Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-20 / 50. szám
esztergom az országgal éppen ellenkező előjelű dolgok történtek, történnek. Ez egy olyan kettősség, ami nehezen feldolgozható, az általunk készítetett közvélemény-kutatások jól tükrözik ezt. Tavaly azt mondtam, nehéz év áll mögöttünk, esztergomiak mögött, az ország meg úgy, ahogy álldogál a lábán, ha nem is fejlődik. Idén azonban aztán az ország elbotlott, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) extrahitele szükséges ahhoz, hogy ne menjünk csődbe, ne essen teljesen hasra az ország, hogy egyáltalán ki tudják adni hó elején a fizetéseket. Ez elég szomorú, mert ez a hitel akkora, mint a szocializmus utolsó évtizedeiben felhalmozódott teljes adósságállomány, sőt nem is szomorú: ez rémdráma, hogy itt tartunk, hogy erre szükségünk lehetett. Egyetlen más európai ország sem kényszerült ilyet fölvenni, sőt az európai országok állami pénzekből megerősítették a magánszférát, hogy minél kisebbek legyenek a krizis következményei. Nálunk épp fordított a helyzet: az állam van a legnagyobb válságban. Nemhogy segíteni tudna a magánszektoron, hanem fordítva, az állam rántja le, húzza le azt, és most a csődközeli állapottal végleg elgáncsolja a kisvállalkozókat, de még a multinacionális cégek is komolyan megsínylik ezt. Ehhez mérten 2008 nem bizonyult helyben elviselhetetlenül nehéz esztendőnek, mi több, egy nagyon komoly költségvetéssel, nagyon komoly programok beindításával jellemezhető gazdag évnek tarthatjuk, a következő esztendő pedig még gazdagabb lesz, hiszen idén mi, esztergomiak döntöttünk arról, hogy felgyorsítjuk a Gyarapodás Programjának a megvalósítását. Ez természetesen nem lehetséges az esztergomiak bámulatra méltó egész esztendei munkavégzése és türelme nélkül, amiért nagyon hálás vagyok.- Az iménti szavai alapján 2009 inkább a bizakodásra adhat okot, semmint az aggodalomra.- Jövőre hihetetlenül sok mindent fogunk tudni megcsinálni, őszintén bízom benne, hogy egy olyan év áll előttünk, ahol Esztergom minden polgára büszkén tekinthet körül az országban. Hogy bezzeg mi, mi nem hagyjuk magunkat - hiszen, ne feledjük, a válság mindig lélektani jelenség is, attól működik igazán, ha hisznek benne. Mi nem hiszünk benne, hogy Esztergomban válság lehet, és én biztatnám is az esztergomiakat, hogy higgyenek saját városunk felemelkedésében. Higgyünk abban, hogy Esztergom működik, és tegyük szépen a dolgunkat. Fogva egymás kezét, ahogy az egy nagy családhoz illik.- Említette a decemberi közvéleménykutatásokat. Mi látható belőlük?- Az emberek nagyon rosszul vélekednek az ország várható kilátásairól Esztergomban, annál jobban Esztergom perspektíváiról. Az elmúlt hónapok drámáinak, a világgazdasági válságnak a hatásainak köszönhetően még az Esztergomra vonatkozó vélemények is romlottak valamelyest: májushoz képest december első hetében az emberek azt mondták, hogy valamivel rosszabb kilátásokat várnak. Vélekedtek így amikor, ugyanakkor a következő kérdésben, a közvetlen lakókörnyezetükre vonatkozóban éppen olyan jól, bizalommal telve nyilatkoznak, mint tavasszal. A közvetlen lakókörnyezet és az ország megítélése között óriási a különbség. Ez azért lehetséges, mert az emberek helyben több jót tapasztalnak, mint rosszat. Itt tényleg bizakodni tudnak. S hogy a város egészére nézvést romlott valamelyest a bizalmi index, az azért van, mert nem hiszik, hogy Esztergom el tudja kerülni ezt a nagy romlást, ami az egész országot sújtja.- El tudja kerülni?- Azt gondolom, hogy 2008-nak éppen az a tanulsága, és ezt 2009-ben fogjuk igazán bebizonyítani.. Már 2000-ben elkezdtünk egy új programot megvalósítani, egy új utat járni. Egy felelősen gazdálkodó, hosszú távra, évtizedekre tervező, egy komoly városi stratégia szerint eljáró közösségnek lehetősége nyílik arra, hogy elszakadjon a fő irányoktól, vagy legalábbis a lehető legkevésbé rántsák vissza azt ezek a kormányzati vagy világgazdasági válságok. Esztergom külön úton jár. Nem lesz semmi baj, meg fogjuk tartani az itteni fejlődés ütemét, meg fogjuk tartani az esztergomi beruházásokat, sőt előrehozzuk azokat, hiszen ha válság üti fel a fejét, akkor munkát kell adni az embereknek. Minél nagyobb a baj, annál inkább ténykedni kell. Pont úgy, mint a családban.- Mire gondol?- Ha a családnak rosszul megy, nem jut már a nyaralásra, a betervezett ruhacserére vagy ételre sem, legalábbis annyi, mint korábban, akkor az következik, hogy még többet kell dolgozni. Jobban kell szervezni a munkát, jobban kell kihasználni az időt, és még többet kell dolgozni. Ezt fogjuk tenni. Előre fogjuk hozni a nagyberuházásokat, még jobban kihasználjuk az önkormányzati és hivatali lehetőségeket, még több munkát követelünk meg a hivatali dolgozóktól, hogy annyi beruházást, fejlesztést tudjanak közvetíteni, ami például a helyi építőipart, a helyi vállalkozókat kellőképen segíti.- Milyen módon?- Az a tervünk, hogy egy alvállalkozói kört (több tucat vállalkozásról van szó) a következő, világgazdasági szempontból nehéz egy-két évben fix munkákkal segítünk. Ami alapján tervezni tudnak, meg tudják tartani a dolgozóikat. Munkahelyeket tudnak biztosítani olyan esztergomi embereknek, akik nem csak maguknak, hanem az egész családjuknak keresnek, akik kenyeret visznek haza. Ezenfelül pedig például a Suzukiből elküldött munkavállalóknak is állásajánlatokat fogunk tenni. Úgy fogjuk bővíteni a városi cégeket, pontosabban az ott dolgozók körét, hogy ezeket az egyébként dolgos, jól kipróbált embereket is alkalmazzuk, hiszen ők az egyik legnehezebb helyen, a Suzuki gyártósorai mellett álltak helyt már évek óta, s ezeket a dolgos embereket mi nem hagyjuk veszni. Nem hagyjuk, hogy feleslegesnek érezzék magukat, munkát fognak kapni. Azt reméljük, hogy Esztergom meg tudja védeni magát.- Ezért is született a Védegylet Esztergomért szerveződés?- Ez a mozgalmunk az önvédelemről szól. Hogy mi, esztergomiak összekapaszkodunk, akár egy nagy család, nem pusztán úgy, mint a nagy családot, a sok gyermeket pártoló város, hanem mint összetartozó közösség. Mindezt függetlenül politikai csatározásoktól vagy véleménykülönbségektől, néhai műbalhéktól, vagy egészen gonosz és rosszindulatú támadásoktól, merthogy mégis egy közösség vagyunk, itt élünk. Nem érdemes, nem szabad úgy tönkretennünk egymás életét, hogy ne legyen öröm találkoznunk az utcán egymással nekünk, esztergomiaknak, hogy ne legyen öröm lejönni egy adventi vásárra. Egy nagy család összefog, ha baj van - kire másra számíthatna elsősorban, ha nem magára -, mindegyik tagját a keblére öleli. Az ilyen alkalmak, mint a mostani adventi vásár - ami, elfogultság nélkül állíthatom, egyöntetű tetszést aratott, főként éppen családias-közösségi jellege miatt -, arra is jók, hogy itt a táborszimpátiát, megosztottságot hátrahagyva együtt legyünk, örüljünk és bizakodjunk Esztergomban, a nagy családban. Gulya István hídlap 5
