Hídlap, 2007. május (5. évfolyam, 84–105. szám)
2007-05-05 / 87. szám
hídlapmagazin 2007. május 5., szombat • HÍDLAP III Az árva Üzenetrögzítő Guy La Vistan __________ T oronyházon innen, üvegpalotán túl; ott, ahol Szapulka néni virágot árul, emelkedett egy vénségesen vén, öreg- ségesen öreg, morcosán morc irodaház. Az irodaház 777. emeletén, s afölött még egy féllel, egy toldozott-foldozott szobácska nyílott. Abban a szobácskábán nem volt semmi egyéb, mint egy kopott asztal. Egy nap aztán jött két overallba bújt bajszos legény, és egy díszes ládikát tettek az asztalra. Hát lássatok csudát! A ládikából egy gyönyörű, pompázatos, szemkápráztató telefont csomagoltak ki. De nem akármilyen ringyes-rongyos telefon volt az! Pattogott a zsin'órja, csillogtak a gombjai; a tetején pedig az Üzenetrögzítő lakott. Ez az Üzenetrögzítő igen derék fajta volt; alig várta már, hogy a legények elmenjenek, és működésbe lépjen. Hiszen oly ügyesre tervezték, bármit meg tudott jegyezni, és még 777 meg egy fél mesét is megtanult! Alighogy a legények kitették lábuk, már csörgött is a telefon:- Halló - mondta egy érces hang -, Kovács Kettő vagyok, a futballista.- Szép jó napot kívánok! - köszöntötte illedelmesen az Üzenetrögzítő. - Miben lehetek szolgálatára? - kérdezte.- A - szólt Kovács Kettő, a futballista -, csak egy gép -, és letette a kagylót. Az Üzenetrögzítő nem értette, mért nem akart Kovács Kettő, a futballista beszélgetni vele. Sebaj, gondolta, majd fog más. Kisvártatva meg is csörrent a vonal:- Khm, no, izé - dörmögte egy úr.- No... ö..., ejnye, itt a miniszter. - No. Khm, khm - brummogta.- Hogy s mint, kedves Miniszter Úr?- faggatta vidáman az Üzenetrögzítő.- Miben segíthetnék? - tette hozzá illedelmesen.- Nohát, khm. Vagy úgy. Szóval egy masina. Egy masinéria, no. Ejnye-ejnye- s a miniszter is megszakította a hívást. Szegény Üzenetrögzítő már nem tudta mire vélni a dolgot. S így ment aztán minden nap: mihelyst megtudták, hogy az Üzenetrögzítővel társalognak, nem akart senki mondani neki semmit. Árva Üzenetrögzítő! Naphosszat szomorúan pittyegett bánatában. Aztán egy délután kedves kislányhang szólalt meg a készülékben:-Kezitcsókolom!Pöttömfalvi Verának hívnak, és rettentően magányos vagyok, mert kanyarót kaptam, és feküdnöm kell itthon. Tessék velem beszélgetni! - hadarta kérlelve a hangocska. Igen megörült Pöttömfalvi Verának az Üzenetrögzítő! Nemcsak beszélgetett vele, hanem elmesélt 777 meg egy fél mesét. Ezután minden délután felhívta az Üzenetrögzítőt Vera, még akkor is, mikor már meggyógyult. Híre ment a mesét tudó Üzenetrögzítőnek a városban aztán, s mindenki telefonált, hogy meghallgassa. Csöngetett Kovács Kettő, a futballista, a Miniszter; még Szapulka néni is, a virágárus. Nem volt boldogabb teremtmény a kerek világon, mint az Üzenetrögzítő! Hanem azért legszívesebben Pöttömfalvi Verának mesélt. Toto la..GondQla Mandela Járt már ön Dél-Afrikában? Ugye nem. Mi sem. Nem mintha a kulináris élvezetek lennének a legfontosabbak egy dél-afrikai utazásban, de a kudukolbász nevének puszta kiejtése is egzotikusán cseng, és lázba hozza az ízlelőbimbóimat. A kudu egy antilopféle, kinttartózkodásom alatt nem találkoztam vele szemtől szembe. Egyébként sem biztos, hogy felismertem volna, hisz antilop nagyon sokfajta létezik arrafelé. A kudu elhalálozása után a kolbász a hagyományos eljárással készül, csak fele olyan vastag, mint a magyar. íze picit hajlik a lókolbász felé, a hazainál egy fokkal édesebb. S ha már a dúsan terített asztallal kezdtünk, maradjunk még egy kicsit az ízek világánál. A vegetáriánusok nyugodtan továbblapozhatnak, számomra a gasztronómiai élmények ezen az utazáson többnyire a húsokhoz kötődtek. Ilyen volt például a strucc. A tojásából készült rántotta ízre nem különbözik markánsan a honi verziótól, csak mennyiségben. Mert hogy egy tojásból tizenkét dühös és éhes embert lehet jóllakatni. A húsából készült steak viszont mennyei. Ráadásul a koleszterinszintje is megfelelő, legalábbis az aktuális egészségügyi szempontok szerint. De nagyon jól tudjuk, hogy ezek három-négy évente változnak, tehát bátran essünk neki a következő fogásnak, ami esetünkben nem volt más, mint a krokodil. íze, állaga leginkább a csirkére hasonlít, egy kis halas beütéssel. Darwinban nem vagyok nagyon otthon, de ha létezik olyan faj, amelyik átmenetet képez a hivatali és evolúciós ranglétrán a hüllők és a szárnyasok között, akkor annak pont olyan az íze, mint a krokodilnak. Lehet, hogy az evolúció ezt a ziccert kihagyta, de nincs semmi veszve, még bízhatunk a génsebészekben. Majd jól összeklónoznak nekünk valami finomat. Az osztrigáról megtudtam, hogy amiket ez idáig Európában fogyasztottam, nagy valószínűség szerint az olcsóbb, tenyésztett példányok voltak. Most volt alkalmam végre összehasonlítani a tenyésztett és a vad osztrigát, jelentem, semmi különbséget nem tapasztaltam. Külsőleg meg lehet őket különböztetni, de ha a ruhájukat felcserélik, egy étteremben nekem nyugodtan számlázhatják a drágábbik, vadabbik fajtát. Bár nagyon egzotikus az íze, tapasztalatom csak erre a két példányra korlátozódott. A második is csak az összehasonlítás végett csúszott le (a szó szoros értelmében). Még egy érdekes dolgot meg kell említeni a vendéglátás területéről. Létezik egy az étlapon fel nem tüntetett ár is az éttermekben. Ez a dugódíj Azt jelenti, hogy némi térítés ellenében akár utcáról behurcolt borokkal is dáridózhat a kedves vendég. Ez a hozzáállás egyébként nem csak az éttermekre jellemző. Az emberek a boltokban, az utcán is kedvesebbek, rugalmasabbak egymással. Még azt is el tudom képzelni, hogy a helyi taxis az előző példa mintájára kisebb alkudozás után akár hozott benzinnel is elvisz várost nézni. A dél-afrikaiak -------------------k étszer olyan kedvesek, mint a magyarok, és háromszor annyit mosolyognak feleannyi idő alatt, mint mi. Nem várom el, hogy a benzinkútnál minden tankolásnál hátba veregessenek a kutasok, vagy a házmester mindig naprakész viccekkel szórakoztasson, de a hangulat összehasonlíthatatlanul jobb mint nálunk. Persze ez azzal is összefügg, hogy nincs rohanás és hajsza. Fokvárost sokan hívják terhes anyának. Ami ugyanis máshol három hét alatt elkészül, itt arra kb. kilenc hónapot kell várni. Haladjunk tovább a „K” betű bűvöletében! Közlekedés. A jobboldali közlekedés feloldására, sajnos, a jól bevált mondókák - előttem van észak, felettem a kék ég - sem segítenek. Sőt, megnehezítik az életet. A járdáról való lelépés előtt Magyarországon balra kell nézni. Mivel tudod, hogy itt angolszász a közlekedés, jobbra nézel. De a kisördög, Elefánt Bámulom az elefántot, szápadlásig belelátok. Ormányával tapogatva fáradt hátam tapogatja. Két nagy fülét legyezgetve narancsfáról szemezgetne. Farka kurta, teste tonnás, el sem bírná két vitorlás. Agyarával hadonászik, gyermekének adomázik. Mint egy bárány, olyan jámbor, érző lélek, ő sincs fából. Reng a föld is, hogyha lépdel, ülj elé, és odatérdel. Bámulom az elefántot, ilyen bőrt a fene látott! (Nagy Bandó András gyerekverse a Gyöngykaláris című kötetéből) a beidegződés nem hagy nyugodni. Meg elfelejted, mit is láttál azon az oldalon. Újra balra nézel, ahogy szüleid tanították. S mielőtt lelépsz az úttestre, már annyit rángattad a fejed, hogy az út túlsó fele iránt érzett vonzalom rohamosan csökken benned, legszívesebben át se mennél a másik oldalra. Arról pedig