műemléki Tervtanács egyaránt elutasított. Cinikusnak tartom, hogy ezt mégis elkezdték felhúzni, és azt gondolom, ha nem tudnak értelmesen fellépni Szent István, III. Béla; az Árpád-házi királyok várában, adják vissza a városnak. Mi pedig vállaljuk fel azt, hogy ez a történelmi erődítmény, ez a műemlék annyira szép lehessen, ameny- nyire csak valamikor lehetett. S mindenki számára legyen érthető, kézzelfogható. Ne csak stilizáljuk, hogy milyen csoda állhatott itt.- Többször hangsúlyozta, az ördög a részletekben rejlik, a provizórikus megoldás csapda: ideiglenes megoldásnak túl drága, végleges megoldásnak túl olcsó.- Az, amit most ideépül, egy nyolcvanötmilliós soha nem létezett épületforma. Ráépül arra a vasbeton födémre, ami a vizet átereszti, és ami miatt ázik a világhírű és értékű freskó. Ami valószínűleg még Botticelli-alkotás is. Meg kell menteni, és meg kell védeni, és akkor is meg kéne, ha nem Botticelli lenne, mert ez egy csoda, és az esztergomi művészet- és történelemszeretők az elmúlt évtizedekben is csodálták és nagyra értékelték ezt a művet, még Botticelli híre előtt. így azonban az egész földkerekség számára érdekes. Itt egy „esernyő" szerepét nem játszhatja el egy nyolcvanötmilliós provizórium, ami túl drága ahhoz, hogy valóban átmeneti megoldás legyen, és hivatkozni lehessen ideiglenes voltára, mert nem fognak szétverni egy ilyen árú tetőt, ha jönne a végleges megoldás, főleg, hogy pár évvel korábban költötték rá a pénzt, ahhoz viszont, hogy a Fehér toronyhoz hasonlítson, ahhoz viszont nevetségesen kevés ez - anyagiakban is, formájában is.- S felvetődik, ugyebár, a történeti hűség kérdése...- Vagy a jelenlegit kell meghagyni egy egy-kétmilliós egyszerű fedéssel, ami a víztől tökéletesen véd, vagy meg kell építeni azt az ötszázmilliós, akár egymilliárdos értéket, amit a Fehér torony jelent. De most! És ez az állam dolga. S ha ez az állam képtelen ezt a feladatát teljesíteni Szent István király városában, akkor ezt Szent István király városa fogja teljesíteni. Nyolcvanötmilliós provizóriumokkal, csúnyaságokkal, meg különböző hivatali pac- kákkal ne vegyék el tőlünk azt a lehetőséget, hogy ez a vár szép legyen. Ne csúfítsák el. Mert ami most odakerül, sokkal rondább lesz, mint a jelenlegi hiány. Ráadásul a torony sarkai el vannak lőve, a mostani falak nem az eredetiek. Azokat kötelességünk lenne helyreállítani. Még a Velencei Charta szerint is az eredeti vonalakat kéne vinni. Azokra támaszkodott a torony. Ha most az ellőtt falaktól beljebb, ideiglenes támaszokra helyezik ezt az esőtetőt, akkor nem is lesz rá mód, csak a teljes nyolcvanötmilliós beruházás elbontásával a helyreállításra. Ez az új, oda nem illő építmény esőtetőnek drága. A csapadéktól ugyan megvédi (majdnem százmillióért) a Zodiákus-ívet, ám az ezzel nem állítódik helyre, mert a vasbeton födém lemetszi az ívet.- Akkor mi lehet a megoldás?- A födém kivétele és az eredeti, megfelelő helyen történő megépítése lenne a feladat, nem pedig a vasbeton-födém helyén hagyása és fölé egy ilyen „nagyon-csúnyaság" megépítése. Ez semmilyen szempontból nem elfogadható.- Az „olcsóbbság" szempontjából sem?- Nem, mert ebben az esetben nem az anyagiak a legfontosabbak. Hanem hogy ez megtörténhetett, az óriási bűn. És hogy erről nem beszélünk? Azért, mert olyan világban élünk, ahol senki se mondja: a király meztelen. De kérem, a király meztelen; ami megépült, az baj, talán helyreállítható, de semmiképpen se hagyjuk, hogy tovább folytatódjon. Ezt a szemléletet el kell űzni Esztergomból, a várunktól távol tartani. S tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a Fehér torony eredeti pompájában ragyoghasson. S ezért pénz, egy kis küzdelem meg az ezzel járó hídlap 17
