Hídlap, 2006. december (4. évfolyam, 236–257. szám)
2006-12-02 / 238. szám
HÍDLAP • 2006. december 2., szombat hídlcij magazin Európa újra megtanulta Esztergom nevét Finnországban második lett az esztergomi bűnmegelőzési projekt A Hídlap már többször tudósított a királyvárosban működő Fény Központ Ne tedd! bűnmegelőzési programjáról és arról, hogy az ehhez kapcsolódó filmes projekt az országos szakmai elismerést követően nemzetközi megmérettetésre kerül. A filmek, a hozzá kapcsolódó prevenciós modellprogram és az esztergomi alkotók a hét elején Finnországba utaztak, hogy bemutassák szakmai produkciójukat. A konferencián történtekről elsőként Hentes Ildikót, a Fény Központ vezetőjét kérdeztük.- Egészen pontosan hol is zajlott ez a rendezvény?- Helsinki mellett, Hameenlinna-ban.- Sajnos nem lettetek elsők, ami talán némi szomorúságra adhat okot, mivel tudom, hogy az elmúlt egy évben rengeteget dolgoztatok ezen a projekten.- Ez ebben a formában azért nem igaz, mert attól függetlenül, hogy nem mi nyertük a fődíjjal járó 20 ezer eurós díjat, ez akkor is nagyon nagy dolog. Tizenhárom ország adott be pályázatot, mi ebből egyedül a dánok mögött lemaradva, de a harmadik helyen végzett angolok előtt lettünk a másodikak. Összehasonlítva az egyes csapatok közötti viszonyokat, hogy ki milyen háttérrel érkezett erre a megmérettetésre, az első helyezettnek járó, említett 20 ezer eurós díj, a nyertes csapatban dolgozó dán professzor egyhavi fizetésének felelt meg. Ez a hatalmas összeg a mi esetünkben például 1 évre biztosította volna a Fény Központ irodájának fenntartási költségeit.- Az ott veletek lévő minisztériumi szakemberekkel együtt, hogyan reagáltátok ezt le?- Többek között Gönczöl Katalin utazott velünk, aki az Országos Bűnmegelőzési Bizottság elnöke. Vele és a többi szakemberrel együtt azt állapítottuk meg, hogy ha jobban felkészültünk volna az egészre, akkor akár meg is „verhettük” volna a dánokat. Az eredménybe egyébként az is belejátszott, hogy Magyarország még csak három éve az európai közösség tagja, így értelemszerűen kevesebb tapasztalattal rendelkezünk a bűnmegelőzés terén. Ellentétben például a nyertes Dániával, ahol már több mint 20 éve működik ez a szemlélet, és több évtizede létezik az ottani parlamentnek egy kimondottan bűnmegelőzéssel foglalkozó frakciója is. Nálunk ez még igencsak gyerekcipőben jár, a magyar prevenciós stratégia még csak hároméves. A dánok az említett évtizedek alatt kidolgoztak egy viselkedéstudományi módszert, mely segít a fiatalkori bűnmegelőzésben. A mi projektünk körülbelül négymillió forintba került, ami 15 ezer eurónak felel meg. Amikor ezt a többiek megtudták a finnországi konferencián, alig hitték el, mondván, hogy ők egy-két nullát még hozzátettek volna az összeghez, ha az ő munkájukról van szó. A konferencián az is kiderült, hogy a nemzetközi színtéren hazánk meglehetősen hátul kullog a bűnmegelőzés témakörében. Ennek egyrészt az is az oka, hogy Magyarországot úgy könyvelik el külföldön, hogy itt még többnyire az elriasztás, illetve elrettentés módszerét alkalmazzák, amely szisztémáról már mindenhol kiderült a világon, hogy hosszú távon nem lehet eredményes. A Fény Központ projektje sem ezt a módszert alkalmazza, mi már a Nyugaton elfogadott metodika alapján dolgozunk, talán ezért történhetett meg, hogy másodikak lettünk. Az is kiderült az alkotók számára, hogy egy ilyen projektet megfelelően kell menedzselni, ami a mi esetünkben igen csak hiányos volt. Mi csak odavittük ezt a filmet és a hozzá kapcsolódó anyagot, s bár igaz a konferencia hivatalos műsorában szerepelt a nevünk, de sem standunk, sem szóróanyagunk nem volt a helyszínen. Ennek ellenére hatalmas volt az érdeklődés, az esztergomi stáb filmjére igényt jelentettek be portugál és ír szakemberek is.- Ez azt jelenti, hogy Lisszabonban és Dublinban az esztergomiak által készített filmsorozatot fogják használni az ottani bűnmegelőzés során?- így van, a konferencián e két ország szakemberei odajöttek hozzánk, hogy kifejezetten érdekli őket ez a filmes projekt. Persze ezek közül az emberek közül is többen voltak azok, akik Magyarország nevét alig, Esztergomét pedig egyáltalán nem ismerik. Most ez is változhat, ami természetesen nagyon jól esik nekünk, a projektben résztvevőknek.- Milyen szavakkal méltatták a Váczy H. István rendezésében elkészült filmsorozatot és magát a projektet?- A zsűri azt emelte ki, hogy egyedülálló és példanélküli Európa-szerte, hogy a bűnmegelőzés ügye érdekében ennyi helyi társadalmi csoport, szervezet, intézmény valamint szakmai- és civil közösség volt képes összefogni. A film legnagyobb dicsérete, hogy az európai szakemberek szerint jól használható a bűnmegelőzésben. Külön kiemelték, hogy a filmepizódokban szereplő gyerekek milyen jól alakították az egyes karaktereket, esetenként a szülők figuráját. Világos, hogy amatőr szereplőkről van szó, ennek ellenére Finnországban ügy látták, hogy ezzel a filmmel művészi színvonalú munka született. A film színvonalas, nemzetközi mércével is kiválónak minősített, létrehozásában pedig többeket megdöbbentett, hogy egy kis ország kis városának egy civil szervezete adta a hátteret és az indíttatást. Váczy-H. Istvánt, a filmek rendezőjét szintén nem rázta túlságosan meg, hogy a filmes projekt „csak” második lett a finnországi megmérettetésen.