Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-12-22 / 19. szám
Szilveszteri szokások és hiedelmek Az új esztendő legendái Gál Kata Az elmúló és az érkező év köszöntése a Föld minden országában jelentős alkalom, Szent Szilveszter pápa ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája. A szilveszteri szokások közös célja a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét és boldogságot,varázsolni". Korok újéve A január 1-jei dátum nem minden korban és társadalomban jelentette egy új esztendő kezdetét. A honfoglaló magyaroknál az évkezdés valószínűleg őszre vagy tavaszra esett. A nomád pásztornépeknél a két időpont a nyári legelőkre vonulást, illetve az őszi, téli legelőkre való visszavonulást jelenthette. A tél közepére eső, újévi évkezdés a napév szerinti időszámítással együtt honosodott meg Európában, s a Római Birodalomból terjedt szét. Az ókori rómaiak március elsejével kezdték az évet. Január elseje a Julius Caesar- féle naptárreform után vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. A keresztény egyház ezt a napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. A keleti egyház napjainkig is a Julius Caesar-féle naptárt követi. Magyarországon a középkorban az év kezdetét karácsonytól, vagyis december 25-től számították. A január elsejei évkezdet az 1582-es Gergely- féle naptárreform óta vált általánossá, véglegessé XI. Ince pápa tette meg 1691-ben. Szokások és hiedelmek Az egységes január elsejei évkezdést sok nép csak az utolsó évszázadokban fogadta el, a Kárpát-medencében is csak néhány évszázada kezdődik ezen a napon az év. Az újévi szokások állítólag abból a hitből fakadnak, hogy a kezdő periódusban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják a cselekmények későbbi megismétlődését, ezért, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni az emberek. Ma is szokás, hogy az óévtől lárma, zaj, kolompolás, dudálás közepette búcsúzunk el. A zajkeltés ősi oka valószínűleg a gonosz hatalmak és az óév elűzése volt. Az új év első napjaihoz időjárásjóslások, az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak és különböző egészségvarázslások kapcsolódnak. A gyerekek és felnőttek járták régen a házakat, és köszöntőket mondtak. Protestáns vidékeken szokás volt az óévtemetés. Éjfélkor a legények a kivilágított templomtoronyba mentek, meghúzták a harangokat, templomi énekeket, zsoltárokat énekeltek. A családok a templom körül gyülekeztek, néhol a pap beszédet mondott, a hívek hazakísérték, megköszönték egész évi fáradozását. Általános hiedelem, hogy ami ezen a napon történik valakivel, az ismétlődik meg egész évben. Ezért igyekeztek a veszekedéstől is tartózkodni. Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélik, ez szerencsét hoz. Időjárással kapcsolatos jóslás is kapcsolódik ehhez a naphoz. Úgy tartják, hogy ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt jelent. Ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő. Az sem mindegy mit fogyasztunk ekkor a babonák szerint. Közismert a baromfihús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparja a szerencsét. Disznóhúst kell tálalni, mert a disznó előtúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint a rántott hús, nem megfelelő, mert szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Szerencsehozó étel a lencse is. Ezt január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs. f
