Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-01-26 / 3. szám
helyi história A Vörös Hadsereg Esztergomnál A környéken a III. Ukrán Front 46. Hadserege harcolt a második világháború végén. Magyarország 1944. augusztus végétől, a Dunántúl '44 december elejétől volt hadszíntér egészen 1945 áprilisáig. Esztergomban 1944. december 26-án a Mária Valéria híd felrobbantásával értek véget a városért folyó harcok. Addig háromszor volt a település frontváros, egyszer 1944 végén, másodszor 1945 január 6-án (ekkor a német csapatok foglalták vissza), majd harmadszor 1945 március második felében, amikor ismét a szovjetek nyomultak Esztergomba. Mindezek ellenére túlzottan súlyos harcok nem folytak a német és a szovjet hadsereg között a királyvárosért, a térségben viszont voltak komolyabb áldozatokkal járó ütközetek. Ezek alapján a helytörténészek úgy vélik, hogy az esztergomi „Csalamádé"temetőben lévő szovjet sírok egyfajta gyűjtőhelyként szolgálhattak. A sírfeliratok alacsony száma nem mérvadó a holttesteket illetően, mivel a szovjet hadseregben bevett szokás volt, hogy a veszteségek elfedésére az adott területeken elesett halottakat több tíz kilométerre szállították, hogy egy lakatlanabb környéken temessék el. teljes építési költsége pedig az ebben az évben bevezetett pénzegységben, a forintban 25 ezer „egységre” rúgott. A temető további sorsáról az 1957. évből származó iratok számolnak be. Ebben az évben Schiller István, az akkori megyei tanács „vb. elnöke” folytatott kimerítő levelezést az esztergomi városi tanács elnökével. A dokumentumokból kiderül, hogy a „megyei elvtársak” erőteljesen szorgalmazták, hogy az „ellenforradalom idején, októberben” esetlegesen megsérült szovjet hősi emlékműveket helyre kell állítani, mégpedig április 4-ig, a „felszabadulás” ünnepéig. Lázár András esztergomi tanácselnök válaszlevelében arról tájékoztatta aztán Schiller elvtársat, hogy „a felszabadulási emlékmű az októberi események során nem sérült meg jelentősen, a javítási munkák folyamatban vannak. A csillag öntését már megrendeltük.” A levélváltás sorai közt olvasva azonban kiderül, hogy az októberi események során Esztergomban sem maradtak helyükön az elnyomó hatalom jelképei, ugyanakkor kegyeletsértés nem történt a sírhelynél. A temető a rendszerváltást követően most került ismét az események középpontjába, mivel egy önkormányzati döntés értelmében az értékes területen lévő emlékművet és a sírhelyeket új helyre költöztetik, a helyén pedig egy buszöblöt alakítanak ki. Mindez azonban korántsem csak pénz és szervezés kérdése, mivel szigorú, nemzetközi előírások szabályozzák a sírhelyek bárminemű változtatását. A szovjet-orosz katonai sírhelyek, emlékművek gondozásáról egy országos, a létesítmények áthelyezéséről egy nemzetközi jogszabály rendelkezik, ehhez igazodva a város azt tervezi, hogy a „Csalamádé” temetőben lévő szovjet katonai emlékművet a szentgyörgymezői katonatemetőbe helyezi át. A komoly körültekintést igénylő elgondolást az önkormányzattal ez ügyben együtt dolgozó Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetében működő Hadisírgondozó Iroda is támogatta. AII. világháborús emlékhely új kialakítása kapcsán az önkormányzatnak meg kell oldania az új kegyeleti hely megtervezését, elkészíttetését, a régi kegyeleti park elbontását, a halottak földi maradványainak exhumálását és átszállítását, valamint gondoskodni kell az új helyszínen az újratemetésről is, és - talán a legmeglepőbb rendelkezés - ünnepséget kell szervezni az újratemetett halottak emlékére. Mindezeket a feladatokat a helyi önkormányzat a Hadisírgondozó Iroda közreműködésével végzi, az új helyszínről és a kegyeleti park tervének elfogadtatásáról még az érintett országok képviselőivel is egyeztetni kell Esztergomnak. Történelmi adalék, hogy Magyarország a 90-es években, különböző kormányok közötti egyezményekben határozta meg a katonai emlékművek, sírok gondozásával kapcsolatos feladatokat, kötelezvényeket Oroszországgal, Ukrajnával és a Moldovai Köztársasággal.
