Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-03-22 / 11. szám

címlapon „Rontsátok le a templomot, és három nap megépítem azt.” Harmadnapon, azaz húsvétvasárnapján a Megváltó fel­támadt. Máté evangéliumában azt ol­vassuk, hogy a tanítványok hitét bíró asszonyok ahhoz a sírhoz mentek, aho­vá a Názáretit temették. A sírboltot an­nak ellenére találták üresen, hogy azt előzőleg katonák őrizték. A nők elő­ször nem értették, hogy mi történt. A magyarázat az Úr angyala képében ér­kezett, aki Mária Magdalénáéknak el­mondja, mi a valóság: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jé­zust keresitek. Nincsen itt, mert feltá­madott, amint megmondotta volt.” A feltámadás híre nemcsak az Isten evan­géliumának, azaz örömhírének kitelje­sedését, de a Krisztus testének számí­tó egyetemes egyház örök ünnepét is jelenti. A húsvéthétfő a megváltott élet folytatásának, a természeti környezet újrateremtődésének, az emberi lélek új­jászületésének, és az Istentől kapott üd­vösség napja, valamint a negyvennapos nagyböjt vége. Ekkor tér meg a lélek az őt szerető Istenhez, ekkor tér vissza a testbe a szokásos anyagcsere-folyama­ton keresztül az igenlés, és ekkor reméli újra a szív a megváltás és a feltámadás örömhírét. Ekkor éli át újra az ember az Istentől kapott egységet, a mások és sa­ját sorsa feletti szeretetteljes felelősség harmóniáját, melynek éltetője maga Jézus Krisztus . Legendák nyomában B ár a húsvét a legszentebb keresztény ünnep, számos szegmense kapcsolódik a keresztény vallást megelőző pogány hitek tradícióihoz. A régi hagyomá­nyok bizonyos elemei beépültek az eu­rópai kultúrába és a keresztény vallásba is. Húsvéti ünnepünk eredete a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtöl­te utáni első vasárnap megölése, a po­A húsvéti nyúl tojásai A húsvéti tojást eredetileg általában hagymalevéllel festették, de nyerhettek sárga színt a vadalmafa héjából, zöldet a bürökből, kéket a lencse levéből. A tojásdíszítés módja a karcolás és a viaszolás, előbbinél a már megfestett tojásra karcolják a díszít­ményt, utóbbinál pedig viaszolásnál csövecskével, lúdtollal hordják fel a forró viaszt a tojásra, így írják rá a mintát, megfestik, majd a viaszt letörlik. Az elkészült tojáso­kat szalonnabőrrel törlik szép fényesre. A festés egyszerűbb módja, hogy a tojást levélbe burkolva teszik a festőiébe, a levél erezete adja a mintát, de ügyes kovácsok gyakran patkóit tojást is készítenek, bár ezt inkább lúdtojásból. Manapság egyre kevesebben festenek hagyományos módon húsvéti tojá­sokat. A legtöbben gyári tojásfestékeket és matricákat hasz­nálnak, de az évről évre népszerűbb csokitojások egyre inkább háttérbe szorítják a hagyományokat. gány hagyomány szerint Ostra istennő napja, a tavasz ünnepe volt. A húsvét szó maga, az angol Easter, illetve a né­met Oster elnevezésből eredeztethető, mivel Ostra-nak hívták a germán mito­lógiában a tavaszistennőt. Olvasóink ne csodálkozzanak, hogy maga a szóalak, annak fonetikája, hangzása ismerős, vá­rosunk neve is e névvel hasonlatos, il­letve egyező. Ostra, aki az újjászületés, a termékenység istennője számos válto­zatban ábrázolt alak, többnyire tavaszi virágokkal, indákkal körülvéve, tojás­sal kezében, lábánál nyulakkal, feje fe­lett repkedő madarakkal láthatjuk őt ké­peken, faragványokon. A hölgy fejét az ugyancsak újjáéledést adó tavasz virága­iból font koszorú ékesíti. Ennek megfe­lelően az istennő és a kezében lévő tojás a természet, az emberek újjászületését, a tavaszi ébredést szimbolizálja, innen van tehát a tojás Húsvétkor való hasz­nálatának eredete. A tojás a zsidó ha­gyományokban az élet jelképe, de az ünnep idején megidézett bá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom