Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)

2008-08-09 / 31. szám

párkány

„Lelke a múltban keresett megnyugvást, emléke a jövőben él"

Wertner Mór emlékezete

A GUTKELED nb. BÁTOR IÁK NEMZEDÉKRENDJE.

Ovurillitotu Dr. Wertmch Mók.

OmlUmd mi. MOH,

mmm

i y 5 fwiraa» ‘vputnp’fl

DrWERTNER | MÓR

történetíró

1849Júóus 26-1921 jmwsSj

Lelke 3 múltban kereset mezőst.

eMékeaiövőbenet*

A Párkány és Vidéke Kulturális Alapítvány (ma Társulás) által szervezett, több mint tíz évvel ezelőtti konferencia célja az 1894-ben Muzslán letelepedett, párkányi járási tisztiorvosként szolgáló Wertner Mór munkásságának méltó elismerése volt. Ebből az alkalomból került sor síremlékének felújítására a helyi izraelita hitközségi temetőben és emléktáblájának leleplezésére Párkányban. A konferencián olyan neves történészek és kutatók idézték fel Wertner életét és munkásságát, mint Bertényi Iván, Kállay István, Soós István, Draskóczy István, Pifkó Péter, illetve Szállási Árpád és Kiss László orvostörténészek. A történelmi emlékülés előadásait, illetve Wertner Mórnak Esztergom vármegye legrégibb történetéhez kapcsolódó két tanulmányát egy emlékkönyvben jelentette meg a társulás.

Jeles tudósunk - aki korának egyik legkiválóbb történetírója volt, s különösen genealógiai (származástani) műveivel vált ismertté magyarhonban és külföldön egyaránt - 1849. július 26-án született a Pozsony megyei Spácán, Wertner Ábrahám kereskedő fiaként. Orvosnak tanult és a történettudománynak szentelte életét: a temesvári gimnázium

34 hídlap

Halálának 75. évfordulóján, 1996-ban - ami egybeesett a millecentenárium évével - Párkányban történelmi konferencia zajlott egy méltatlanul elfeledett orvos és tudós életének felidézése céljából. Wertner Mór emlékét ma már méltó alkotás őrzi, és lassan tudományos munkássága is az őt megillető helyre kerülhet.

után 1872-ben a bécsi egyetemen szerzett orvosi oklevelet. Gyakorló orvosként tevékenykedett Csú- zon, Szencen és Pozsonyban, 1874-től foglalkozott orvostörténeti kutatásokkal, 1884-től pedig figyelme a genealógia (családfakutatás) felé fordult. Tanulmányai magyar és német nyelvű szaklapokban jelentek meg, orvostörténeti írásai közül jelentősebbek: Az ókori orvosi rend állásáról, Orvosrégészeti tanulmányok, Az ember genealógiája, Orvostan és vallás, Középkori magyar orvosok és gyógyszerészek, Árpád-kori orvosi adatok. A Gyógyászat és a Közegészségügyi Kalauz c. lapokban közölt közegészségügyi vonatkozású írásai merész újító gondolatokat tartalmaznak.

Életművének legértékesebb részét azonban történeti-genealógiai (származástani), illetve heraldikai (címertani) tanulmányai és monográfiái képezik. Kétségtelen, hogy ezen a területen kora egyik legjelentősebb magyar tudósa volt. Tudományos munkássága elismeréseképpen tagja, majd választmányi tagja lett a Magyar Heraldikai Genealógiai Társaságnak, a Hunyad megyei Régészeti és Történelmi