Hídlap, 2007. január (5. évfolyam, 1–21. szám)
2007-01-13 / 9. szám
Jegyzet Januári tavasz Varga Péter Dénes __________ I g az, hogy még a középkorúak sorába tartozom, de emlékezetemben nem tudok visszaidézni olyan januárt, mint az idei. Van, ahol virágba borulnak a fák, másutt megkezdődött a rügyfakadás, mind csupa szokatlan jelenség. Egy barátom a napokban Zsámbék felé volt kirándulni, és egy csokor ibolyával tért haza Esztergomba. Szeretem, amint mindig is szerettem a tavaszt, a napsütést, a zöldellő erdőket, hiszen mindig az újjászületést, a megújulást jelentették. Bizonyos értelemben örülök, hogy a bundát visszaakaszthattam a szekrénybe, hiszen egy könnyebb átmeneti kabát bőven elegendő ebben a januári tavaszban. A „jelenség” azonban - ha nevezhetjük így - mégis elgondolkodtató. Sokat hallani a globális felmelegedésről, arról, hogy az ember miképpen teszi tönkre a környezetét, mennyire árt annak az égitestnek, amely otthona, létének egyetlen forrása. Hosszú időn át nem nagyon foglalkoztam a rémhírekkel. Meggyőződésem volt, hogy a Föld éli a maga életét és mi, emberek, kicsik vagyunk ahhoz, hogy alapvetően befolyásoljuk a glóbus önállóságát. Ám a rendre közzétett adatok ismeretében már korántsem vagyok ilyen elbizakodott. Az üvegházhatású gázok túlzott mértékű jelenlétére, illetve hiányára jó példa a két bolygószomszédunk. A Vénusz a Földhöz nagyon hasonló méretű bolygó, és légkörének %,5 százaléka szén-dioxid. Ez a légkör egy valóságos hőcsapda, emiatt a Vénusz felületi átlaghőmérséklete kb. 450 Celsius-fok, és így a légkörnek köszönhetően, jóval melegebb, mint a Naphoz közelebb keringő, de légkör nélküli bolygó, a Merkúr, amelynek átlaghőmérséklet 220 Celsius fok. Másik végletnek tekinthető a tömegénél fogva a légkör megtartására kevésbé képes bolygó, a Mars, ahol a lakhatóvá-tételi tervek közül valamennyi a főként szén-dioxid-jégből álló jégsapkákból történő szén-dioxid felszabadításon alapszik, mivel a felszabadított széndioxid - megvastagítva az amúgy főként szén-dioxidból álló légkört - a jelenleg fagyos bolygót a földi élet számára is elegendő hőmérséklettartományba melegítheti. Itt a láncreakciószerű (elszabaduló) globális felmelegedés a lakhatóság feltételeit teremthetné meg - régi álma, illetve hite az emberiségnek. A szén-dioxid kibocsátása elképzelhetetlen hatással van az emberiségre. A Christian Aid humanitárius szervezet jelentése szerint csak Afrikában több mint 180 millió áldozata lehet az éghajlatváltozásnak 2100-ig, és a nyugati országok környezetszennyező gazdaságának kárát legkorábban a legszegényebbek érezhetik meg. „A jelentés szerint 2100-ig a globális átlaghőmérséklet 1,5-6 Celsius-ballfokkal, a tengerszint pedig 15- 95 centiméterrel emelkedik. A klímaváltozás néhol áradással, máshol szárazsággal jár majd együtt. Afrika gabonatermése közel 10 százalékkal esik vissza, a vízért és élelemért pedig fegyveres konfliktusok alakulhatnak ki. Ott, ahol az éghajlat nedvesebbé válik, a malária és egyéb betegségek terjedése felgyorsul.” Fölmerül a kérdés, miképpen is érinti a globális fel- melegedés Magyarországot. A Föld felszínére készített modellben hazánk alig több mint egy rácsszem. Ilyen felbontásban a Közép-Európára adott általános megállapításokat kell mérvadónak elfogadnunk. Ennek megfelelően a század végén már a hó ismeretlen lesz az itt lakók számára, a nyarak meglehetősen szárazak és melegek lesznek, időnként heves esőzések és hatalmas árvizek sodornak majd magukkal mindent, amit lehet. A meteorológusok által készített kis kiadványból pedig megtudhatjuk, hogy az elmúlt száz év során a hazai mérések hasonló tendenciát mutattak a globális értékekkel, de azoknál valamivel nagyobbak. Annyi bizonyos, hogy szeretem az ibolyát - tavasszal, amikor itt az ideje. Milyen