Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-07 / 22. szám
a helyi história 1594. május 19., Esztergom-Víziváros: Balassa Bálint egy heves ostrom során sebet kap, mint kiderül, halálosat. A végzetes helyen ma emléktábla áll, a költő halálának történetét pedig Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum régész igazgatója regéli el a Hídlap olvasóinak. Esztergom felfedezése, avagy a hely története Balassa Bálint szomorú históriája A végzet kezdete A mohácsi csatavesztés és Buda megszállása után néhány héttel Esztergom falainál is megjelentek az első török hadak. A városban már ekkor jelentős károkat okoztak, a várat azonban nem tudták elfoglalni. 1526 és 1541 között több ostromot élt meg Esztergom, szerepe azonban Buda 1541-es elfoglalásával változott meg: a török veszély állandósult, és az esztergomi vár a bányavárosokat és Eszaknyugat-Magyaror- szágot védelmező végvár lett. Ferdinánd király ekkor - olasz hadmérnökök segítségével - jelentős munkálatokat indított el, amelyek fontos szerepet játszottak a vár 1543. évi ostrománál, amikor Szulejmán szultán kéthetes, pusztító ágyútűz és több sikertelen roham után végül elfoglalta azt. Ettől kezdve Esztergom török részről a bányavárosok és Észak- nyugat-Magyarország, illetve Bécs elleni támadások egyik lehetséges kiinduló pontja, - a keresztények oldaláról pedig Buda felszabadításának kulcspontja lett. A város török székhely lett és mint a fontos stratégiai pontokon szokás, mindig jelentős számú és jól felfegyverzett haderő tartózkodott itt, kiváló bégek vezetése alatt. 24 hídlap A vár ostroma 1594 kora tavaszán Fülek és Nógrád visszavételével a magyar hadvezetés értékes időt vesztett. Ez alatt az esztergomi vár- parancsnok, Isza bég fel tudott készülni az ostromra. Ennek egyik fontos eseménye volt például, hogy a Fehérvárról nagyszámú janicsárral és szpáhival segítségül érkezett Kara Ali bég kérésére a Szent Tamás-hegyen „Tepedelen”, azaz Fejlyukasztó nevű palánkvárat építettek, és azt ágyúkkal is felszerelték. A Mátyás főherceg által vezetett, mintegy 50 ezer főnyi sereg (amelynek közel harmada volt magyar, a többi osztrák, német, olasz és egyéb nemzetiségű zsoldos) május 5-én kelt át a Dunán és a keleti dombokról azonnal megkezdték a vár lövetését. Ennek következtében május 9-én este kigyulladt a Szent Adal- bert-székesegyház, és az épület - mivel itt tárolták a lőport - felrobbant, és teljesen kiégett. Az ostromlók azonban a Rácváros és a Szent Tamás-hegy őrsége miatt nem tudtak a vár könnyen sebezhető déli oldalához férkőzni, ezért a magyar csapatok egyik kiváló vezére, Pálffy Miklós a Rácváros bevételét szorgalmazta. Május 11-én aztán a rácok az egyik kaput megnyitották Pálffy katonái előtt, akik elfoglalták a várost és a török őrséget levágták. Május 14-én sikerült a szenttamási
