Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-08-02 / 30. szám
Esztergom felfedezése, avagy a hely története Palotából városháza Kissé megkésve (bár törve nem), de folytatjuk a város főterének, illetve magának Esztergomnak legfontosabb épület- együttese históriáját. Márciusban a volt Vármegyeházáról írtunk a helytörténeti rovatban, most az ehhez a komplexumhoz szervesen kapcsolódó másik részre, a Városháza épületére fókuszálunk. A magyar történelem legmozgalmasabb korszakait megidéző, hősi, honvédő harcok időszakából származó ház történetének históriája a régmúlt századokban kezdődött, így nem csoda, hogy a jelen írás elkészítéséhez segítségül hívott Prokoppné Stengi Marianna Műemléki séta című könyve is több mint háromszáz évvel „ez előttről” indítja a Városháza históriáját. 1684-ben Bottyán János a török alóli felszabadítás után építette fel a Városháza mai helyén házát, amit nem sokkal később, 1698-ban nemesi kúriának nyilvánítottak. A ház rangját egyértelműen annak tulajdonosa adta meg, hiszen Bottyán János számtalan hadi tettben lett máig legendás alakja történelmünknek. 1683-ban, tehát egy évvel háza megépítése előtt részt vett és ki is tűnt az esztergomi vár felszabadításában, de a török elleni további harcokban is nagy sikereket ért el. Mindezekért I. Lipót király ezredessé nevezte ki. Ebben az időben történt, hogy Boty- tyán az egyik csatában a hadakozás során elveszítette fél szemét, innen az attribútumává vált „Vak” jelző is. Az ezredes 1704-ben II. Rákóczi Ferenc seregéhez csatlakozott, ahol ugyancsak nagy hadiszerencse övezte harcait. A kuruc-labanc csatározásokból sajnos nem az előbbiek kerültek ki győztesen, így a Bottyán-palota kikerült az építtető kezéből, a vár császári seregének parancsnoka, a hírhedt Kukländer Ferenc önkényesen birtokba vette Bottyán János esztergomi ingatlanait, így állva bosszút a komoly ellenfélnek számító generálison. A bitorlás csak 1728-ban szűnhetett meg, mert bár Kukländer halála után, 1719-ben az ingatlan felszabadult a labanc iga alól, a Bottyán- palotára a budai kamara tette rá kezét. Az említett évben a város 4400 forintért vásárolta meg a hatalmas házat, ekkor emeletet is húztak rá, igaz, csak fából. Mindez a már korábbi helytörténeti írásainkból ismert „plénum epizódokban” olvasható volt, a városi tanács a tér Lőrinc utca
