Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-12-13 / 49. szám
Esztergom-emberek „A mennyeiek minket védenek és oltalmaznak” Gulya István „Áldott estét - és a jóisten áldja egész munkátokat!" - búcsúzott telefonbeszélgetésünk végén Balázs István erdélyi fafaragó művész, akinek a most Szentgyörgymezőn összeállított betlehemet köszönhetjük, és aki egy végtelenül tehetséges és végtelenül szerény alkotó.- Hogyan került kapcsolatba Esztergommal?- Magyarországon számtalan helyen megfordultam már, és itt, Erdélyben is mindenfele jártam, és éppen Böjté Csaba atyának (az ismert ferences rendi szerzetesnek, az erdélyi Dévai Szent Ferenc Alapítvány nevű gyermekmentő szervezet életre hívójának - a szerk.) segítettem, amikor megismerkedtem egy magyarországi hölggyel, akinek megtetszettek a munkáim, és aki utóbb egy nagymarosi művészeti találkozón (ahol csoportvezető voltam) azt mondta, hogy szeretne a nagymamájának egy emlékművet állíttatni Tatabányán. Egy Erdélyből, Székelyföldről származó, tizenhárom gyermekes édesanyának. Elkészítettem a kért szobrot, és ekkor kerültem kapcsolatba Knapp János Pál alpolgármesterrel, s született meg a kapcsolat Esztergommal. Ezt követően hívtak fel azzal, hogy milyen jó volna, ha faragnék egy betlehemet Esztergomban. Mondtam, figyeljetek ide, ha komolyan gondoljátok, állok elébe, csak szóljatok. S szóltak. 2001-ben legelőször megszületett a Szent család, Szűz Mária, Szent József - és a Kisjézus. Illetve a Kisjézust idehaza faragtam Erdélyben, a lakásomnál, és azután évente egy-két hónapra jöttem át, és így készült el a három pásztor, a három bölcs és utána Szent István. Az öt koronaváros Károly Róbert magyar király 1329-ben városi rangot adományozott Visknek, így az Huszttal, Técsővel, Máramarosszigettel és Hosszúmezővel együtt az öt koronaváros egyike lett. (Az egykor legnépesebb Visken épült a XIII. század második felében az első, kőből emelt kárpátaljai templomok egyike.) A koronavárosokban lakókat felmentették a földesuraknak járó természetbeni és pénzbeli járulékok alól, adóikat közvetlenül a kincstárnak kellett befizetniük, jogukban állt elhagyni a településüket és bárhova átköltözni. Az újkori határmódosításokat követően ma a Tisza bal partján elterülő Máramarossziget és Hosszúmező Romániához, a jobb parti Huszt, Técső és Visk Ukrajnához tartozik. 26 hídlap fotó: Nyári