mindenkit lebeszélek, hogy a vezetéssel kísérletezzen. Én a forgalmon kívül próbálkoztam, de amikor kettesbe akartam tenni a járgányt, mindig az ajtót sikerült kinyitnom. Elegem lett, ki akartam szállni, na, akkor sikerült a kettes. Tehát csak óvatosan. Enciklopédikus kalandozásunkat a „K” mint kudu- és kolbász- és közlekedésbetű után folytassuk az „L” betűvel Mint Látvány így, nagybetűvel. Hulljon bár reám akárhány nyelvújító és nyelvész átka. Az általam eddig bejárt pár tucat ország közül Fokváros illetve az ország általam látott része viszi a pálmát természeti szépségben. Fokvárost két oldalról tenger öleli. Ehhez járul hozzá az ezer méter magas Táblahegy, mértani pontossággal elhelyezve a gyönyörű öblök karéjában. Nem nagyon fokozható az élmény. A látványt az emberek vidító sokfélesége teszi teljessé. Személy szerint a legkisebb jelét sem tapasztaltam az etnikai problémáknak. Nem akarom rózsaszínűnek feltüntetni a feketék és fehérek viszonyát, hogy ezzel a színes szélesvásznú képzavarral éljek, de nem érezhető semmilyen feszültség. A Jóreménység Foka Nemzeti Park önmagában is látványos, de az állatvilága valóban fantasztikus. A hordákban kóborló majmok, az utak mellett felfelbukkanó vad struccok látványát nem lehet megszokni. S ezek csak a szabadon látható állatok. A szárazföld belseje felé igazi vadrezervátumok, turistaparadicsomok rejtőznek. A kontinens mind az öt nagyvadja megtalálható ezeken a területeken. A víziló, a zsiráf, az oroszlán, az orrszarvú és az elefánt. A majmoknak külön parkot létesítettek. A park vezetői mindent elkövetnek, hogy megren dszabályozzák az elszemtelenedett, kéregető állatokat. Persze a turisták az élmény szerves részének tekintik, amikor a majmok ellopják a cukrot, mielőtt az, az őt megillető helyre, a kávéscsészébe kerülne. Az általunk meglátogatott Monkeyland igazi egzotikus majmokkal is büszkélkedett. Akad olyan, amelyiknek két nyelve van, egy másik fajtának meg hat melle. De a legizgalmasabb a Madagaszkárról származó valami-csoda. Félig kutya, félig macska, de majom szeretne lenni. Az abszolút autentikus idegenvezető mondta ezt, nem tudom, végül rendszertani ala- pon-e vagy hamis útlevéllel került e a majmok közé. Szintén a kontinens belsejében látogattunk meg egy struccfarmot. Míg a vadon rohangászó struccoktól mindenki óva intett, a tenyésztett struccok a farmokon kezes jószágok. Kézből lehet őket etetni, a helyiek lóverseny helyett strucc- versenyeket rendeznek velük. Jelen sorok írója bár versenyen nem vett részt, de a struccogolást nem tudta kihagyni. Európában megszoktam, hogy a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel honfitársaink, ezért a „húzzál arrébb a ver- dáddal, vagy kettéharaplak” című dumával óvatosan kell bánni. Egy másik kontinensen, egy másik féltekén, biztonságos távolban érezve magam kis hazánktól, egy élelmiszer áruházban kissé cizelláltan kritizáltam az eladót. Erre a mellettünk álldogáló hölgy alig hallhatóan jegyezte meg élete párjának, hogy magyar szót vélt hallani, egyben meghagyta számomra a menekülési útvonalat, ha nem akarom vállalni a szembesítést, úgy tehessek, mintha meg se hallottam volna. Persze elvállaltam a dolgot, kedvesen elbeszélgettünk. De megjegyeztem magamnak, hogy konferenciák mindig mindenhol vannak, azon magyar résztvevők is, tehát ebbe a hibába nem esek bele még egyszer. Tekintve, hogy a másik féltekén jártunk, kintlétünk alatt, novemberben virágoztak a fák, indult a tavaszi zsongás. Nagyon gyúrtunk rá, hogy találkozzunk a nyári mikulással, de sajnos nem maradhattunk tovább. így a róla készült fotóra még várni kell Kedves Olvasóinknak. Kalandféreg Kudukolbász és a semmihez sem fogható Fokváros
