Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-02-09 / 5. szám
hogy sikerült meghatározni az alkotó kilétét” - mesélt a részletekről Prokopp Mária. „Az arcprofilok, a többi formai részlet, valamint a színhasználat, az aranyozás, a dekorativitás, és főleg a filozófiai elmélyülésre való hajlam mind Sandro Marianora utalnak, a többi korabeli firenzei festőt ugyanis inkább valamilyen tudományos probléma, perspektíva foglalkoztatta műveikben. Nemrég eljöttek a tálján Medici alapítvány vezetői is Esztergomba, hogy saját szemükkel lássák a freskót. A nemzetközi hírű szaktekintélynek számító Bruno Santi által vezetett tudóscsoportnak másfél órás előadásban vázoltuk felfedezésünket, melyet teljes elismeréssel üdvözöltek, és annak állításait kivétel nélkül elfogadták. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy komoly ellenérv eddig nem hangzott el a felfedezéssel kapcsolatban, tavaly a hazai sajtóban legfeljebb azok szólaltak meg, akik nem látták az alkotást, vagy nem számítanak szakértőnek a témában. Erre akkor is azt mondtam: attól még, hogy valaki a romantika vagy a szobrászat területén szaktekintélynek számít, nem kellene egy reneszánsz falfreskó ügyében nyilatkoznia, mert ez pont olyan, mint amikor egy sebész tart előadást fül-orr-gége témában. Március 14-re Wierdl Zsuzsanna és jómagam egy újabb firenzei kerekasztal-megbeszélés- re kaptunk meghívást. Érdekes, hogy ott maximálisan csodálják az esztergomi felfedezéstés természetesen nagyon örülnek neki. Wierdl Zsuzsanna jelenleg egyébként a párizsi Louvre-ban tartózkodik, ahol egy konferencián vesz részt ugyanezzel az anyaggal. Többek között ott is elhangzik majd, hogy az esztergomihoz hasonló Botticelli-falfreskó egyedül a Sixtus-kápolnában található. Nem véletlen tehát a komoly nemzetközi érdeklődés és elismerés.” Az Esztergomban található falfreskó vizsgálata során a munkában résztvevők előtt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az itt alkotó festő tehetsége, érzelmi gazdagsága, biztos technikai felkészültsége Botticellihez kapcsolódik, az ő szenzibilitása, dekorativitása, könnyedsége, zeneisége könnyen felismerhető a képen. Főképp Botticelli korai alkotásaival feltűnő a hasonlóság, mint a firenzei Accademia képtár Santa Maria Nuova templomból származó Madonnája; a lefelé tekintő, háromnegyed profilú arc művészi megjelenítése a Temperancia édes testvére. Ugyanígy sok közös vonás kapcsolja képünket a bostoni Eucharistia-Madonnához, a nápolyi Capodimonte Galéria Madonnájához, a londoni és a párizsi korai Madonnákhoz, valamint a londoni National Gallery Királyok imádásának Madonnájához. Itt a térdelő királyok hosszú hullámos hajának dekoratív festőisége és könnyed ritmusú esése rokon a Temperancia lobogó hajábrázolásával. A hajnak talán egyetlen reneszánsz festőnél sincs oly komoly szerepe az alak megjelenítésében és személyiségének jellemzésében, mint Botticellinél. A Vénus születésén hág a tetőfokra a kibontott, lobogó haj szerepe a mű formai és tartalmi felépítésében, s talán megjegyezhetjük, hogy az esztergomi kép igen hasonló ehhez az alkotáshoz. hídlap 7
