Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
helyi história Esztergom felfedezése, avagy a hely története Regék a Korona Szállodáról Pöftl Zoltán Bár korábban már bemutattuk olvasóinknak a legutóbb még EDASZ-palotának is becézett Lőrinc utcai épületet, az egykori Korona Szálloda történetén kívül, az ottani kulturális életről, az azt generáló vendéglátós és szórakoztatóipari vállalkozókról is érdemes szólni. Az épületről és a benne folyó múlt század eleji kulturális kavalkádról ezúttal Pifkó Péterné helytörténeti dolgozata alapján adunk közre egy kis ízelítőt. útra, hogy közkedveltebbé tegye a szállodát. Ezzel együtt nem sikerült hosszú időre megvetnie a lábát, 1901 januárjában felmondta a bérletet. 1901. május 1-jétől Tucherer (Tüherer) Alajos az új bérlő, aki addig Herkulesfürdőn tevékenykedett. Ő sem maradt sokáig Esztergomban, rövidesen új bérlője lesz a Koronának. 1902. november 9-én Porgesz Béla nyitotta meg a kávéházat és vendéglőt. A megnyitón a külföldön is népszerű esztergomi cigányprímások, Jónás Pali és Balogh Géza zenekara lépett fel. Porgesz Béla volt az, aki néhány évvel később megnyitotta a Koronában az első állandó mozgóképszínházat. 30 hídlap A dizájn A Prímás-szigeten át a Mária Valéria hídra vezető Lőrinc utcában 1899. május 6-án nyílt meg a patinás Korona Szálloda. A szép kialakítású, a kor követelményeinek megfelelő dizájnnal megáldott hely leírása jól érzékelteti annak rangját. A komplexumban lévő kávéház aranyozott halványzöld kárpitozással, sötétbarna faburkolattal nyitotta meg kapuit. Előtte kis utcai kert volt a teljesen kitárható, Kis-Duna partra néző ajtók előtt. A kávéház 30 méter hosszú, 6 és fél méter széles volt, és ehhez csatlakozott a biliárdszoba. Mögötte két kártya-és különszoba nyílt. A világítását kettős megoldásúra tervezték, először légszesszel világítottak, amelyet házilag állítottak elő, de nemsokára villanyvilágítást alkalmaztak a kettős funkciójú csillárokban. Maga a szálloda hat vendégszobával rendelkezett, emeletén voltak a Kaszinó termei is, amelyek közül a nagyterem barokk stílusban épült. A működtető vállalkozók A korabeli iratok szerint az első bérlő Dresdner Albert volt, aki az Esztergom és Vidékében öles betűkkel hirdette vállalkozását a következőképpen: „folyó hó 6-án a takarékpénztári lőrinc utcai bérpalotában lévő új szállodámat, sörcsamokomat és kávéházamat, melyek a legmodernebb ízlés szerint vannak berendezve, ünnepélyesen megnyitom”. Az első vállalkozó a Takarékpénztárral kötött szerződést, Dersdner, a pozsonyi ház bérlője volt előtte, és ígéretet tett a Korona Szálloda korszerű berendezésére és működtetésére. 1900 márciusában Trebitser Zsigmond személyében már új bérlője volt a Koronának. Trebitser felesége esztergomi rokoni kapcsolatai miatt próbálkozott a Korona működtetésével. Még társaskocsi-jára is indított a vasA Korona mozgóképszínház A bevezetőben említett helytörténetíró dolgozatában arról is megemlékezik, hogy Porgesz Béla - vagy más néven, ahogy az akkori esztergomi gyerekek körében elterjedt, „Mozi bácsi” - nemcsak a Korona Szálloda belsejében, de egy arra kialakított kerthelyiségben is vetített filmeket a közönségnek. Az épület működtetői a „mozgóképszínház” üzemeltetésével a korabeli nagyvárosok hangulatát hozták el, de az sem túlzás, ha megállapítjuk, hogy így Esztergom belépett abba a vizuális forradalomba, melynek folytatása a mai napig tart. A Korona Szálloda mozijában már 1908-ban színes filmeket is vetítettek, ezt a francia Pathé céggel kötött szerződés biztosította a mozis számára. Egy 1912. május 18-19-i vetítés menüjében olvashatjuk: „Az esőernyő feltalálójának zuhanása az Eiffel-toronyból, s a Newyorki Equitable palota nagy égése című filmeket adják”. A bulvárosabb témák mellett természetesen a kor nagy filmsztárjai - mint például Max Linder vagy Rudolf Valentino - és dokumentumfilmes témái - mint az „Olimpiai játékok Londonban” vagy „Blériot, a pilóta budapesti felszállásáról” is szerepeltek.
