Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-24 / 124. szám
HÍDLAP • 2006. június 24., szombat magazin ii Rögös utakon Könyv készül a szlovákiai magyarság történelméről Hatvanhét esztendős korában, 1979. június 24-én hunyt el Örkény István, a modern magyar prózairodalom egyik legkiválóbb mestere. Korai írásait „pocsék műveknek” nevezte, hozzátéve, hogy legalább szokatlan módon voltak pocsékok. Csak megkésve derült ki, hogy már a negyvenes években egyre inkább közelített a groteszkhez. A z ötvenes években, mellőztetésé idején rövid lélegzetű írásokkal próbálkozott, ezekből születtek később a legendás Egypercesek. Nagyrészük hírekből, apróhirdetésekből, anekdotákból indul ki. A végeredmény paradox játékosság, poentírozott, utánozhatatlan groteszk lett. 1961-ben írt egy novellát Ólmos eső címmel, s ezt az írást elküldte Nemes Dezsőnek, aki akkor a Népszabadság szerkesztőbizottságának a vezetője volt, s akit még az orosz hadifogságból ismert. Örkény István úgy gondolta, Nemes talán hajlandó lesz segíteni az elbeszélés megjelentetésében. Postafordultával a következő válasz érkezett: „Kedves Örkény elvtárs! „Ólmos eső” című novelláját elolvastam. Nem mondhatom, hogy élvezetes olvasmány volt a számomra. Ugyanis a magamfajta egyszerű halandó nehezen ismeri fel e novellájának értelmét, vagy éppenséggel azt az értelmet, amit írója belemagyaráz. Ezért „használati utasításaként mellékelhette volna a magyarázatot is. Ne gondolja, hogy ezt csak tréfából, vagy bántó éllel írom. Miért írta ezt a novellát? Azt kívánja bemutatni, hogy milyen nyakatekert a gondolkozásmódja és a mondanivalója? Miért van szüksége Örkény Istvánnak ilyen nyakatekertségre, alakjainak értelmetlen és misztikummal körített defor- málására? Miért kell az emberi indulatokat - jókat és rosszakat is - ilyen értelmetlenné torzítani? Talán azért, hogy bemutassa: silány értelmű novellát is érdekfeszítően tud megírni? Ezt nem azért írom, hogy szót emeljek a közlés ellen. Azért írom, mert véleményemet kérte. Én csak a Népszabadságban való közlés ellen emelek szót. A Kortársban, vagy az Élet és Irodalomban való közlésről e lapok szerkesztőségének kell döntenie. Én Önnek, mint az írónak, nem tanácsolom, hogy ilyen írás közlését kérje, és közléséhez hozzájáruljon...” Ez után a válasz után természetesen egyetlen budapesti folyóirat sem közölte az írást. Néhány hónap múlva elküldte a már akkor bátor szerkesztőség hírében álló Jelenkor-nak. A lap, Tüskés Tibor főszerkesztő vezetésével vállalkozott a letiltott író novellájának közlésére, de „felsőbb körök” ezt nem nézték jó szemmel. Tüskés levele Örkénynek: „Kedves Barátom, nyomdába adtuk kéziratodat, mégis vissza kellett kérnem. Azt hiszem, fölösleges hosszasabban fejtegetni a körülményeket, felsőbb helyről leintettek bennünket, s nem vállalhatjuk az írás közlését. Kérlek, értsd meg helyzetünket. Azt hiszem, egy pesti irodalmi lapban történő megjelenés oldhatja majd föl a megjelenését.” Lényeg az, hogy egy jó évtizedig Örkény neve sem fordult elő az irodalom köreiben. Persze írhatott az íróasztalnak a majdani megjelenés reményében. Még dramaturgiai tanácsadó is lehetett különböző színházakban. így, titokban épült fel néhány olyan elbeszélése, amelyből idővel a világsikerű drámák lettek. És a hatvanas évek derekán, amikor a „lágyuló” diktatúra mégis olyan új hangot keresett, amely látványosan elszakad a máris rossz emlékű sematizmustól - egyszerre kiderült, hogy Örkény abszurdnak mondott, valójában groteszk, tragikomikus életlátása a keresett és megtalált újdonság. A legfanyarabb abszurditás is eltűri a happy endet. Ez történt Örkénnyel. A Tóték már kisregény korában is az önkénynek és a kiszolgáltatott kisemberek életének paródiája, de színpadi formában minden komorsága ellenére fergeteges komédia lett. Majd a Macskajáték az idős emberek szereleméért küzdő kései vágyait mutatja be olyan egyszerre szatirikus és megértő érzelmességgel, hogy magántörténetével még nagyobb világsikert keltett, mint a Tóték politikaparódiája. Örkény tulajdonképpen visszatért, de sokkal magasabb művészi formában ahhoz, amit ifjan a Tengertánc őrült-történetével kezdett. És maradt még annyi ideje, hogy megíija az élet- veszélyes élet képtelen komédiáját, a Pisti a vérzivatarban-t és legvégül, mintegy csúcspontját a bizarrságnak, groteszkségnek és abszurditásnak: a Rózsakiállítás című kisregényt arról, hogy milyen mulatságos egy temetés. Lehetséges, hogy ezután gúnyos mosollyal az ajkán fogadta a halált. Dénes A felvidéki Madách-Posonium Kiadó a szlovákiai magyarság történetét feldolgozó könyvet ad ki, és kisebbségtörténeti portált hoz létre. A kötet megírásához szükséges munkálatokat az MTA Kisebbségkutató Intézete koordinálja, és a magyar Oktatási Minisztérium, illetve a szlovák kulturális tárca támogatja. „Idén májusban indultak el az előkészületi munkálatok. Dobos Lászlónak, a Madách-Posonium Kiadó igazgatójának a felkérésére az MTA Kisebbségkutató Intézete vállalta a szerzői-szerkesztői csapat kiválasztását, a portál és a kézikönyv tartalmi, módszertani vázlatának elkészítését, valamint a munka szakmai koordinálását” - mondta el lapunknak Szarka László a projekt vezetője. A cseh-szlovákiai magyar kisebbség története 1918-2004 című kutatási programot a magyar Oktatási Minisztérium, illetve a szlovák kulturális tárca Nemzetiségi Főosztálya támogatja. A tizenkét kronológiai és két összefoglaló tematikai egységből álló portál, illetve kiadvány szerzői tegnap véglegesíttették a teendőket, az eddigi kutatásaik során jelentős mennyiségű történeti forrást gyűjtöttek össze a csehországi, szlovákiai és magyarországi levéltárakban. „A szlovákiai magyar kisebbség politikai története Csehszlovákia 1918. október 28-ai kikiáltásával kezdő- . dik. A csehszlovák katonai „ y alakulatok 1919 januárjában foglalták el a mai Szlovákia és Kárpátalja teljes területét. Nemzetközi jogilag az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés szentesítette a korábbi felső-magyarországi területek csehszlovák fennhatóság alá kerülését. A felvidéki magyarság története, tradíciói természetesen egyidősek a Kárpátmedence többi magyar regionális közösségével, azaz a honfoglalás korától számítva a magyar népesség folyamatosan jelen volt azokon a tájakon, amelyek ma is a szlovákiai magyarság bázisterületeit A történeti honlap próbaváltozata ez év végére készül el, a mindenki számára hozzáférhető internetes portál 2007. júniusában kezd majd működni a Madách- Posonium Kiadó, illetve a négy résztvevő intézmény - a Selye János Egyetem, a Fórum Intézet, a pozsonyi Magyar Kulturális Múzeum, illetve a Kisebbségkutató Intézet - honlapján. A könyv kézirata valószínűleg 2007 végére készül el, s várhatóan 2008 elején jelenik majd meg. alkotják: a Csallóköztől, illetve Mátyusföldtől kezdve a Garant menti barsi és az Ipoly menti tájegységeken, a palócok által lakott Nógrádon és Gömörön keresztül egészen a Felső-Bodrogközig, illetve az Ung-vidékig” - magyarázta el Szarka, majd hozzátette, hogy a központi vizsgálati témának a 20. század tizenkét kronológiai egységre osztott kisebbségi korszakát jelölték ki. A projekt