Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-24 / 124. szám
2006. június 24., szombat A HfDLAP hétvégi melléklete 25. szám Szerkesztette: Ámon Adrienn jVái>u/jk ci JJL uJd-íJún így írt Ő Nincs még egy írónk, akinek a természet- tudományok felfedezései oly mértékben alakították volna szemléletét, amint az történt Karinthy Frigyes esetében. 1887. június 22-én született Budapesten. Az egyetemen a matematika és a fizika szak vonzotta, de orvosi, filozófiai és irodalmi előadásokat is hallgatott. Csapongó életmódja miatt végül nem szerzett diplomát sehol sem, újságíró lett. Nemzedékről nemzedékre készített irodalmi karikatúráival a rendszeres bírálat hiányát pótolta. A mikor „így írtok ti” címen 1912-ben összegyűjtötte és kiadta ezeket a paródián túlmutató torzképeket, alig huszonöt évesen országos hírnévre tett szert. A végzetévé vált a siker. Volt úgy, hogy elég sokat keresett, de felettébb rendezetlen családi életet élt, és a pénzzel sohasem tudott bánni. A kabarénak szüksége volt mulatságos jelenetekre, és Karinthy bámulatos könnyedséggel fogalmazott színpadi tréfákat. Ő maga kesernyés ember volt, de kitűnőén tudott nevettetni. Képzelete kimeríthetetlen volt: szójátéktól groteszk helyzetekig, furcsa alakoktól meglepő fordulatokig birtokában volt a neveltetés minden eszközének. Temérdek humoreszkjében, vidám jeleneteiben, szatirikus írásaiban rendre kiforgatja a szavakat, új értelmet keres kiüresedett tartalmaknak. Az ő számára a nyelv nemcsak eszköz, hanem műalkotás is egyben. „Bemondásai” gyakran idézett köznyelvi szólásokká kerekedtek. A magyarul értő azonnal tudja, még ha nem is olvasta, hogy mit jelent az: „röhög az egész osztály”, „lógok a szeren” vagy „magyarázom a bizonyítványom”. Szépirodalmi műveiben egyre erőteljesebben ábrázolta az emberben rejtőző eredendő gonoszságot, ugyanakkor mind hevesebben igényelte az emberségességet. Ekkor vált a racionalizmus szószólójává. Meghirdette az Új Enciklopédia szükségességét, amely ugyanúgy tisztázná a század fogalmait, mint hajdan a franciáké a XVin. századét. Meg is próbált írni néhány címszót ehhez a jövendő enciklopédiához, de ezek nem álltak össze egésszé. Lírai költészete újra csak a végső években jelentkezett, holott az volt kezdettől fogva. A „Nem mondhatom el senkinek” című kötet 1930-ban jelent meg, az „Üzenet a palackban” pedig halála évében, 1938-ban. Negyvenkilenc éves volt, amikor agydaganat támadta meg. Betegségéről és a műtét élményéről írta az „Utazás a koponyám körül „című könyvét. Önmegfigyelés, dokumentum és líra egészen különös ötvözete ez a magában álló mű: különös klasszikusa irodalmunknak. A műtét után két évvel, nyaralás közben Siófokon váratlanul meghalt. • Rajner Kalendárium Megérkezett a nyár egy századdal ezelőtt Esztergom és környékére. Talán a nagy hőségnek köszönhető, hogy igazán érdemleges esemény nem történt a régióban, csak a belvárosi templomban zajlott az élet. „A nyár” - írja a legfőbb hírt az Esztergomi Lapok június 14-én, vagyis hasonlóan a mostanihoz, száz évvel ezelőtt is hőség köszöntött a városra. „E. hó 22-én délelőtt 9 órakor vette kezdetét a hivatalos nyár. A meleg folyton növekszik, minek következtében a szabad fürdőzés saisonja is beállt. Rendőrség! A Duna partjain most már folyton szaporodó Adámokkal tessék ám rendet csinálni!” Sok említésre méltó eset ezen kívül nem történt, csak a már jelzett templomban folyt a munka, amelyekről az Esztergom adott hírt, száz éve e napon. „A belvárosi toronyóra - késik. A belvárosi plébánia templom tornyáról a nagy renoválás miatt levették a régi órát, mely tudvalevőleg örökös igazítás mellett sem mutatott jól. A tanács uj órát rendelt meg Peterka pesti órásnál, kinek f. hó 20-án kellett volna szállítania az uj időmértéket. Peterka azonban nem szállította a kitűzött időre, miértis a tanács megbízta Földváry dr. fővárosi főügyészt, hogy Peterkával kötött szerződésének érvényt szerezzen." Ha az óra nem is, legalább az orgona működött. „Orgonapróba. A belvárosi plébánia templom uj orgonája megérkezett s a városi hatóság kiküldött bizottsága pénteken tartotta meg rajta a szakértői próbát. A bizottság szakértője Kersch Ferenc, a főszékesegyház jeles karmestere volt. a próba szerint az uj orgona teljesen megfelel a várakozásnak. A nevezetes aktusnál Bogisich Mihály v. püspök, prelátus- kanonok is jelen volt és szinte nagy elismeréssel nyilatkozott az uj orgonáról.” Megoldódott Esztergom város címerének ügye is, amelyről a fő hírek között számolt be az Esztergomi Lapok. „Piros ezüst nem pediglen piros-kék Az országos törzskönyvezési bizottság már jó ideje megállapította, hogy Esztergom város címerében nem a piroskék, hanem a piros-ezüst színek dominálnak. Ezek tehát a város színei. A kék tévedésből bitorolta helyét a lobogókon, mert a címeren voltaképen csak a kék égboltot mutogatja. Szükséges tehát, hogy a tévedést minél hamarább kiigazítsák és a piros-ezüst visszahelyeztessék mind vomlon ősi jussába.” A címer után a házszámozásra is változás várt. Az Esztergom és Vidéke írja: „Házszámozás. Az utcák neveinek újbóli elnevezése alkalmából elhatározta a képviselőtestület, hogy a házak számozásának kérdését is rendezi, mivégből kimondotta, hogy a házak újból és pedig minden utcában 1-től kezdve számozandók. A házszám-táblák már megérkeztek s a közeli napokban lesznek a házakra felszegezve.” Nem volt egyszerű dolga a postásoknak ez idő tájt. Talán a hőség miatt lehet, hogy semmi sem történt, és talán ennek tudható be, hogy a rendőrség sem állt a helyzet magaslatán. Minden esetre ilyen körülmények között ez is elegendő volt, hogy az újságokba kerüljön a következő hír, amelyet a Szabadság adott közre június 27-én. „Közbiztonság. A besurranok idejöveteléről jó előre értesítettük a rendőrséget, de a mint látszik, semmi óvintézkedést nem tettek, mert a lopások egymást érik, a mi azt bizonyítja, hogy a be- surranókat szabadjára hagyja a rendőrség, pedig a legbutább rendőr is felfedezheti a besurranókat, mert: mindig kettesben járnak, az egyik bemegy a kiszemelt házba, a másik pedig kint várakozik a hozandó prédára, mivel a tolvaj a lopott tárgyat nyomban átadja társának, hogy ha üldözőbe veszik, nála ne találják. A házból kijövő besurranó, ha eredményesen működött, a jobb kezét összeszoritja, jeléül annak, hogy markolt, ha pedig siker nélkül járt a besurra- nás, vagy ha veszélyben forog, baltenyerét kinyújtva, vízszintesen meghajtja a karját a levegőben, annak a jeléül, hogy társa ne közeledjen hozzá. A ki a jóreggeleseket, máskép: besurranókat ezekről a külső jelekről észre nem veszi és ártalmatlanná nem teszi, az nem rendőr, hanem hülyönc.” • Gál Kata
