Hídlap, 2006. július (4. évfolyam, 129–149. szám)

2006-07-15 / 139. szám

2006. július 15., szombat

A HÍDLAP hétvégi melléklete 28. szám

Szerkesztette: Ámon Adrienn

Bakfitty

Bizony vannak színészek, akiknek ismertségükhöz, sőt egész művészi életútjukhoz hozzákapcsolódik, szinte sajátjukká válik egy-egy szerep, amelyet sikerrel formáltak meg, vittek be a köztudatba, így járt Oszter Sándor is, amikor a híreshírhedt betyár, Rózsa Sándor bőrébe bújt, illetve bújtatták. De ki is volt valójában ez a legendává lett gazember, aki még Móricz Zsigmondot is megihlette, sőt általa a magyar szépirodalom kincsi közé emelkedett?

1813. július 13-án született Szegeden. Állítólag már a születésekor sem volt átlagosnak mondható, mert világra jöttekor vihar volt, ő maga pedig olyan erős, hogy kirúgta magát a rossz, ócska pólyából. Mivel a vihar hozta, viharos természetű is lett. Tízéves korában bárkit a földhöz tudott csapni. Apját lopás miatt felakasztották, és ez árnyékot vetett egész életére. „Zsiványnak zsivány a fia” - mondták róla. A rabló életet fiatal korában kezdte.

Alig 23 évesen egy nem bizonyított váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett .és a véres, hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott a nevéhez. „Rózsa Sándornak még a lován is fordítva van a patkó, hogy amikor megy, azt higgyék róla, hogy jön” - tartották a hírhedt betyárról. 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány menteimével csatlakozott a szabadságharchoz, de a Délvidéken harcoló szabadcsapatát fegyelmezetlenség miatt hamarosan feloszlatták. A forradalom leverése után folytatta bujkáló, rabló életmódját. 1856-ban ismét elfogták, életfogytiglani fegy- házra ítélték, de 1867-ben kegyelmet kapott. Mivel azonban nem tudott szakítani a „betyár élettel”, újra hajtóvadászat indult ellene, ismét elfogták, halálra ítélték, majd ezt életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. A róla szóló periratok szerint legalább harminc ember halála száradt a lelkén. Mégis emberibbnek mutatkozott, mint a világtörténelem más, koronás haramiái. Ő maga is érezhetett, vagy tulajdoníthatott magának valami ilyesmit. Afféle „Isten ostorának” gondolta magát, akinek külön küldetése van itt a földön, nem úgy mint más, közönséges útonállóknak. A róla szóló mondákban gyakori motívum a szabadságharcban betöltött szerepe; valamint Kossuthtal és Petőfivel való találkozása. Nemzetközi vándormotívumok is fűződtek alakjához. Mindenesetre elhíresült róla például, hogy „nem fogja a golyó”. 1878-ban halt meg a szamosújvári fegyházban.

• Varga Péter

Kalendárium

Véget vetett a szabad fürdőzésnek a rendőrkapitány száz évvel ezelőtt Esztergomban. Folytatódik a Belvárosi plébánia toronyórájának ügye és a megyeháza felújítása is isnét napirendre került.

Régóta problémát okoztak Esztergom közönségének a nyári fürdőzők, ám végre megoldódott a kérdés, amelyről az Esztergom írt július 15-i számában. „Végre valahára megtermetté gyümölcsét a sok évi hírlapi so- pánkodás! Unge Hugó rendőrkapitány szigorú rendeletet adatott ki, melynek értelmében a város területén szabad fürdés tilos. S igy a primási város nyári idény alatt nem lesz többé e kétszeresen szabad fürdés által az afrikai falvak nívójára süllyesztve. Hisz maholnap ott sem a szabad már teljes Adám-kosztümben a város közepén és a sétányokon járkálni, mint nálunk apró és felnőtt gyermekek csoportjai járkáltak fényes nappal. Reméljük, hogy a rendeletet ellen is fogják őrizni, hogy az rendszeres intézménnyé válik, hogy ki fog terjedni nemcsak a belvárosi Kis-Duna és a szigeti Nagy-Duna partjaira, hanem a szent- györgymezei Duna-partra is és igy száműzve lesznek a jövőben a Zuluk honába való genre- képek!” Kellett is a tiltás, hiszen a város Szent István napjának méltó megünneplésére készült és akkor bizony az ilyen látvány nem megengedhető. A előkészületekről az Esztergomi Lapok számolt be száz évvel ezelőtti számában. „Szent István napjának városunkban leendő megünneplésére már nagyban folynak az előkészületek. Az ünneprendező bizottság megbízásából a városi főügyész most dolgozza ki az egy hétig tartandó ünnepségek programmját. Úgy értesültünk, hogy a programban egy a Dunán rendezendő velencei éjszaka is szerepel, mely a szó legszorosabb értelmében fénypontja lesz az ünnepélynek"

Nemrég adtunk hírt a Belvárosi templom órájáról, amellyel kapcsolatos legújabb fejleményeket az Esztergomi Lapok július 19-i számában találjuk. „Furcsa toronyóra. A belvárosi templom toronyóráját sehogy sem akarta időre elkészíteni a pesti mester. Mikor már nagyon sokat telegrafáltak érte, gondolt merészet és nagyot. Elküldte a számlapokat és mutatókat. Ezeket fölrakták a helyükre, azonban a szerkezet ott maradt nála. Most már minden jól van. Az óra ugyan szerkezet hiányában nem jár, de a mutatók rendületlen szilárdsággal hirdetik az idő változatlanságát. így aztán a mesternek sem kell sietnie."

A megyeháza táján sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt tervezték, az újság szerint ,N!em lesz uj megyeháza”. „A város tanácsa levette napirendről a megyeháza megvételének ügyét és igy örök időkre eltemetődött az új megyeház terve. Most tehát csupán a megyeház átalakításáról lehet szó. Erre is van már egy kidolgozott terv, de ezt tudvalevőleg a törvényhatóság drágának találta. Mint most értesülünk, Perényi Kálmán alispán megbízta Pfalcz József helybeli építészt, hogy a megyeház átalakítására vonatkozólag készítsen egy ideiglenes költségvetést és tervet. A nagy tanácsterem és hivatalos helyiségek átalakítása égetően sürgős.”

Végezetül két eset az Esztergomi Lapok július 19-i számából. „Vaklárma. Szerdán este három egymásután következő hatalmas durranás riasztotta fel a város közönségét. Rövid idő alatt az a hir terjedt el, hogy az Anna utcában tűz van. A korzó népe megriadva rohant az utca felé, de ott bizony nyoma sem volt a vörös kakasnak. A tűzoltók végre felvilágosították a közönséget, hogy a hallott durranások a Karva előtt gyakorlatozó három monitor ágyu- lövésének a tiszta júliusi levegőben városunkig elhallatszó dörrenése." A következő esemény sem lehetett mindennapos egy százada. „Vasárnap délután Teplán János párkányi legény 3 társával nagy duhajkodva vonult át a hid- töltésen. A legények aratásból jöttek és kaszáikat veszedelmesen suhogtatták fejük fölött. Midőn a hídhoz értek az ott poszíoló rendőr csendre intette a legényeket, mire Teplán kaszájával a rendőr elé sújtott. Ez kirántotta kardját, mire a legények megfutottak és felszaladtak a hidra. A rendőr persze nem mert útónok menni s igy a duhaj legények a hídon sétáló közönség közül többeket inzultáltak.” • Gál Kata