Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-06-07 / 22. szám
MEGHALT tm ZÓLYOM ESZTERGOM 1 m i e nny leleben avíovárgs gstrgmAkáj. fcwrr haiaws sepet WH. «Wfw» t*-Al KÉKtól iS CVÄRMATHY BALASSA BÁLINT Köaö VÉGVÁRI KATONA A MAGYAR mmv URA mm RANCH' WEoTBtEMTŐ}E ...MAR VTRA INDVLOK PVNA MFJIETT LE MENYÉN VÉG ESZTERGÁM ALÁ, KINEK. MOST KŐFALA RÖNG, /U.CYVKKAL TÖRETVÉN... AZÉRT PÍIVÁN MÉGYfe||,s,., | és bvzch? .Örömömmel,. ( NEM GONDOLVÁN SEMMIT KEDVES VESZEDELMEMMEL. Am váltsa Mr magát I S NVfcJLJE SZABADSÁGÁT HOLTOM HOZÓ SEBEMMEL. 15** mA]W ic-kn (WMAY l4**) *»r att? ■■«■f-1„1594. május 19-én, Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek a Vízivárosnak, lőtték meg Balassa Bálint urat az ostromon. Minden két combján általment az golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen ... 30-án.” Ebből annyi mindenesetre kiderül, hogy nem a vár, hanem a Víziváros ostrománál történt az eset. Miközben a törökök folyamatosan javították a sérült falakat, a heves ágyúzás hatására a Víziváros nyugati falának egy részén behatolásra alkalmas, 15 lépésnyi széles nyílás, omlás keletkezett. Istvánffy Miklós feljegyzése szerint: „az ostromot vezető Mátyás főherceg a vezérek tanácsának engedve a Kurtz-féle ezredből 800 katonát választott ki azzal, hogy az említett nyíláson át behatoljanak. Ezek vezetőinek önként ajánlkoztak Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc, Praun, a komáromi kapitány és Engelhart Kurtz is. A támadás május 19-én történt, a rohamozókat azonban mintegy kétezer török sorfala és golyózápora fogadta, így a szörnyű öldöklésben legalább 200 ostromló meghalt. A támadók kénytelenek voltak meghátrálni, maga Pálffy is, akik a repülő lándzsák, robbanó cserépgránátok és golyózápor közt csak úgy menekült meg, hogy egy kőből készült emlékmű mögött húzódott meg. Ekkor sebesült meg Balassi Bálint is, kinek mindkét combját ólomgolyó ütötte át anélkül, hogy csontot sértett volna, és néhány nap múlva meghalt.” A források alapján tehát a költőt nem a Várhegy lábánál, a tanítóképző főiskola közelében felállított szobra környékén, hanem a Víziváros délnyugati sarkánál, a Hévíz-fürdő tornya mellett - már a városfalon belül a mai Katona István utca 4-6-8. számú házak közti sikátorok táján érte a halálos sebet okozó lövés. CVAHN4ÜI BALASSA BÁLIN 155«. - 1594 Vili ít« A Katona István utcában lévő márvány emléktáblán olvasható felirat szerint:„E hely közelében a Víziváros ostrománál kapott halálos sebet 1594. május 19-én Kékkői és Gyarmathy Balassa Bálint költő, végvári katona, a magyar nyelvű lira európai rangú megteremtője. Meghalt 1594. május 30-án." Az emléktáblát 2004. május 29-én helyezték el. Azóta, miként idén is, koszorúzással, zenés-irodalmi és történelmi előadásokkal kiegészített emléksétán idézi fel a régészek, történészek vezetésével a város Bálint úr végzetes sebesülésének históriáját. palánkvárat is elfoglalni és 200 fős őrségét megsemmisíteni. Ettől kezdve a Szent Tamás-hegyről, és a Hévíz mellől folyamatosan lőtték a várat és a Víziváros városfalát, amelyen 18-ára 15 lépésnyi széles rést ütöttek. Ennél a résnél történt aztán az a sikertelen roham május 19-én, amelyben Balassa Bálint is megsebesült. Május 20-án, majd 22-én a keresztény seregek megpróbáltak ugyanitt betörni a Vízivárosba, azonban óriási vér- veszteség után újra visszavonulásra kényszerültek. Annak ellenére, hogy a törökök is sok száz embert vesztettek, nem sikerült ellenállásukat megtörni, sőt harci kedvük tovább fokozódott, amikor június 1-jén a belgrádi várparancsnok hajón érkező ötszáz janicsárja bejutott a várba. Ezzel szemben a keresztény tábor harci morálja és fegyelme eddigre erősen megromlott. Végül, amikor híre érkezett, hogy Sinán pasa jelentős számú katonával közeledik a vár felmentésére, június 29-én felhagytak a vár kivetésével, 30-án átkelve a Dunán, és Komáromba vonultak vissza. Ezzel véget ért Esztergom 56 napig tartó pusztító, rengeteg emberáldozatot követelő, sikertelen ostroma. A végzetes nap Arról, hogy hol, és hogyan sebesült meg Balassa Báhnt, a források elég szűkszavúan szólnak, közülük a hely meghatározására is csak néhány ad némi támpontot. Ide sorolhatjuk Balassi Zsigmond saját kezű feljegyzését az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött Bibliájában.
