Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 20-21, 3–30. szám)
2008-08-02 / 30. szám
A szoborfejekhez egyéb legenda is kapcsolódik: sokan úgy vélték, hogy a három fej magnetikus kisugárzásának köszönhetően hagyták el a tatárok egykor Esztergomot. A gyógyító erejükkel kapcsolatos hiedelmekkel szemben ez biztosan nem igaz, hiszen Casagrande szobrai bö hatszáz évvel később készültek, és még ennél is később kerültek a vár alá, az Erzsébet park kerítésébe. volt, hogy komoly baleseteket okozhatnak. Ezért emelték le az 1890-es években mind a kilenc szobrot a főszékesegyházról, majd azok többségét, a jobb állapotban lévőket a Bazilika kincstárában található mintateremben helyezték el, három kopottabb, viszonylag rosszabb állapotban lévő szoboralak fejét pedig a Prímási Palota kőkerítésébe építették be. A jelenleg a kőkerítés tövében látható kőfejek eredetileg ennél jóval magasabban ékesítették a kerítést, az elmúlt több mint száz év alatt kerültek a mai helyzetükbe. A 19. század végén, de még a múlt század közepe után is a Prímási Palota ezen kerítéséig ért a Duna, akkoriban még a kőkerítésből kiálló fémkarikákhoz kötötték ki a különböző vízi alkalmatosságokat, hajómalmokat. A kerítésbe beépített kőfejek ekkor még két méter magasan voltak, hogy hogyan kerültek„lejjebb", arra a magyarázatot a történelem sötét lapjain kell keresnünk. Pontos adat ugyan nincs rá, hogy mikor töltötték fel a mostani Erzsébet parknál lévő részt, de az biztos, hogy két-három méterrel megemelkedett a talajszint, így történhetett, hogy a kőfejek közvetlenül földközelbe „kerültek". Ennél méltatlanabb dolog is történt a fejekkel, melyek története az alig egy évszázad alatt összeforrott az Erzsébet park, illetve a Prímás Palota történetével. Történt ugyanis, hogy a Mindszenty bíboros miatti bosszúból 1949-től 1955-ig e helyen (ma már szinte lehetetlen felfogni) szeméttelepet létesítettek. Tették mindezt annak ellenére, hogy előtte a parkban még egy kis tavacska is volt, ott ahol a Szulejmán-lejáró található. Aztán a politikai enyhülést követően a park és a palota előtti térség park jelleget öltött, s a gondozott kialakításnak köszönhetően újra láthatóvá váltak a kőfejek. Az alkotások - amelyek valószínűleg a Casagrande szoborcsoport három evangélistájának portré - az ezredfordulót követően egyre ismertebb legenda főszereplőivé váltak, idővel kisebb fajta zarándokhely lett az Erzsébet park azon része, ahol a három „gyógyító kőfej "található, és súlyos betegségükből gyógyulást remélők pihentek meg. A Prímási Palota kerítésének ezen részén volt idő, amikor sorok kígyóztak, ha pedig éppen nem volt „kliens", akkor a hála és reménység virágai, illetve mécsesek díszítették az egykor szebb reményű alkotásokat. A három kőfejnél valakik még a gyógyítási fázisoknál eltöltendő perc időket is odaírták az egyes töredékekhez. S bár konkrét gyógyulásokról ugyan nem lehetett hallani, de tény, hosszú idő óta zarándokolnak el sokak ide. A park ma már nyugodt, a „gyógyító" kőfejek híveinek száma mintha csökkenne, de néha még ma is kijárnak feltöltekezni, megszabadulni a betegségektől. A legenda tovább él. A kúra A kőfejek legújabb kori legendáriumának gerincét az a hipotézis adja, hogy a három szoborfej gyógyító erővel bír. Azoknak, akik eme misztikus eszközökkel szeretnék kúráltatni magukat kötött szabályok szerint kell a helyen viselkedniük. A kúra menete a kvöetkező: tíz percet az első, öt percet a második és nyolc percet a harmadik előtt állva kell eltölteni. A helyszínen két nagyobb pad is áll, ez vagy függetlenül a kőkobakoktól, vagy szándékosan került a fal mellé, aki a magneti- kusság vagy nyavalyája miatt már nem bírja szusszal állva, az le is ülhet. Tudományos magyarázat persze nem jár, ha valaki mégis meggyógyulna a vélt delejesség hatására, de a kófejek jótékony hatásáról elárulhat valamennyit a nap mint nap melléjük helyezett virágok és mécsesek sora.
