Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)

2008-02-09 / 5. szám

szociális népszavazás 2008. március 9. Ha nem gazdag szülő gyermeke vagy, ne akarj továbbtanulni! A múlt évben 18,4%-kal esett vissza a felsőoktatásba jelentkező hallgatók száma. Az azonos korú lakosság száma nem csökken. De ez sem volt elég, ugyanis drasztikusan csökkentették az álla­milag finanszírozott képzések számát. Ez egyedi Európában. Nemsokára viszont nem is kell összemér­nünk magunkat a kontinenssel. Magunkkal sem: történelmünk­ben példátlan, hogy folyamatosan szűkítsék a felsőoktatásba lépők számát, hogy szűkítsék a következő nemzedék elhelyez­kedésének lehetőségeit. Hiába vagyunk büszkék iskoláinkra, amikkel kivívtuk más nemzetek csodálatát. Az iskoláztatásra és az iskolázottságra már nem sokáig lehetünk büszkék. Mi már a saját bőrünkön is tapasztaltuk, és bizonyára Ön is sok olyan fiatalt ismer, akinek továbbtanulását befolyásolja a tandíj terhe, a tudás adója. Miért büntetik őket? és miért büntetik a szülőket? Megérdem­lik? Nem mi fizetjük így is a legnagyobb adókat a térségben? A tehetséges, szorgalmas, rátermett fiatalok sokasága helyett azok jutnak be a felsőoktatásba, akik csak egy feltételt teljesí­tenek: tudnak fizetni 105-140 ezer forintot. Vagy többet. Egyre több szülő kénytelen azt mondani gyermekének, hogy nem tud­ja kifizetni a továbbtanulás árát. Ez a jobbító reform? Ez az Európához való felzárkózásunk, a konvergencia? Ugye nem! Kérjük március 9-én Ön is szavazzon igennel a tandíj eltörlésé­ért. Mi biztosan ezt tesszük! esztergom.fidelitas.hu Stcindl Balázs Hccr Ádám rideUijj s Zoltai Dániel a felelős döntés i (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom