Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-08-02 / 30. szám
helyi história Bottyán tábornok tovalovagolt No, nem messzire, csak az esztergomi városháza hátsó udvarára. Bottyán János hadvezér bronz lovas szobráról van szó, mely 2007-ig hűen őrizte az önkormányzat épületét és a főtér nyugalmát. A Széchenyi tér rekonstrukciós munkálatai miatt kellett a szobrot elmozdítani eredeti helyéről. Az alkotás Martsa István szobrászművész munkája. Martsa István, Esztergom szülötte, az itt élt Martsa Alajos fotográfus öccse volt. A mészkővel borított betontalapzat komoly, közel négy tonna súllyal bír, a bronzszobor maga „csak" hétmázsányi. Bottyán tábornok alak ját egyelőre a Bottyán-palota hátsó udvarán láthatjuk, köztérre való elhelyezése az elkövetkezendőkben oldódhat meg. tős pillér emeli ki. A homlokzat kialakításában máris ott a sorsszerűség, a kapu feletti díszes erkély a forradalmi idők aktív szószékévé vált. S mintha a tervezők is tudták volna, hogy az elkövetkezendő évszázadok újabb és újabb epizódjaiban történelmi fordulatok helyszínévé teszik az erkélyt, azt két oldalról finom és gazdag stukkódíszítéssel látták el. A palotaszerű építmény homlokzatának központi dísze mégsem ez, hanem a mindezek felé emelt timpanon, melynek közepén a város címerének pompás barokk domborműve található. Itt olvashatjuk az építés befejezésének évszámát: 1773. A Városháza történetét igazoló dokumentumok, a városi tanács jegyzőkönyvei a kifizetések nyugtáival és a kamara elnökének, Grassalkovich Antalnak a leiratával együtt fennmaradtak. Ezekben az 1770. november 7-i datálású iratokban azt olvashatjuk, hogy Grassalkovich a négy építész között Mayer Jakabot teszi az első helyre, majd ha a nyugtákat nézzük, az ő aláírása szerepel a legtöbbet, ezért őt tarthatjuk az épület főtervezőjének. Mellette Hartmann Antalnak volt nagyobb szerepe, míg a másik két mesternek a kivitelezésben. A korszak kutatói úgy vélik, hogy e négy építőmester most tárgyalt munkája az esztergomi kőműves céh magas színvonalát tanúsítja. Esztergom. Városháza. felőli oldalán lévő székházból elköltözött. Bottyán János palotája 1770-ben villámcsapástól kigyulladt és leégett, az építményből hírmondó se maradt. Ezen drámai esemény hatására az esztergomi vezetés úgy döntött, hogy a generális háza helyén megépítteti a városházát, ezt a tűzvész miatt egészen az alapoktól kellett megkezdeni. A terv elkészítésével a tanács négy helybeli építőmestert bízott meg: Mayer Jakabot, Hartmann Antalt, Schaden Lénárdot és Kirchoffer Andrást. Az építkezés 1771 és 1773 között folyt, az épület, elődjéhez hasonlóan barokk stílusban fogant. Ahogy a helytörténész fogalmaz, „Méltó kifejezője a XVIII. századi esztergomi polgárság büszke öntudatának”. Ezt hivatott hangsúlyozni a struktúra meglehetősen széles, nyolcvanméteres homlokzata, mely a tér déli részét zárja le. De ugyancsak az említett érzelemvilágot erősíti a tizenegy árkád-ív boltozott folyosó, melynek alapján, korábban „lábasháznak” is nevezték az építményt. Az első emeleten lévő dísztermet (mely a városi plénum üléseinek helye) kiemelendő, tizenöt homlokzati ablak néz a térre, s a szélesebb boltív alatti (egykori) kapubejáratot két szinten át húzódó, hatalmas kétMayer Jakab (1734-1810) esztergomi kőműves család sarja, aki 1769-ben a városi tanács tagja volt. 1771 -1773 és 1778-1779 között a Városháza egyik tervezője, 1785-ben az azóta leegyszerűsített belvárosi plébániaháznak is építője volt. Valószínű, hogy a belvárosi plébániatemplom rokokó stílusú, 1789-ben készült orgona építményének is ő volt a tervezője, mely a Gróh-ház mellett városunk másik fennmaradt rokokó emléke. Mayer Jakab 1770-1784. között Török András tábornok bélai birtokán kastélyt és már akkor érett rokokó stílusban kastélykápolnát épített. A nagyszabású piliscsabai plébániatemplom szintén az ő tervei szerint épült. Az esztergomi káptalan állandó építészeti felügyelője is volt.