- Ez a négy kisjátékfilm számomra is a tanulóidőt jelentette, ezek előtt inkább videoklippekkel foglalkoztam. Amíg nem kezdtem ilyen szintű feladatba, soha nem gondoltam volna, hogy egy „rendezőnek” ennyi mindenre oda kell figyelnie a forgatás során. Egy komolyabb költségvetésű projekt esetében persze részletesen le van bontva, hogy a stáb egyes tagjainak milyen feladatot kell ellátnia, a logisztikától a világításig, vagy a hangosításig, ebben pedig Ildikóék, illetve a munkában részt vevő esztergomi rendőrök rengeteget segítettek. Külön kiemelném Szederkényi Szabolcs és a zenei team munkáját, hiszen az például Helsinkiben már ki sem derült, hogy mind a négy filmnek saját zenéje volt, amelyek sajátos hangzása nagyon sokat segített az elképzeléseim megvalósításában. És azért ne felejtsük el Kiss Gyulát, az operatőr és vágót sem, akinek rengeteg ideje és tehetsége szintén segített abban, hogy a filmek olyanok legyenek, amilyenre sikerültek. • P. Z. Költőt veszítettünk A napokban meghalt Határ Győző. Költő, volt, író, festőművész, mérnök, mellőzött magyar, emigrációba kényszerűéit nagyszerű tehetség. 1914. november 13-án született Gyomán. Eredeti neve: Hack Viktor. 1946-ban magyarosított. Műveit már Határ Győző néven publikálta. Apja, Hack Vilmos a gyomai Kner nyomda papírszakértője volt, az I. világháborúban megrokkant; így a családot a későbbiekben az anya, Túri Mária Margit tartotta el. 1920-ban költöztek Budapestre. A Markó utcai Főreálban érettségizett, majd a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát. Univerzális tehetség lévén, tanulmányai közben a Zeneakadémiára is járt, ahol - többek között- Kodály Zoltánt hallgatta. Mint szigorló mérnök, két éven át dolgozott Hajós Alfréd mellett, majd végzése után négy esztendeig a Közmunkatanácsnál állt alkalmazásban. Borbíró Virgil irodájában. Már írja első regényeit, anélkül, hogy publikálásukra reménye lenne. 1943-ban részt vett egy államcllenes szervezkedésben; május 1-jén összeesküvés vádjával letartóztatták, műveit bűnjelként lefoglalták. A Haditörvényszék felségárulásért halálra ítélte majd ezt - többszöri, hosszan tartó fellebbezés után- végül 5 évre mérsékelték. 1944 késő őszén sikerült megszöknie. Budapesten a Wallenberg-házban talált állást és menedéket. Itt érte meg a nyilas-uralom végét. Fordításból, különböző „néger- munkákból”, festményei értékesítéséből tartotta fenn magát. Az Újhold körével és a Szentendrei Iskola művészeivel állt szorosabb kapcsolatban. Eközben folyamatosan írta új s újabb műveit, noha megjelenésre továbbra sem volt esélye. 1950 januárjában határátlépést kísérelt meg: a trieszti UNRRA-misszióhoz akart eljutni. Miután elfogták, két és fél évet töltött különböző börtönökben és munkatáborokban, a szegedi Csillagban, majd a budapesti Gyűjtőben Innen a miskolci Egyetemváros építkezésére vitték a rabokat, majd Sátoraljaújhely, Hejőcsaba, Márianosztra következett Innen szabadult 1952 nyarán. Egy tervezőirodában helyezkedett el; később az írószövetség Fordítói Szakosztálya segítségével műfordítóként függetlenítette magát. 1956 tavaszán ismerkedett meg leendő feleségével, Prágai Piroskával, akivel 1956 decemberében elhagyta az országot. Londonban telepedtek le. Rövidesen a BBC Magyar Osztályának munkatársa lett. majd nyugdíjazását követően a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. Feleségével gyakran szerveztek irodalmi esteket. Szoros kapcsolatot tartottak fenn az emigráció különböző irodalmi köreivel. 1970-ben az Amerikában élő Makkai Ádám többhetes előadó- körutat szervezett számára; Clevelandben a város díszpolgárává választották. A következő évtizedben szinte évente jelentek meg művei. Lassanként kiépültek hazai kapcsolatai is. 1988 áprilisában Kabdebó Lóránt irodalomtörténész kérdéseire válaszolva londoni otthonában magnóra mondta életútját. 1989 őszén látogatott haza első ízben hivatalosan. 75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével tüntették ki. Műveit azóta folyamatosan kiadják itthon is. 1990 óta minden könyvhétre hazalátogatott, szerzői esteket tartott, dedikált. 1991. március 11 -én kapta meg a Kossuth-díjat, de számos más előkelő elismerésben is részesült. 1994. június 16-án megkapta az angol királynő engedélyét az érdemrendek viseléséhez. 1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának rektorától átvehette arany- és gyémántdiplomáját. 2001-ben Márai Sándor- díjat kapott, 2004-ben a Pro Cultura Hungarica elismeréssel tüntették ki. 2005 őszén a Magyar írószövetség Elnökségének örökös tagjává választották. Személyében egy nagyformátumú, széleskörűen művelt, nagyszerű iró-egyéniségét vesztette el a magyar kultúra. • Petrov
