Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-26 / 102. szám
Kisokos Avar: a lehullott levélzet összessége. Ősszel jó illatot áraszt, talán az egyetlen olyan roha- dással járó folyamat, amelynek kellemes következményei vannak. A száraz -ban jól lehet hemperegni, bukfencezni, és meghatja a dekadens költőket (Charles Baudelaire: Őszi chanson: „...óh, hullni már, óh, múlni már, eresszél, mint holt avart, mit felkavart a rossz szél”). A száraz — veszélye, hogy jól ég. Ezt használja ki a turista (lásdr'Turista). Barna maci: mint mondják, a málnásban lebzsel, tömi a bendőjét (őszinték leszünk: még alig láttunk igazi erdei málnást; lásd: Málnás). Jámbor jószágként és nekibőszült vadállatként egyaránt számon tartjuk. Utóbbi években - Fábry Sándor munkásságának köszönhetően - felbukkan az alsóneműkben is, olykor csak, mint diszkrét vonalkód (és ez nem képzavar). Dzsungel: könyve és filmje is van, meg (újabban) musicalje, ám, mint ismeretes, elsősorban a buja növényzettel és gazdag állatvilággal rendelkező erdőséget hívjuk így. Analógiába hozzák a sűrűn lakott városokkal. Ha nő a hőmérsékletünk az erdőben, viccesen mondhatjuk -láznak. Ilyenkor szokás eljárni a —bugit. Erdőtűz: többnyire csinálják, az óvatlan turisták (lásd: Turista) és a beteges piromá- nok (tűzimádók). Egy szikra elég, és leég egy csomó hektár, egy fél ország, netán egy komplett kontinens (emlékezzünk csak az utóbbi idők -eire: Spanyolország, USA, Ausztrália stb.). Málnás: a barna maci (lásd: Barna maci) a mesekincs-írók szerint előszeretettel tartózkodik itt (a -ban), de szokták arra is mondani, ha 1. bepaliznak; ha 2. sikerül a szexuális aktus létesítése fiú és leány között („bement a maci a málnásba”). Az összefüggést nem értjük. Őzike: Bambi néven közismert jószág, nagy, kerek, barna (olykor fekete) szemekkel. A szakértők szerint Audrey Hepburnt utánozza. Öreg nőnének van -kéje, szokták simogatni, ha befogják; a mohóbbak a gerincére vágynak áfonyalekvárral. Egyes pesti alternatív körökben ismert zenész (Vidámpark, Luna- park) és szakíró. Zsolt a keresztneve. Róka: számos az- és másnapos viccelődésre okot adó vörös bundás állat (ebben az értelemben közeli rokona a boának). Ravasznak (néha sunyinak) tartják, meg szokott veszni. Egyébként kedvenc műfaja a hip-hop (lásd: „hipp-hopp, jön Vük...”). Tisztás: erdei ritkás terület, piknikre, pihenésre, esetleg „bevinni a macit a málnásba” ideális terület. Itt szokott a turista (lásd: Turista) szemetelni. Hogy rohadjon meg. (Lásd: Avar.) Tó: az erdőkben is előforduló vizes hely. A legismertebb az Artúr-mondakörben szerepel. Itt (Merlin révén) a - Tündére ajándékozta meg az embereket a legendás karddal, az Excaliburral, a lovagkirály halála után visszadobták neki. Kard ki, kard! - mondja a mondás. Turista: nem azonos a természetjáróval, aki bakancsban közlekedik, fémkulacsból issza a teát és vizet. A - ugyanis eldobható palackban viszi a kólát (és el is dobja, amikor az kiürül), és az ennivalót se nem lebomló fóliába csomagolja, mert gonosz és/vagy hülye és/vagy felelőtlen és/vagy lusta. Esetleg igénytelen. És gyújtogat. A - kártékony, ezért irtandó. S nemzetietlen. Lásd: „Magyar vagyok, nem Gasztronómiai kalandozások burgonya illik hozzá a legjobban, s persze egy pohár finom, könnyű vörösbor. Epres kevert tészta Hozzávalók: két egész tojás, tíz dekagramm vaj, két bögre liszt, egy bögre cukor, egy bögre tej, két csomag sütőpor, kb. fél kiló friss eper. Elkészítés: a vajat a két egész tojással és a cukorral kézi mixerrel habosra kikeverjük. A lisztet összevegyítjük a sütőporral. Az alapmasszához fokozatosan adagolva a lisztet és a tejet összekeverjük a tésztát. Egy közepes tepsit kivajazzunk, kilisztezünk és beleöntjük a masszát, egyenletes eloszlásban. Tetejét megszórjuk az egész, vagy - nagyobb szemek esetén - feldarabolt eperrel. Száznyolcvan fokra előmelegített sütőbe tesszük, kb. harminc-negyven percig sütjük. Közepébe kést vagy villát szúrva ellenőrizzük, hogy átsült-e. (Ha már nem tapad fel nyers tészta, akkor igen.) Ha kell, akkor még öt-tíz percig süthetjük. Kivesszük a sütőből, hagyjuk kihűlni, majd kockákra vágva tálra tesszük, tetejét kicsit megszórjuk porcukorral. Tipp: egész nyáron át készíthetjük az éppen aktuális friss gyümölccsel. Különösen finom még meggyel és sárgabarackkal, amiket persze ki kell magozni. Pünkösdkor V. P. D ......................................................._ Bárán yszelet majoránnás mártással Hozzávalók (négy-hat főre): egy kilogramm bárányhús, két kanál zsiradék (az eredeti recept sertészsírt használ, ha tradicionálisak akarunk lenni, vegyünk mangalica zsírt), egy kis fej vörös hagyma, egy csomag vegyes zöldség, plusz egy nagyobb fehérrépa, egy kanál liszt, só, majoránna. Elkészítés: a felszeletelt húst megmossuk, lobogó vízben leforrázzuk, majd több vízben ismét megmossuk. így a minimális faggyú-ízt is elvesszük. A zöldséget apróra vágjuk. A lábosba beletesszük a felszeletelt húst a zöldséggel, megsózzuk, és fedő alatt puhára pároljuk. Amikor megpuhult, a fedőt levesszük, és a maradék vizet elpárologtatva zsírjára pirítjuk. A hússzeleteket és a zöldséget kivesszük egy tányérra, a megmaradt zsiradékkal és a liszttel barnarántást készítünk. Vízzel feleresztve a' mártás sűrűségűre keverjük, ízlés szerinti mennyiségű majoránnával ízesítjük, illetve sózzuk. Visszatesszük a húst és a zöldséget, és összerottyantjuk. Köretként egyszerű, sós vízben főzött, cikkekre vágott hídlapmagazin 2007. május 26., szombat • HÍDLAP VII Az „életre ítélt” Görgey tábornok Varga Péter Dénes_________. __________________________ A reménytelen katonai helyzetben, 1849 nyarán a további vérontás elkerülésére - a magyar vezérkar egyetértésével - Görgey Artúr tábornok elhatározta, hogy leteszi a fegyvert a cári csapatok előtt. „Elég volna talán, ha mint áldozat, egyedül én hullanék el!” - írta Rüdiger orosz főparancsnoknak. A magyar tábornok életútja a görög sorstragédiákra emlékeztet, amikben a hős sohasem akarja azt, amit mégis meg kell tennie, és a kényszerpálya megoldhatatlan konfliktusba torkollik. Túlzás nélkül mondhatjuk, ő volt a magyar Napóleon. beavatkoztak a szabadságküzdelmünkbe, a korabeli Európa két leghatalmasabb hadseregével szemben a magyar honvédsereg helyzete, az európai hatalmak diplomáciai közbelépése híján, kilátástalanná vált. A magyar hadsereg- Görgey vezetésével Világosnál - az orosz armada előtt letette a fegyvert. Görgeyt a cár közbenjárására Klagenfurtba internálták, ahol rendőri korlátozásokkal, megélhetést nyújtó munkalehetőség nélkül, szegényesen élt családjával. 1850-ben keltezett egyik levelében így írt: „Ha véget vetnék életemnek: azzal jogot adok rágalmazóimnak azt mondani, hogy a lelkiismeret furdalásai bírtak csak az öngyilkosságra. Nekem tehát élnem kell - hacsak a végett is, hogy mind azoknak, a kik bennem hittek, vesztett, vagy megrendült hitöket visszaadjam, újra megszilárdítsam.”. A kiegyezés után Görgey hazatérhetett, ám saját lakás és munkalehetőség reménye nélkül. Rögtön hazatérte után durva tüntetések kezdődtek ellene. 1867 novemberében a Tigris fogadóban megszállván ablakait kővel betörték. A kárt ő maga fizette ki, majd egy udvari lakrészbe költözött, meghagyva a portásnak, minden érdeklődővel közölje új szobaszámát. Egy ideig a Lánchíd Részvénytársaságnál, majd a Pesti Téglagyár és Kőszénbánya Részvénytársaságnál jutott álláshoz, de munkáját akadályozták. Erdélyben négyezer emberrel alagutat épített. Itt történt, hogy a tordai állomáson a munkások felismerték, és indulatos tüntetésbe kezdtek ellene. Görgey nem fogadta el az állomásfőnök által felajánlott szobát, hanem a váróteremben lefeküdt egy pádra, és nyugodtan elaludt, mire a harcias tömeg meglepődve szétoszlott. Később a pozsonyi vasúti alagút építkezésén dolgozott, és az egyik munkás ásójával agyon akarta ütni. Görgey elkapta az ásót, és visszaadta a kubikosnak, mondván: „Megbocsátok, mert nem tudja, mint csinál.”. Ilyen viszontagságok után fogadta el öccsének, Görgey Istvánnak az ajánlatát, aki jól menő budapesti ügyvédként több telket és egy házat vásárolt Visegrádon, hogy költözzön oda, és gondozza a birtokot. A korábban jelentéktelen Visegrádot az ottléte tette naggyá. írók, művészek, közéleti személyiségek és egyszer-egyszer maga I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is meglátogatta. A vadászatok fáradalmait a részben ma is álló királyi vadászkastélyban pihente ki. 1894-es ittlétét a Duna- parti Mária-kápolna falán levő felirat örökíti meg. Az, a főleg irodalmi forrásból táplálkozó történet, amely szerint Görgey Artúr évente szüretkor egy kosár szőlőt küldött a királynak, nem igaz. Ezt maga a tábornok cáfolta egy lapszerkesztőhöz írt levelében. Görgey Artúrt Visegrádon- szűkebb családi és baráti körén túl - a magyar irodalom és tudomány jeles személyiségei látogatták. Az írók közül Arany László, Ábrányi Kornél, Gyulai Pál, Herczeg Ferenc, Kozma Andor, Mikszáth Kálmán. Móricz Zsig- mond nagyobb művet készült írni róla, de „csak” egy szép tanulmány lett belőle a Nyugatban. Krúdy Gyula szintén megemlékezett az agg hadvezérről. A történészek közül Szász Károly, Angyal Dávid és Marczali Henrik volt a ház vendége. De „látogatták” a Görgey-villát mások is. Róluk Krúdy Gyula így írt: „Mindazok a vasárnapi kirándulók, akik a kék Dunán elhajóznak Visegrádra..., akik el nem mulasztható kötelességüknek érezték, hogy a kirándulás örömei mellett egy kis bánatot is szivattyúzzanak a szívükbe, amikor megállanak a Görgey-villa rácsos kerítése előtt, és öklükkel mindaddig fenyegetik a lugasában üldögélő öreg embert, amíg az a népmoraj elől a házába menekedik.”. A Görgey család az Árpád-korban, II. Géza idején szász „hospesekkel” települt az országba. A középkor folyamán megyei tisztségeket töltöttek be, 1240 és 1317 között például szepesi főispánok voltak. A XVIII. században a család férfi tagjai az európai harctereken vitézkednek, miközben vagyoni helyzetük egyre romlott. Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, az egykori Szepes vármegyében. A lőcsei és késmárki líceumban tanuló, visszahúzódó, magányos, a katonai témáktól kimondottan idegenkedő fiú alapítványi támogatással mégis a birodalom egyik legjobb katonai tanintézményébe, a tullni utásziskolába került. Koraérettségét és szilárd akaratát jellemzi a tizennégy éves korában, 1832-ben apjához írott levele. „Ha Tullnban találkozik alkalom, akkor katona akarok lenni, ellenkező esetben a philosophiát akarom végezni, és aztán egyik, avagy másik tudós szakmára határozni el magamat. Mert katonának két okból megyek: először és mindenekelőtt a haza iránti szeretetből, minthogy ennek hasznára lehetni nekem emitt több alkalom látszik kínálkozni, mint más szakokon, másodszor a mathematikai és physikai ismeretek iránti szeretetből. Tehát ez az én szilárd, rendíthetetlen elhatározásom.”. Tullni tanulmányai után a bécsi magyar nemesi testőrség hadnagya, majd a Nádor-huszárezred főhadnagya lett. A tehetséges katonatiszt előtt fényes katonai pálya állt - ám a nemzetétől való elszakadás veszélyével. A német környezetben való tartós tanulás és szolgálat során „megkopott” magyarnyelv-tudása miatt lelkiismeret-furdalást érzett: „Minden sor, amelynek megértése nálam nehézségbe ütközött, megannyi halk, de komoly szemrehányás volt nekem, hogy nemzetemből elszakadtam” - írta. Jórészt ezért kérte, hogy a magyar állományú Nádor-huszárezredbe kerüljön, ahol 1842 májusában érte el a főhadnagyi rangot. Ennek ellenére 1845-ben úgy döntött, kilép a császári szolgálatból. Erről öccsének így számolt be: „Ellenszenvem a katonaság iránt bizony mélyebben gyökerezett, mint valaha kifejezni képes voltam.”. 1845 és 1848 között a prágai egyetemen Redtenbacher vegyészprofesszor tanítványa lett. A kókuszdióolajról írt szakdolgozata két tudományos folyóiratban is megjelent. Prágában ismerte meg és vette feleségül a francia származású Aubouin Adélt, aki társalkodónő volt professzora házában. Tanulmányai után a lembergi egyetem vegytani tanszékére kerülhetett volna segédtanárnak. A következő két év során - amelyeknek a történéseit jól ismerjük - a történelem lapjaira került. Miután a cári csapatok Erdei alapfogalmak