jól lenne ilyenkor inkább a szánkónál maradni! Veronika kendője R Rein______________________________ Január 13-a Veronika napja. A név hallatán óhatatlanul jut az ember eszébe Veronika kendője, ez a talányos vászondarab. A Bibliában nem szerepel a történet, de egy korai keresztény hagyomány szerint Jézusnak a kereszt- útón egy Veronika nevű nő egy kendőt nyújtott át, hogy letörölje magáról az izzadságot és a vért, és ebbe állítólag belerajzolódtak Krisztus vérző arcának körvonalai. A kendőt a 12. századtól 1608-ig a római Szent Péter-székesegy- házban őrizték. : "W" "Y Pál pápa 1608-ban elrendelte: bontsák : % / le a kápolnát, amelyben az ereklyét : 1/ tartották, s ekkor állítólag a vatikáni ▼ • archívumnak adták át. Ám soha többé : nem látta senki, és semmit sem lehetett tudni a : sorsáról. Állítólag egy olasz tudós a közép-olasz- • országi Manoppello kapucinus kolostorában talált ; egy 17x24 centiméteres, majdnem átlátszó fátylat, : amelyen barnás-vöröses jelek láthatók, amelyek egy szakállas, hosszú hajú férfi képmását rajzolják ki. Az ábrázolat attól függően látszik, hogy milyen szögben tartják a kendőt a fény felé. A kapucinus barátok által őrzött régi dokumentumok szerint egy katona felesége adta el a kendőt 1608-ban egy nemesembernek, hogy az érte kapott pénzből váltsa ki fogoly férjét. A vevő nem sokkal később a szerzeteseknek adta át a fátylat, s azt 1618-ban két üveglap közé, ezüstözött és aranyozott diófa keretbe helyezték, s azóta is ott lóg a falon a kolostorban. A rajzolat „meghökkentően” hasonlít a torinói leplen - a Krisztus halotti leplének tartott vásznon - látható arclenyomathoz. Hogy milyen is lehetett Jézus, milyen arcvonásokkal, alkattal rendelkezett, mindig is izgatta az embereket tanítása és kereszthalála óta. Az 5. század táján titokzatos Jézus-ábrázolás bukkant fel az ősrégi arameus városban, Edesszában (a mai törökországi Urfa). „Akheropita” - ezzel a jelzővel illették a textílián látható arcmást, ami annyit tesz, „nem emberi kéz alkotta”. A Mandülion (asztalkendő) eredetéről több legenda is született. A legelterjedtebb, hogy Veronika kendőjéről van szó. Veronikát általában a Máté evangéliumában szereplő, vérfolyásából Jézus ruhájának érintése által kigyógyult asszonnyal azonosították, aki megtörölgette a kereszt alatt görnyedő Jézus véres, verítékes arcát, és kendőjén ott maradt annak lenyomata»Ám egy V századi szíriai forrás nem Veronikához köti a Mandülion történetét, hanem a leprában szenvedő Abgar királyhoz, aki elküldte szolgáját, Ananiást Jézushoz, hogy meghívja őt Edesszába. Jézus megígérte, hogy maga helyett elküldi egyik tanítványát. Ananiás, aki a király festője volt, megfestette Jézus arcmását, ezzel tért vissza megbízójához. Ahogy Abgar meglátta a képet, nyomban meggyógyult. Az edesszai Mandülion ma az olaszországi Genovában található. Az ottaniak il Sudario vagy il Santo Mandillo néven emlegetik a San Bartolomeo degli Armeni templomban őrzött ereklyét, amely kalandos útja során több helyen megfordult, míg végül gazdag genovai kereskedők szerezték meg, és hozták haza messze földről, több mint hatszáz évvel ezelőtt. A szakemberek szerint valóban az első században készült, és nem kizárt, hogy alkotója látta Jézust, vagy olyan emberek elbeszélései alapján festette meg arcképét, akik ismerték őt. Egy másik verzió szerint Veronika visszakapta a kendőjét, és halála előtt Szent Kelemen pápára bízta. Ez lehetne az a Veronika-kendő, amelyet a római Szent Péter bazilikában őriznek, és olyan rossz állapotban van, hogy rajta a Jézus-arc ma már szinte kivehetetlen. A kendő mindenesetre ma is létezik, még akkor is, ha eredetét és történetét az évszázadok homálya fedi. 2007. január 13., szombat A HÍDLAP hétvégi melléklete 2. szám Szerkesztette; Ámon Adrienn
