Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)
2006-10-07 / 199. szám
HÍDLAP • 2006. október 7., szombat magazin Az út Aradig 1849. augusztus 9-én Görgey az előzetes tervek szerint megérkezett Aradra, ahol a fősereggel kellett volna egyesülnie. Úgy vállalt ütközetet, hogy nem tudta: a tüzérség lőszertartalékát Dembinszki már előzőleg messze hátraküldte. A fősereg teljesen felbomlott. Görgey úgy tervezte, hogy a seregrészek egyesülése után minden erejével az osztrákokra támad. Augusztus 10-én este közölte Kossuthtal, hogy ha a fősereg Hay- nauval szemben megállja a helyét, akkor megindítja a támadást, ha viszont vereséget szenved, akkor leteszi a fegyvert. Éjszaka Kossuth átküldte hozzá a temesvári katasztrófáról szóló jelentést. A helyzet teljesen reménytelenné vált... G örgey kezén mindössze 30 ezer kimerült, elégtelenül felszerelt ember maradt. Ezért másnap Kossuthtól a hatalom formális átadását kérte. A kormányzó lemondott, és a török határ felé menekült. Az augusztus 12-i haditanács Görgey vezetése alatt elhatározta a fegyverletételt, de csakis az oroszok előtt. Ez meg is történt augusztus 13-án Világosnál. Ezt követően nem volt többé komoly ellenállás Magyarországon. Csak Komárom jól védhető vára tartotta még magát októberig. A fegyverletétel szándékosan történt kizárólag az oroszok előtt. A magyar vezetők tudták, hogy nézetkülönbségek merültek föl Hay- nau és Paszkievics között. Görgey és Kossuth egyaránt azt remélték, hogy az oroszok közbelépésétől esetleg lehet valamit várni, Haynau viszont bosszúra vágyva, már megkezdte a kivégzéseket. A reményeket növelte az az udvarias forma is, amellyel az orosz tisztek egy-két alkalommal tanúságot tettek arról, hogy magyar ellenfeleiket megbecsülik. Görgey a komáromi terv értelmében azt javasolta a kormánynak, hogy próbáljon - a magyar korona felajánlásával - tárgyalásokat kezdeni a cári hadvezetéssel. Ez utóbbi ugyan elzárkózott, és a fegyverletételkor sem volt hajlandó semmiféle feltételt elfogadni, de nyilvánvalóan maga is bízott abban, hogy mérséklő szavának súlya lesz. Haynau temesvári győzelme után az erőviszonyok módosultak. A fegyverletétel után az orosz hadvezetés valóban amnesztiát ajánlott. A cár a fiát küldte Bécsbe, hogy az ifjú Ferenc Józsefnek figyelmébe ajánlja a „helyesen értelmezett kegyelmet”, de hiába. A hatalom Schwarzenberg és a könyörtelen megtorlásra készülő Haynau kezében maradt, aki - mint mondta - száz évre el akarja venni a magyarok kedvét a forradalomtól. A cár csak annyit tudott elérni, hogy Görgeyt kivégzés helyett egy kis osztrák városba, Klagenfurtba internálták. Kijelentette ugyanis, hogy másként Oroszországban ad menedéket a tábornoknak, s ezt a veszélyt Bécs mégsem vállalhatta. Franciaország és Anglia hiába próbált Schwarzenbergnél egy békítő politika érdekében közbelépni. Haynau 1849. október 6-án, a bécsi forradalom és Latour halála évfordulóján kivégeztetett tizenhárom honvéd tábornokot. Franz Bott, a hóhér ezelőtt még sohasem akasztott arisztokratákat. Elsőként Poeltenberg Ernőt vezették a bitófához. Baló Béni református lelkész így emlékezett vissza erre a pillanatra: „A hóhér a kötelet a nyakára teszi, s vasszögre ráhurkolja. Egyik pribék kikapja a zsámolyt Poeltenberg alól, a másik kettő teljes erővel húzza lefelé két karját, és rákapaszkodik, hogy kinyújtsák a felakasztott testet. A hóhér erőlködik, hogy az áldozat nyakát kitörje, azonban Poeltenbergnek igen izmos bikanyaka volt, s a hóhér sokáig vesződött, míg végre célt ért. A vértanú haláltusája hosszú és szörnyű volt, s Tichy őrnagy kárörömmel nézte az első akasztást.” Török Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele. Láhner Györgynek aznap volt az 54. születésnapja. Nagysándor József az utolsó pillanatig szivarozott. Leiningen-Westerburg Károly a hesseni nagyhercegség leszármazottja volt. Távoli rokonai között az angol uralkodóház egyes tagjai is szerepeltek. Mivel nagyon magas ember volt, sokat szenvedett, mire kimúlt. Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem Damjanich, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába. A hóhér nem is tudta eltörni a nyakcsigolyáját, hanem meg kellett fojtania. Vécsey Károly apja a császár mellett szolgáló magyar nemesi testőrség utolsó parancsnoka volt, és külön levélben kérte Ferenc Józsefet, hogy méltatlan fiát fossza meg kamarási méltóságától, - vagyis kitagadta. Utolsóként lépett a bitó alá annak az aradi várnak a tövében, amit ő foglalt el a császáriaktól. Damjanich holtteste előtt elhaladva megcsókolta annak kezét, pedig Szolnok bevétele után csúnyán összekaptak mindenki füle hallatára. Schweidel József pontos naplót vezetett fogsága alatt. 1849. október 5-én ez állt benne: „zárom ezeket a sorokat, és remélem, hogy október 6-án örvendetesebb érzésekről számolhatok be”. Kiss Ernő dúsgazdag milliomos volt. Korábban még Haynaunak is adott kölcsön, aki azonban adósa maradt. Nagysándor József búcsúlevelében így köszönt el menyasszonyától. „Szerencsés, nagyon szerencsés az a férfi, akié lesz ez a csakugyan minden tekintetben tökéletes, mennyei teremtmény - lelkem mélyéből azért imádkozom bensőséges hévvel, hogy Isten adjon neki sok szerencsét.” Arája később Klauzál Gábor felesége lett. Karl Emst törzshadbíró, aki a halálos ítéleteket meghozta, 1867-ben, tehát a kiegyezés esztendejében lovagi rangot kapott Ferenc Józseftől. Ha Visegrád felől érkezel Esztergomba a város szélén ott áll a „Maróti Vám”. Ha Dorog felől, akkor ott a „Budai Vám” és ha Párkányból, a hídon, akkor a bájos, kecses (híd) Vámszedő Ház köszönt. Azt hinné az ember, ezt már nem is lehet fokozni. De lehet. Erről szól a mai igaz történet. F elszabadult a város 1683-ban, igaz ugyan, hogy három évre rá egy végső török támadás még egyszer megpróbálta visszafoglalni, de sikertelenül. Romokba állt minden, magyar lakosság tán egy tucatnyi maradt. Muzs- láról, Ebedről származó jobbágyokkal, földművesekkel, iparosokkal telepítették be a romvárost. Annyira néptelen és romos volt Esztergom, hogy egy átutazó angol diplomata két lakható házat talált, ahol szállást kaphatott volna. Az élet aztán mint a „Szép Főnixmadár” hamvaiból feltámadt, templom, rendház épült, patikárius telepedett meg, helyőrség állomásozott a romos fellegvári kaszárnyában, és 1710-re már működő várost ábrázolt egy madártávlati rézmetszet. Ezen a szokásos Esztergom látképen most mi csak a sziget végét fürkésszük. A mai „Faház” vendéglő helyén egy nagy-dunai magas pózna árválkodik, amely közvetlenül a folyó partján áll. Árva, magas pózna, értelem, funkció, magyarázat nélkül. Se lótolvaj nem lóg rajta, hajó sincs kikötve hozzá és hátaslovat se pányváztak oda. Nem is foglalkozott vele soha, senki. Eltelt jó ötven esztendő, mikor Krey hadmérnök térképész inzsellér uram kezéből kikerült Esztergom újabb ábrázolása, a máig közismert híres „Krey-féle felmérés”. Pálját ritkítja a több száz esztergomi metszet és térkép között, ugyanis a Várról, Városról és Duna-partról ez a legelső méretarányos, léptékhelyes és bekottázott felmérés. Használja is máig minden régész, helytörténész. A Buzárovits nyomda száz éve ezer példányban plakát nagyságú nyomatban adta közzé, ezért meg is található minden esztergomi múzeumban, levéltárban köz-könyvtárban, jobb magánkönyvtárakban és könyv árverésen. Százszámra forog közkézen, mindent meg lehet róla tudni a még mindég romos fellegvárról, kutakról, törökök hídjáról. Még az ősrégi Szent Adalbert-székesegyház falai is látszanak. Ezt a dokumentumot szoktuk vizsgálgatni, ha bástyákról, várkapuról vagy vízgépről kutatunk. Lent a térkép alján látható a Prímás-sziget farka (ugyanis a csúcsa a szénrakodó felé esik). Vagy tíz esztendőn át tartó bámészkodás, mé- ricskélés után egy körömnyi kis rajzocska tűnt fel a Krey térkép alján. Duna-parti pózna, ráhúzva egy kocsikerék, a hegyibe meg egy kis lobogó lengedez. Gyönyörű kézírással tisztán olvashatóan áll a rajz mellett: „A Vámkerék”. Teljes homály, érthetetlen fogalom, irány tehát az Érseki Bibliothéka. A Pallas és Révai lexikon, etimológiai és néprajzi szótárak tucatjában semmi jel, semmi segítség. A Vám és Pénzügyőrség országos Parancsnokságának (VPOP) múzeumában készséges szakmuzeológusok tárják szét a kezüket, mivel soha nem hallották a kifejezést. A Nyelvtudományi Intézetben a vájtfülű nyelvészek ízlelgetik a vámkerék szót, de semmi néni jut eszükbe hallatán. 