Hídlap, 2006. szeptember (4. évfolyam, 173–194. szám)

2006-09-02 / 174. szám

2006. szeptember 2., szombat

Hippó püspöke

„Credo, qua absurdum est!” (Hiszem, mert képtelenség) - mondotta a Krisztus utáni második században Tertullianus a keresztény tanításra. E korai korszakot a patrisztika, vagyis az egyházatyák korának nevezik, melynek második felében kerül sor a nagy hitvitákra, az egyház dogmáinak, hitigazságainak kidolgozására. A hit terjesztése során ugyanis többféle, akár egymástól igen távoli hitmagyarázat terjedt el, s ez a hívők körében a keresztény vallás devalválódását is eredményezhette. Ennek során egyre élesebben vetődött fel az a kérdés, hogy milyen viszonyban áll a hit és a tudás.

E

kettő harmonikus egységét vallotta a korszak egyik legjelesebb gondolkodója, a „nyugat tanítója”, Szent Ágoston, de ebben a korszakban tevékenykedett Alexandriai Kelemen, Nagy Szent Gergely és Origenész is, akik vagy a hitnek, vagy a tudásnak tulajdonították az elsődleges szerepet. Aurelius Augustinus (Szent Ágoston) a numidiai Tagasteban született. Bár anyja, Szent Mónika keresztény szellemben nevelte, Ágoston ifjúkorában könnyedén engedett a világ csábításainak. Kicsapongó életmódja gyümölcseként fia is született, akit Adeodatusnak, (Isten ajándéka) nevezett el. Megtérésében a legenda szerint Mónika buzgó imádságain kívül döntő szerepe volt egy csodás eseménynek. Már a retorika elismert professzora volt Milánóban, amikor egy kertben sétálva hangot hallott: „Tolle lege!” (Vedd, olvasd!) Találomra felütötte egy helyen a Szentírást, s az abban olvasottak a keresztényi életvitelre sarkallták. 395-ben Hipp» püspökévé választották, s élete végéig teológiai vitákat folytatott a tévtanítókkal. Eközben fáradhatatlanul végezte hívei körében a lelkipásztori teendőket is. Több mint harmincévi püspöki és tanítói tevékenységével az afrikai katolicizmus szellemi vezetőjévé vált. 430-ban halt meg Hippóban épp akkor, amikor a vandálok ostrom alá vették a várost. Mint szinte minden kortársa, maga Szent Ágoston is a hit és a tudás viszonyának vizsgálatából indult ki. A bölcselet szerinte az emberi értelem számára megragadhatóvá teszi a hitet, s a kettő egymást kiegészítve vezet el a teljes igazsághoz, azaz

az Istenhez: „Hiszek, hogy megismerek, megismerek, hogy higgyek.” Mint szinte minden kortársa, maga Szent Ágoston is a hit és a tudás viszonyának vizsgálatából indult ki. A bölcselet szerinte az emberi értelem számára megragadhatóvá teszi a hitet, s a kettő egymást kiegészítve vezet el a teljes igazsághoz, azaz az Istenhez. Ágoston szerint, ahogy az emberek is két csoportra oszthatók, úgy a világ is két részre bomlik. Ez a kettősség jelenti történetfilozófiájának alapját: Az Isten országa (civitas Dei) és a gonosz állama (civitas terrena) áll egymással szemben, s az egész történelem nem más, mint e két princípium küzdelme, s eközben az ember feladata az, hogy a transzcendens elvet segítse győzelemre. A küzdelem az időben zajlik, s az események és a korszakok egymásutánisága jelenti a történelem folyamatát, s az idő múlása egyúttal haladás, fejlődés. Az emberi történelemnek kezdete van, s az idő előrehaladtával a kijelölt cél felé halad az emberiség, azaz a Civitas Dei győzelme felé, ami az utolsó ítélettel következik be. Szent Ágoston a keresztény filozófia és dogmatika alapjait fektette le, és a tevékenysége meghatározta a nyugati gondolkodást. Csodálatos művében, a Confessionesben (Vallomások) önmagáról, saját leikéről és lelki fejlődéséről írt. Máig lenyűgöző olvasmány hívőnek és hitetlennek egyaránt.

• P. Rein

Kalendárium

Balesetekkel, lopással és betörésekkel köszöntött szeptember száz évvel ezelőtt Esztergom és környékének lakóira. Az estekről közölt beszámolókkal az Esztergomi Lapok járt az élen.

„Lopás” - írta szeptember 2-i számában az Esztergomi Lapok, amely után még számos más eset leírása következett. íme az egyik: „Szabó Endre újoncot kellemetlen meglepetés érte a múlt napokbn. Az utcán sétálva egy idegen alak megkérte, hogy neki szállást adjon, mert pénze elfogyott, s igy az éjjelt nem tudja hol tölteni. Szabó megsajnálta a szegény embert és megengedte neki, hogy az általa kifogadott ágyban vele együtt meghálhasson. Reggelre azonban az idegent és csizmáját hiába kereste, mert mind a kettő eltűnt. Azonnal jelentést tett a rendőrségnek, mely a háládat- lan vendéget elfogta.” Majd a baleseteket adta hírül a lap, sajnos egyből hármat is. „Balesetek. Krakó Mihály ebedi földmives a garami híd építésénél dolgozott. Múlt hó 26-án egy gerenda felhúzása alkalmával megcsúszott és a mélységbe zuhant, de oly szerencsétlenül, hogy ballábát eltörte. Mráz Károly kőfejtő Müller Ernő süttői kőbányájában leesett és egy oldalbordája eltörött. Mocskos Lajos kisujfalusi földmives 14 éves fia a gőz cséplőgép etetése alkalmával szerencsétlenül járt.”

A lap szeptember 8-i számában további bűnügyekről számol be „A betörőnek vélt szökevény” címmel. „Nagy konsternaciot keltett szerdán este a korzó közönség körében az a hir, hogy a Bartal-féle ház padlásán egy betörő van el rejtőzködve. A rendőrségre siettek és csakhamar megjelent Garami biztos nyolc rendőr kíséretében. A kijáratot a közönség elállta, úgy hogy annak az őrizetésre nem volt szükség egy rendőrt sem hátrahagyni. A legénységet a biztos 2 részre osztotta és úgy mentek fel a padlásra, ahol a betörő elrejtőzött. Hosszas keresés után végre találtak egy alakot a telefon hálózatnak épített gerendás félszerben elrejtőzve. Azonnal elfogták és a rendőrségre vitték. Azalatt azonban az összegyűlt nagyszámú közönség körében már elterjedt a hir, hogy egy hires betörőt sikerül rendőrségünknek elfogni. Ennek tulajdonítható, hogy midőn Garami rendőrbiztos az elfogott suhancot bekísérte, a közönség őt lelkesen megéljenezte. A rendőrségen azután bevallotta, hogy ő Mihalkó József 17 éves esztergomi lakos és illetőségű szolga, ki Widder Jakab üzletében volt alkalmazva, azonban valami csínyt követett el és attól való féltében, hogy a gazdája megveri, elbújt a padlásra, ahol már harmadik nap volt elrejtőzve étien és szomjan. Szerdán este azonban az éhség annyira erőt vett rajta, hogy már nem birt tovább és kinézett a padlás ablakon, vájjon gazdájának üzlete be van e már zárva, mert ki akart szökni. Ekkor látták meg őt és igy terjedt el a hir, hogy fenn a padláson egy betörő van elrejtőzködve." A fiút persze szabadon engedték. Ezen kívül még valami történt a korzón, amelyről szintén ekkor számolt be a lap. „Disznó a korzón. Nagy riadalmat okozott a tegnap esti korzó gyengébb nemhez tartozó közönsége körében egy sárbencsér garázdálkodása. A sáros disznó nyugodtan cammogott a postaközből a korzó felé. A postánál azonban valamitől megbokrosodott az egyébként jámbor természetű ártány és belerohant a korzózó publikum kellős közepébe. Támadt erre nagy riadalom és így történt, hogy az esti korzón igen sok besározott fehér ruhájú kisasszonyt láttunk sétálni.”

Végül egy verekedés, amelynek látvány legalább annyira mulatságos lehetett, mint ahogy a lap azt írásban közölte. „ Verekedés a gabonapiacon. Elénk dulakodás nem mindennapi látványosságát élvezhette végig a tegnapi gabonapiac hetivásáros közönsége a délelőtti órákban. Az összezördülés úgy történt, hogy Sz. több ízben tapasztotta oda tenyerét M. jobb és bal ábrázatára. Hogy M. visszazördülte-e, nem tudjuk. Az ügynek a jársábiróságon lesz folytatása.”

• Gál Kata