Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-09 / 31. szám
helyi história A magyar mezőgazdaság úttörője, Rudinai Molnár István Egy tőről metszett esztergomi A Magyar életrajzi lexikon születésének időpontját tévesen 1850-ben jelöli meg. Rayman János kutatása alapján (Dunakanyar 1980/4.) a helyes dátum 1851. február 17., ekkor látta meg a napvilágot Esztergomban nemes Molnár István szíjjártó mester és Miedler Anna gyermekeként. A család lakóháza a mai Kossuth Lajos utcai 52. számú ház volt. A gimnáziumot Esztergomban végezte el, majd 1869-ben a Keszthelyi Felsőbb Gazdasági Tánintézetben folytatta tanulmányait, és miniszteri kitüntetéssel fejezte be 1871-ben. Németországi tanulmányúján a karlsruhei műegyetemen földtant, kémiát, növénytant és borászatot hallgatott. A földművelésügyi miniszter megbízásából itt készítette el annak a 32 magyar bornak az analízisét, amelyek az 1873-as párizsi kiállításon nagy hírnevet szereztek hazánknak. Hazaérkezése után 1873-ban a Tapolcai Gazdasági és Borászati Iskola igazgatójává nevezték ki, 1876-ban pedig a budai Vin- cellérképezde igazgatója lett. 1878-ban a párizsi világkiállítás központi bizottságának tagja és a magyar borkiállítás rendezője. A közös pénzügyminisztériumban 1886-tól 1895-ig Bosznia-Hercegovina gyümölcsészeti és borászati szaktanács- adójaként dolgozott, a híressé vált boszniai szilvatermesztés megszervezése terén elért eredményeit honorálva, Mostarban utcát neveztek el róla. 1892-ben gr. Bethlen András földművelési miniszter az általa gyümölcstermesztési és fatenyésztési miniszteri bizMolnár Istvánban (1902-től Rudinai) a dualizmus korának egyik országosan is jelentősei alkotó mezőgazdasági szakemberét tisztelhetjük. Az Esztergomban született Molnár elévülhetetlen érdemeket szerzett, mint a korszerű kertészeti termelés és szakoktatás hazai megszervezője, életútját pedig Horváth Attila levéltáros tollából ismerhetjük meg. tossá kinevezett Rudinai Molnár Istvánt bízta meg azzal, hogy az akkoriban Magyarországon működő öt vincellérké- pezde közül a budaiból országos kertészeti tanintézetet szervezzen. Molnár Európa legnevesebb kertészeti szakiskoláinak tanulmányozása után a francia versailles-i kertészeti oktatási intézet mintájára javasolta létrehozni az első felsőfokú kertészeti iskolát. Részt vett az új tanintézet szervezeti szabályzatának kidolgozásában is. A vincellérképez- de átszervezéséhez szükséges technikai feltételek megteremtésére a kormány 120000 ezüstforintos anyagi támogatást nyújtott: 1893-ban két új épületet emeltek, valamint sor került az Arborétum telepítésére is. Az 1894 őszén megnyitott Kertészeti Tanintézet - a Kertészeti Egyetem jogelődje - igazgatói székét 1896-ig töltötte be. Miniszteri biztosként, majd 1897-től a földművelésügyi minisztériumban újonnan megszervezett Gyümölcsészeti és Kertészeti Ügyosztály vezetőjeként rendkívül sokat tett a hazai kertészeti gazdálkodás fellendítéséért. Magyarországon a gyümölcs- termesztést még a XIX. század második felében is tradicionális keretek között művelték. A futóhomok által okozott problémák, valamint a filoxéra pusztítása azonban szükségessé tették a mezőgazdasági termelésbe való erőteljesebb állami beavatkozást. Rudinai Molnár István, aki Franciaországban több ízben tanulmányozta a filoxéra elleni védekezés módjait, a szőlők megmentésére új módszerek bevezetésével próbálkozott. Nagymaroson és Székesfehérvárott szőlőoltási tanfolyamokat szervezett. A filoxéravész miatt kipusztult szőlőültetvények helyére nagyarányú gyümölcsfatelepítési akciót indított, az ehhez szükséges faoltványok előállítása érdekében az 1890-es évektől kezdve faiskolákat létesített. A községi faiskolák létrehozásáról az 1894. évi XII. te. rendelkezett. A gazdaságos gyümölcs- termesztés érdekében az egyes vidékeken a kevés számú tömegtermesztésre alkalmas fajták telepítését szorgalmazta. Munkájának eredményeként a gyümölcsfák száma 1890-től 1903-ig 5 millió darabról 20 millióra emelkedett. 1913-ban megromlott egészségi állapota miatt nyugalomba vonult, szakírói munkásságának azonban csak 1920. október 19-én bekövetkezett halála vetett véget. Hallatlan munkabírásáról és szakmája iránti szeretetéről tanúskodik, hogy sokirányú elfoglaltsága ellenére több mint 20 könyvet jelentetett meg, a különböző hazai és külföldi szaklapokban közzétett gyümölcstermesztési, valamint borászati tárgyú tanulmányainak száma pedig több százra tehető. Számos könyve az antikváriumokban ma is megtalálható. Egyik legkiemelkedőbb munkáját, A magyar pomológia címűt (Bp. 1900), francia nyelvre is lefordították. Mindemellett 10 éven át szerkesztette a Borászati Lapokat és 22 éven át a Gyümölcskertész című kiváló kertészeti szaklapot. Budán a Farkasréti temetőben temették el. mi. A tt>. f&VtmiMU-ww meistir fcatfnim/ai to KATIIN Y ÍISZTÍIS A KÖZSÉG! FAISKOLÁKRA ÉS SEFÁSITÁSOKRA hídlap 33