célja, egy olyan korszerű kisebbségtörténeti összefoglalás elkészítése, amely a múlt századi kelet-közép-európai nemzetállamok keretei közt kialakult nemzeti kisebbségek fejlődését mutatja be a szlovákiai magyarok történetén keresztül. Szarka László szerint a magyar kisebbség múltja jól példázza mindazokat a folyamatokat, jelenségeket, amelyek a nacionalizmushoz, a területi és határvitákhoz, a tiszta nemzetállam eszméjéből fakadó kényszertelepítésekhez és asszimilációs politikához kötődnek. „Ugyanakkor a kisebbségi közösség- építés nemcsak a túlélés esélyét biztosította a felvidéki magyarok számára, hanem hatalmas teremtő energiákat is felszabadított a felvidéki magyarokból. A kisebbségi létformák történeti elemzése nemcsak maguknak a kisebbségi közösségekhez tartozóknak, hanem a többségi helyzetben lévőknek is igen sok tanulsággal járhat. Például a szomszéd nemzetek közötti békés és kölcsönösen előnyös együttélési formáinak kialakításában, a két- és többnyelvűség, a kulturális sokszínűség gyakorlatának működtetésében” - mondta a Hídlapnak a program vezetője. • Szép Éva Nagyhatalmú főuraink A Gut-Keled nemzetség neve II. Béla idején tűnik föl először, mert az e családhoz tartozó Márton ispán és felesége alapította a csatári bencés monostort. 1245-ben Gut- Keled nembeli István lesz az országbíró, majd a következő esztendőben nádor, később horvát-szlavón bán, 1254-ben pedig Stájerország kapitánya. Nincs könnyű dolga, hiszen a stájerek néhány évre rá fellázadnak a magyar uralom ellen. V. Béla kénytelen is lemondani Stájerországról, fia, István, pedig a „Stájerország hercege” méltóságról is. Ami a Gut-Keled nembeli Istvánt illeti, ő jóval később, 1278. június 19-én IV. (Kun) László országbírója lesz. Kinevezéséről az eredeti okmány fenn is maradt, s az oklevéltan tudósai szerint ez az első ismert hazai kinevezési okmány. E nemzetséghez tartozik Miklós is, aki IV. Béla alatt volt erdélyi vajda, majd V. István idejében országbíró. Testvére, Joachim ekkor lett szlavón bánná. E bánnak nagy szerepe volt abban, hogy V. István 1272-ben bekövetkezett halála után fiát, a már említett László herceget koronázták királlyá IV. (Kun) László néven. Néhány hónapra rá Joachim tárnokmester lett, s 1273-ban lényegében e nemzetség vette át az ország irányítását a Héder nemzetséggel közösen, mivel hogy a király még kiskorú volt. 1274-ben már a később oly hírhedett Csák nemzetség is komoly hatalmi pozíciókat szerez, s lényegében e három család harca határozta meg az ország sorsát a következő években. 1274. júliusában például a Héder és a Gut-Keled nemzetség elfogatja a királyt és az anyakirálynét, majd a Csák nembeliek szabadítják ki őket. Ekkor az előbbi két család a király öccsét fogatja el, majd őt is a Csákok szabadítják ki. E csatározások során hunyt el 1274-ben Héder nembeli Kőszegi Henrik, a horvát-szlavon bán. Henrik fia, Péter hamarosan veszprémi püspök lesz, testvére, Miklós a nádor, s így a Gut-Keled nembeli Joachim is visszakaphatja a tárnokmesteri posztot. Lényegében ismét ő kormányozza az országot, de a Csák nembeliek 1275 decemberében megbuktatják őt és a nádort. Ezt követően mindkét posztot a Csák nembeliek töltik be, sőt az országbírói és az erdélyi vajdai tisztséget is megszerzik. E családok csatározása folytatódik, s ennek során pusztul el 1276 márciusában az ország első egyeteme, a veszprémi. Júniusban ismét a Héder és a Gut-Keled nemzetség kerül hatalomra. Végül 1277-ben a királyt nagykorúvá nyilvánítják és így elfoglalva a trónt időlegesen vége szakad a nagyhatalmi csatározásoknak. • -A -R