2006 választási év lévén, interneten közzéteszik az ország összes települését, de még az utcák tízezreinek nevét is. Itt kezd hasadozni végre a sötétség kárpitja. Boldogkőváralján, a falucska közepén a Kassára vezető pos- taút mentén egy kis tér áll: a Vámkerék tér. A helytörténész hölgy igen készséges, de magyarázatot nem tud adni. Ismét az internet segít. Sokadik keresésre előkerül „Googliéktól” (van aki e nevet nem ismeri?) egy csallóközi említés, egy népi regula. így szól: „A vőlegény az anyósnak akkora kerek kalácsot süttessen a lakodalomra, mint egy VÁMKERÉK.” Hétszáz kilométerre egymástól három előfordulás, azt mutatja mégsem valami tolihiba lehet az esztergomi Krey féle definíció. Ekkor lép a színre minden esztergomi rejtély tudója, Horváth István múzeumigazgató, aki az 1710. évi rézmetszeten magányosan álló parti pózna és a Krey-féle vámkerék azonosságát fedi fel. Innen már kifelé megyünk a bozótból. A mai Faház helyén érkezett át a párkányi rév. Idecsatlakozott a szekeret, nagy terhet is szállító hajóhíd. Itt, a Duna jobbpartján vezetett a Bánátból, Bácskából Bécsbe gabonát szállító hajóvontató út. Ezen három nagyforgalmú kereskedelmi utat, hidat fenn kellett tartani, tehát aki használta, fizetett is a használatért, hídpénzt, vámot és révpénzt. A többféle vám szedésének helyét jelölte a vámkerék. Magas póznára tűzött kerék tette eltéveszthetetlenné a kasszát. Az évszázadokkal korábbi helye méter pontossággal meghatározható volt, hiszen a térkép mutatta: a Vízivárosi templom déli falsíkjának meghosz- szabbított vonalában, a vízparton állott. A helyszínre kiérve égi jelet kaptunk, ugyanis a pózna, a vámkerék ősrégi helyén 2006-ban egy elhagyott vasoszlop búslakodott. Mikor még Bindics István úr vezette a kompot, a kompjáró rámpáját őrizte ez a zászlórúd. A vámkerék helyreállításának ötlete azon nyomban megfogant. Már tavasszal megnyírtuk a rúd mellett álló két hatalmas örökzöld bokrot, hogy visszanyerje gömb alakját, majd meghatároztuk az ünnepélyes avatás időpontját. Nem kellett sokat válogatni, egyből szeptember 21- e mellett, Máté napjánál kötöttünk ki. Lévi, a zsidó valóságos, szentföldi személy volt, Kafamaumban pénzváltó vámosként ismerték. Krisztus urunk választotta ki és hívta el tanítványának, Máté néven lett apostol, kedves evangélista majd vértanú. Máig a vámosok védőszentje szerte a világon így tisztelik. Névnapja, azaz szeptember 21-e lett a vámkeréknek is rendelt ünnep. Héregről vásároltunk alkalmas méretű hintókereket, amely lefestve, felfúrva-vésve újra mutatja a vámkerék eredeti formáját. Idén a hídünnepen avattuk, díszvendégeink voltak az esztergomi és székesfehérvári vámparancsnok, főtisztviselő urak, Baják és Molnár őrnagyok. Hagyományteremtő igyekezetünk célba ért, jövőre, szintén a hídünnephez kapcsolódóan még nagyobb parádéval, a vámőrség zenekarának közreműködése mellett koszorúzunk. Helytörténeti kutatók, levéltárosok, pénzügyőrök, a VPOP, muzeológusok, festők, lakatosok, géplakatos-mesterek, kőfaragók, kőmetszők, könyvtárosok, fotódokumentá- lók, Molnár Csaba építési vállalkozó uramék, rendezvény- szervezők, bájos virágkötők és tárogatóművész, no meg Szent Máté égi segítsége összesen vagy harminc ember munkája, baráti támogatása megújította a vámkereket. Európában egyedülálló, hiteles gazdaságtörténeti emlékkel gyarapodott a város. Szép őszi séta keretében tessék megtekinteni, a Faház teraszán pedig koccintsanak a serénykedők egészségére. Hát ez a VÁMKERÉK. • Kibogozta, helyreállíttatta a VPOP az EBE és Kolumbán György
