Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-03-09 / Különszám

népszavazás 2008 Michels Antal, a Belvárosi plébánia vezetője A népszavazási kérdések kapcsán állás­pontom megegyezik a Keresztény Értel­miségiek Szövetségének nemrég közzé­tett nyilatkozatával. Ebben a „három igen" * indoklásaként egyrészt azt fogalmazták meg, hogy„ne engedjük, hogy a „nincs ingyen ebéd" ha­mis érvével leiskolázzanak bennünket, hiszen a bruttó jövedelmünk jelentős hányadát a társadalombiztosítási járulék teszi ki. A felsőoktatásban bevezetett tandíj pedig végképp kettészakítja a társadalmat. Nem jobb-és balol­daliakra, hanem esélytelenekre és kivételezettekre, akik anyagi lehetőségeik folytán hozzájuthatnak a legmaga­sabb szintű képzettségekhez, amellyel bevásárolják ma­gukat a társadalmat irányító elitbe". nyétől gyakorlatilag függetlenül, úgynevezett ingyenes oktatás­ban vegyen részt 5-6 éven át. Tatai-Tóth András szerint a 2006- ban törvénybe iktatott rendszer lényege, hogy úgy használják fel az egyébként nagyon jelentős állami finanszírozást, hogy össze­függésben legyen a hallgatók teljesítményével. „Anyagilag is ér­dekeltté tesszük őket a minél jobb tanulásban, a magas színvonalú tudás megszerzésében; tandíj- mentességet kap a hallgatók leg­jobban tanuló 15 százaléka; nem kell fizetni a hátrányos helyzetű­eknek, és nem kell fizetni a tandí­jat a gyermeküket nevelő kismamáknak. Az első év minden álla­milag támogatott hallgatónak tandíjmentes” - írta a szocialista politikus Tatai-Tóth szerint az államilag támogatott oktatásnak a favorizálása, hogy maradjon meg az„ingyenes"felsőoktatás, nem a szociálisan hátrányosak érdekét szolgálja, az állami támogatást úgy kellene felhasználni, hogy az a hallgatói teljesítményhez kö­tött legyen. „Lépcsőzetes rendszert kezdtünk el kiépíteni, amely­ben a sor elején áll a szorgalmasjó teljesítményt nyújtó hallgató, ő ingyen, tandíjmentesen tanul, magas ösztöndíjat, magas szoci­ális támogatást kap. A sor végén pedig az a viszonylag jómódú, gyenge teljesítményt nyújtó hallgató, aki meg tudja a saját kép­zését fizetni. Cél, hogy igazságosan működjön a rendszer, hogy az állami támogatást hatékonyan használjuk fel" - fogalmazott Tatai-Tóth András. Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük? ^ Osvai László fideszes képviselő szerint a fentiek- \ kel ellentétben egyértelműen úgy véli: a tandíjra K f* j| nincs szükség. „Hogy miért?! Nem közömbös, ^ hogy országunk, milyen célokat tűz ki maga elé. Területünk megcsonkított, nem vagyunk nyers­anyagban gazdagok - kis ország vagyunk! Né­pességünk egyre fogyóban, de még közel 10 mil­lióan vagyunk! Milyen kitörési pontjaink lehetnek? A magyar kre­ativitás! A szürkeállomány! A kiművelt koponyák!" - mondta az orvos-politikus. E téren az orvos politikus szerint „az unióba me­netelve az elsők között voltunk, és határtalannak hittük a pers­pektívánkat. Az elmúlt 6 évben viszont meg kellett barátkoznunk az elsőkből lesznek az utolsók szerepkörrel. Ebből a gödörből, ahová jutottunk, juttattak minket, csak egy testileg és szellemiek­ben egészséges nép törhet ki" - mondta Osvai László. A képviselő úgy véli, „a tandíj önmagában nem ördögtől való gondolat, csakúgy, mint például a vizitdíj. De nem mindegy, mi­kor próbáljuk öngondoskodásra, önképzésre presszionálni honfi­társainkat. Egy szárnyaló gazda­ságban el tudom képzelni, hogy pozitív hatása lehet. De a mai Ma­gyarországon, a mai gazdasági helyzetben, amikor 3 millió sze­gény országa vagyunk, tandíjhoz kötni a felsőoktatást, nemcsak hiba, hanem bűn! Egyértelműen prognosztizálható, hogy tandíj­jal a gazdagok és a szegények társadalmát építjük!" „Vajon hány nagycsaládból indult fiatal juthat majd diplomához? Az MSZP politikusai milyen választ adnak ma a nagycsaládosok kérdéseire?" - teszi fel a kérdést a városatya. „Akik ma azt akarják, Heer Ádám, a Fidelitas megyei ^ szervezetének elnöke I Heer hangsúlyozta, hogy már így is a legma- ,1 gasabbak az adóterhek Magyarországon, M amelyekből szinte már semmit nem akar a I kormány visszajutatni. A tandíjjal kapcso- ^ ^ latban az elnök elmondta, hogy elveszi a továbbtanulás lehetőségét a szegény emberektől.„így is na­gyon drága a továbbtanulás, mert rengeteget költenek a hall­gatók utazásra, könyvekre, kollégiumra vagy albérletre. Ezért sok diák szorul arra, hogy dolgozzon az iskola mellett. A tan­díj és vizitdíj és a kórházi napidíj a társadalmat gazdagokra és szegényekre osztja szét, így nem ugyanazzal az eséllyel indul­nak a felsőoktatásban és az egészségügyben a szegények."- fűzte hozzá Heer Ádám. Az elnök a vizitdíjról kifejtette, hogy már most olyan híreket lehet hallani, miszerint 1000 forintra akarják emelni, majd hozzátette, igaz hogy ezt a kormány cá­folja, de már sok mindent, mint a gyógy szerfel í rás i-d íj, vagy a tandíjbevezetést és gázáremelést is cáfolt, mégis mindig való­ra váltotta.„Az emberek már most sok mindent hitelből vesz­nek, eljöhet az is, hogy a tanulásra és a gyógyulásra is fel kell venni kölcsönt"-zárta gondolatát Heer Ádám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom