Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-08-23 / 33. szám
helyi história Az egyházi épületek díszítője Lippert József alakját ebben az évben már felidézte a Keresztény Múzeum tavaszi időszaki kiállítása, amely a 125 éve felszentelt Prímási Palotáról szólt. Ez az épület ugyanis Lippert építésznek köszönheti mai alakját, pompás megjelenését. A tárlaton akkor csak a mester helyi műveit mutatta be pár tervrajz, most az Esztergomban kiteljesedő életút rövid ismertetésre vállalkozunk. Lippert József pályáját Istvánffy Miklós, a Prímási Levéltár munkatársa foglalta össze. L ippert József Aradon látta meg a napvilágot 1826-ban, jómódú polgári szülők gyermekeként. Építészeti tanulmányait Bécsben, a Képzőművészeti Akadémián végezte, ahová 1849- ben iratkozott be a hallgatói névjegyzék szerint. A kortárs életrajzírók megemlékeznek arról, hogy Hamburgba járt műegyetemre, majd „Németalföld kitünőbb műiskoláit látogatta”, s ezt követően Leopold Ernst bécsi műépítésznél dolgozott. Mestere mellett adatott meg számára az a lehetőség, hogy részt vehessen a Stephansdom kezdődő restaurálásán a császárvárosban. Rajztehetségét közben úgy kamatoztatta, hogy megbízást nyert a központi műemlék- védelmi bizottságtól a császári birodalom műemlékeinek fölvételére, s ezáltal beutazhatta Ausztriát, majd Európa számos más országába is eljutott. Ennek során nyílt lehetősége a Skandináv-fél- szigeten a középkori fatemplomok kutatására is. Rajzai nemcsak a bizottság kiadványaiban jelentek meg, hanem ezekkel sikert aratva kiállításokon ugyancsak bemutathatta azokat. Építészként először Morvaországban kapott feladatokat 1860 előtt. Kremsierben az olmützi érsekség szemináriuma román stílusban épült fel, Olmütz székesegyháza, valamint a Welchradban található Cirill és Me- tód-templom gót stílusban újult meg Lippert tervei szerint. Bécs- hez később két munkája kötötte: a Szent Erzsébet-temp- lom (4. kerület) belső berendezésének megtervezése (felszentelés:1868) és a német lovagrendi templom belsejének kialakítása (1864-1868 között). A császári fővárosban ismerkedett meg vele korábban Simor János miniszteri tanácsos is, mely találkozás az építész élete szempontjából meghatározó eseménnyé vált. Magyarországon is ellátták ugyan megbízásokkal, deidővelaz egyházi ranglétrán gyorsan felfelé emelkedő Simor püspök (majd prímás) alkalmazta Lippertet. Az előbbi feladatok közé tartozott Kalocsán a székesegyház átépítése és Pozsonyban 1863-1868 között a koronázótemplom restaurálásának vezetése - a pécsi székes- egyház renoválásához benyújtott terveit azonban nem fogadták el. Simor János viszont már győri püspökként rábízta a Püspökvár Dóczy- (1857) és a székesegyház Héderváry-kápolnája (1857-1862) stílszerű helyreállítását, majd elismerése jeleként Lippertet a püspökség és az egyházmegye építészévé nevezte ki. Ezt követően pedig esztergomi érsekként prímási építészi rangra emelte őt. A főegyházmegye területén Pozsonyban ekkor Lippertnek alkalma nyílt a város építészeti arculatához is hozzájárulni: a prímási bérház terveit ő készíthette el 1873-ban a Lőrinckapu (ma Laurinská) utcában. Vágújhelyen egy templom restaurálását, Budán a Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium (1872-1876), Pesten a Központi Szeminárium kibővítését (1880-1883) bízták rá. Drégelyen - hol birtoka volt - Simor érsek felkarolta a Szondy-emlékkápolna építését, melyhez ugyancsak az építésze által készíttetett terveket (felszentelték 1885-ben). Lippert József legtöbb műve azonban Esztergomhoz, a prímási székvároshoz kapcsolódik. A főszékesegyház befejezése során az előcsarnok, valamint a templombelső munkálatai (1885-1886 és 1888- 1889 között) voltak a legfontosabb feladatai. A Bakócz-kápolna új, neoreneszánsz stílusú stukkókupolája ugyancsak az ő nevét dicséri, felszentelésére 1875. augusztus 15-én került sor. Az egykori vár egy feltárt termében ugyanakkor a Szent István-kápolna kialakításával bízták meg (felszentelve 1874-ben). Végül ugyancsak Simor prímás kérésére készített terveket Lippert az érseki székpalota számára, előbb a Várhegyre (1876), majd a vízivárosi épülethez (átépítés 1881-1883 között). Az érsekről szóló életrajzok úgy emlékeznek meg Lippert József építészről, mint aki a sokirányú szakmai megbízása mellett a főpaphoz közel álló ember volt. A prímást ezért nem csupán szakmai segítőként kísérte el útjaira (például a pápánál tett látogatásaikor), de Simor János halálos ágya mellet szintén ott találjuk. Az érsek halála után (1891) visszavonultan élt, Esztergomból Bécsbe költözött, s 1902-ben ő is eltávozott az élők sorából. Lippert József életútja, karrierje már Győrben is Simoréhoz kapcsolódott, utóbb Esztergomban már szinte kizárólag tőle kapta a megbízásokat. Tehetsége kibontakoztatásához ezért alapvetően hozzájárult ez az ismeretség. A főpap benne viszont a világlátott, szakmailag felkészült és sokoldalú alkotót találta meg, akire nemcsak építészi feladatok vártak: terveket készíttetett vele az új liturgikus eszközök elkészítéséhez vagy a régi műkincsek restaurálásához, de műgyűjteménye anyagának bővítése során szintén nagyban támaszkodott építésze ítéletére. Az ötvösművészet ugyancsak több remekművét ismeri, ám ezek közül is kiemelkedik a Szent Jobb ereklyetartó, melynek terveiért lovagi rangot kapott. • hídlap 31
