Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-03 / 109. szám
t magazin 2006. június 3., szombat • HÍDLAP Akikre büszkék lehetünk... Esztergom költője is A magyar Howard Stern ? A Rádió Esztergomnál tűnt fel először, mint hírolvasó. Pár év múltán a hazai média jelentős szórakoztató műsoraiban találjuk, ahol nem kisebb személyiségek, mint Friderikusz Sándor vagy Jáksó László kollégája lett. Váratlan és komikus helyzeteket produkáló és provokáló stílusa egyfajta magyar Howard Stern-é avatta, s bár úgy tűnik jelenlegi műsora, a Kész átverés show szünetel, biztosra vehetjük, hogy Hunyadi Tamás tarsolyában még jó pár „köteg” beugratós geg van.- Különös karakter vagy, vezessük egy picit történeted szálát a múltba. Mielőtt a Kész átverés műsorba beke-. rültél, Friderikusz Sándor show-já- ban szerepeltél, ami meglehetősen nagy dolog. Hogy lehet az ország egyik vezető médiacézárjával egy stábba kerülni?-A Kész átverés is RTL Klub-os produkció, ahogy Friderikusz akkori műsora is az volt. így kerültem az egyik adásból a másikba. De, hogy lehet bekerülni a nagy showman műsorába? Talán az volt az igazi kérdés, hogy miként tudott Friderikusz a közelembe kerülni... Tehát nem én kerültem az ő közelébe, hanem ő került az én közelembe. Nos, körülbelül úgy, olyan titokzatosan, ahogy egykor Kodály Zoltánnal közölték, hogy pártállami kitüntetésben részesül, és egy lefüggönyözött, fekete Tátrával mentek érte, de csak amikor léizzadva kiszállt abból, akkor tudatták a zeneszerzővel, hogy mi is volt az utazás célja. Friderikusz is elég bonyolultan, ha jól emlékszem három titkárnőjén keresztül üzent, hogy szeretne velem beszélgetni. Később, a vele való beszélgetésből derült csak ki, hogy hallotta a Danubius Rádióban akkor menő műsoromat és megtetszett neki az egész és úgy gondolta, hogy neki ez a karakter kell az új show-jába. A dolog érdekessége, hogy a rámszabott feladat, az Álriport rovat az egész show-val együtt francia li- cenc, a rovatot pedig egy török származású kolléga találta ki ott.- Mennyire engedte meg Friderikusz, hogy önmagad add ezekben a beugratós Álriportokban?- Végül is teljesen szabadkezet kaptam, de ő számon is kérte a dolgokat. Például azt szerette volna, ha mindig alaposan felkészülök az adott riportalanyból, de én ezt nem mindig tartottam be, mert úgy gondolom, hogy ezeknek a műsoroknak a rögtönzés a lényegük. De a későbbi átverős műsoroknál is ehhez tartottam magam, annál jobb, humorosabb egy átverés, minél több benne az improvizáció. Persze előfordul, hogy a kiszemelt alany úgymond „nem jó”, nem úgy reagál, ahogy mi szeretnénk. Ilyenkor a léprecsaló műsorvezetőnek kell jónak, ügyesnek lennie, hogy megmentse a gégét, ami többnyire sikerül is. Olyan országban élünk, hogy tényleg kevés az olyan ember, aki egy különös helyzetbe bevonható. Nos, ilyenkor kell egy-két nagyon jó mentőmondattal készülni, hogy a felvétel megmenthető legyen. Talán ennyi felkészülés, amit megengedek magamnak.- Ez az egyéni felfogásod összefüggésben van-e azzal, hogy ha jól emlékszem gyerekkorodban nem voltál egy szereplős típus?- Igen, soha semmilyen irodalmi vagy hasonló színpadnak nem voltam tagja vagy részese. De nem túlzás azt mondani, hogy kifejezetten utáltam szerepelni. Tulajdonképpen azt kell, hogy mondjam, hogy a mai napig egy visszahúzódó típus vagyok. Ismerős társaságban oldott vagyok persze, de már egy ismeretlenekkel teli környezetben egészen más a helyzet, csak ülök és figyelek, nem vagyok egy igazi társasági ember. Viszont mikrofon és kamera előtt teljesen megnyílók. Hogy -ez miért van, ezen soha sem gondolkodtam, nem tudom. Én gyakorlatilag fordítva működöm, mint a többség, akiket rémségesen feszélyez a média által nyújtott szereplés.- A nagy nevettetők már többször nyilatkozták, hogy míg a színpadon ontják a poénokat, addig a magánéletben meglehetősen melankolikusok, hogy ne mondjam depressziósak...- Igen, amikor ezekre az emberekre rámegy a reflektorfény, akkor ott valami történik, megváltoznak, de sem az ő esetükben, sem az én esetemben nem tudom erre a magyarázatot.- Végeztél a tévés-rádiós műsoraiddal kapcsolatban bármiféle hivatalos, intézményi kereteken belüli tanulmányt?- Nem, soha. Azt viszont egyfajta bizonyítványnak fogom fel, hogy a szakma nagy öregje, Gálvölgyi János negyven percig áradozott rólam Jáksó Lacinak egy tavaly őszi adásunk után. Ez jó visszaigazolása volt a munkámnak.- Volt a szerkesztő-rendező főnökeidnek olyan elképzelése valaha, hogy Csak rád építve készüljön egy show, ahogy mondjuk a Bagi-Nacsa páros esetében?- Nem, ilyen még nem volt. De én erre szakmailag alkalmatlannak tartom magam.-Az előbb említett Gálvölgyi-dicsé- ret azért nem ezt igazolja...- Igen, de valljuk be férfiasán, hogy a szórakoztató műfaj lényege a szemfényvesztés. Én nem tudok öt, tíz, húsz perceken belül beszélni, ahogy az említett páros. Én ezeket a rövid villanós fricskákat tudom.- Ezt nem értem. Még, hogy nem tudsz beszélni. A Danubius Rádióban csak azt csináltad, hiszen ott csak így adhattad elő a produkciót...- Igen, persze. Ott egy kerek, bár kitalált történettel kellett előállnom, az alany teljes megtévesztésére és a közönség mulattatására. Az egész egyébként soha nem tartott tovább két-három percnél. Azoknak a rövid műsoroknak az volt a lényege, hogy kifacsartam egy hírt, amit előtte hallottam. Ehhez kerestem egy olyan alanyt, akinek semmi köze nincs hozzá, csak szerintem. Ilyen volt az az eset, amikor Vlagyimir Putyin magyarországi látogatása alkalmával jó erős oroszos akcentussal betelefonáltam a Gázmüvekhez, hogy segítsenek már kideríteni, hogy én, mint Putyin, orosz elnök, aki most eljöttem otthonról, elzártam-e a gázt vagy nem, mert elfelejtettem. A Gázműveknél készségesek voltak, én is az voltam, tanácsoltam nekik, hogy ellenőrizzék a nyomást, mert ha leesett, akkor nem felejtettem elzárni. Azt hiszem a végén már vették a poént a Gázműveknél...- Meddig lehet csinálni a Kész átverés show-t?- Talán már leáldozóban van ez a műsor, egy egyfajta törvényszerűség is ez, már csak azért is, mert a beugrató arcokat - ahogy engem - már tényleg eléggé ismernek sok helyen, de maga a műfaj is egy szükségszerű megújulásra szorul. De mindig lesz igény ilyen műsorokra, egész egyszerűen azért, mert az emberek szeretik nézni a saját hülyeségeiket. Ha ősszel is folytatódik az adás, akkor viszont úgy készülök, hogy ha Jáksó Laci nem viszi tovább, akkor rám bízzák a műsor vezetését. • - Nekem az első, 1995-ös Rádió Esztergomban volt szerencsém veled együtt dolgozni. Hogy emlékszel arra a rádiós időszakodra?- Ez egy nagyon jó korszak volt. Persze összehasonlíthatatlanul más, mint a későbbi Danubius-os munkám. Híreket olvastam be többnyire és riportokat készítettem.- A médiabeli munkád mellett, ha jól tudom a másik nagy mániád az autó.- A mánia szó talán túlzás, de nem megszokott autóim voltak, az kétségtelen. Volt egy Citroen „Kacsa”-m, egy Renault 4-esem, ezek a régebbi, nosztalgikus erejű típusok feltűnhettek másoknak. Egyébként meggyőződésem, hogy rendkívül jó sofőr vagyok. Ezt az átverős műsorok kapcsán sokszor felhasználtam olyan szinten, hogy szerintem azt tudja az ember kiparodizálni, amihez igazán ért.- Valóságos eset, és szintén elég vicces, amikor egyszer mégis gyalogosként ütköztél autóval.- Igen, ez még fiatalabb koromban történt. Valamelyikünk figyelmetlenségéből adódóan hirtelen egy gyorsan közlekedő autó elé kerültem. A sofőr hiába fékezett, engem telibe talált. A csattanást követően elsötétült arccal kiszállt a kocsiból, hogy megnézze mi maradt belőlem, de senkit nem talált a jármű elejénél. Ezután hátranézett és látja, hogy én szinte minden karcolás nélkül állok fel az autó hátuljánál, ahová egy teljes kocsit átívelő hátra szaltót követően kerültem. A slusszpoén az volt, hogy az illető dzsúdóedző volt, és meghívott, hogy járjak le az edzéseire, mert esni már úgy is olyan jól tudok... • szöveg: Pöltl „Oxi” Zoltán fotó: Mitter Balázs Balassi kora egyik leggazdagabb észak-magyarországi protestáns családjának sarjaként született, ám apja összeütközésbe kerülve a bécsi udvarral, vagyona nagy részét, gazdagságát és társadalmi pozícióit is elvesztette. A zaklatott életet élt, nagyszerű költővé vált főúr egész életét pereskedéssel töltötte elvesztett birtokaiért, mindemellett bátor katonaként harcolt a török ellen, de elhíresült erőszakosságairól és szerelmi kalandjairól is. Mindössze negyvenesztendősen érte a halál Esztergom ostrománál 1594. május 30-án. N evét régebben Balassa Bálintnak mondták; voltak, akik úgy vélték, hogy tulajdonképpen Balázsinak kell kimondani ezt a régi családnevet; ő maga különbözőképpen írta saját nevét; a híres família különböző tagjait is hol Balassiként, hol Balassaként említik úgy, mint a kortársak is és az utókor is. Lehetséges, hogy a kiejtés az idők folyamán módosult, de a család mindig ugyanaz volt: erőszakos önző, köpönyegforgató nagyurak egymásra következő nemzedékei. Okosak voltak, szerették a műveltséget, életüket kockáztatták a harácsolásért, várakat, birtokokat, asszonyokat gyűjtöttek, cseréltek, raboltak. Sajátos keveréke volt ez a család a középkori rablólovagnak és a reneszánsz kalandornak: jellegzetes képlet XVI. századunk vérgőzös történetében. A költő nagybátyja, a hírhedett Balassi Menyhárt a kor közismerten legjellemtelenebb embere volt, aki Ferdinánd és János királyok között, katolikusok és protestánsok között rendszeresen folytatott árulásaival több vármegyényi birtokot szedett össze. Unokaöccse hazulról hozta a féktelenséget is, a műveltség sz-eretetét is: egész élete erőszakoskodások és szerelmi kalandok szakadatlan sorozata, miközben korának egyik legműveltebb férfija, kilenc nyelven ír, olvas, beszél; miközben áhítatosan vallásos, aki gyötrődve bánja bűneit, de eszében sincs bűneivel felhagyni. Híres táncos a mulatságokon, híres vitéz a csatatereken, - és nemcsak híres költő, hanem olyan lángelme, aki költészetével egyenest a világszínvonal legmagasabb régióiba emelkedik. Ő az első mindenestül európai magyar költő: Ronsard kortársa, és semmivel sincs Ronsard mögött. Mintha a semmiből teremtette volna meg a színpompás magyar költészetet. S élt mindössze negyven évet: 1554-től 1594-ig, amikor Esztergom alatt, a török elleni csatában vitézi halállal lépett túl a földi életen, amelynek nemcsak élni tudta örömét és bánatát, hanem évszázadokat álló költői erővel ki is fejezte. Természetesen ő sem a semmiből teremtett. Egy történelmi órával előtte már felemelkedett az európai magas szintre a hazai latin nyelvű humanista költészet, élén Janus Pannoniusszal. A kortársakban megvolt az igény a maguk korának és eszméinek költői kifejezésére, ha nem is jutottak túl a krónikás strófákon. Tinódinak fontosabb volt a ténybeli hitelesség, mint a művészi formálás, - művei mai szóval élve inkább riportok, mintsem epikus látomások. Ilosvainak fontosabb volt a fordulatos kaland, mint az emberi hitelesség; ő a bűnügyiregény-írók elődje. Létük azonban bizonyítja, hogy volt közönségigény a költészetre. És a szakadatlan nemzeti veszedelemben olyany- nyira előtérbe került a nemzettudat, hogy a humanisták latinsága is némiképpen háttérbe szorult az anyanyelv mögé. így volt ez egész Európában. Ebben a XVI. században bontakoztak ki a reneszánsz kultúra jegyében most már a nagy, nemzeti nyelvű irodalmak. Balassival a magyar költészet egyidejű lett az európai költészet egészének élgárdájával. A rendkívül művelt költő tanul is az egész világtól, és mert igazi nagy költő, senkinek nem lesz az utánzója. A kor fél lábbal még a középkorban él, és Balassi ismeri a középkor lovagköltészetét is. Témavilága, akárcsak a lovagköltőké, világosan oszlik az akkor hagyományos három körre: vallásos, harci és szerelmes költészetre, vagy ahogy akkor mondották: istenes énekekre, vitézi énekekre és virágénekekre. Az élmény azonban már merőben újkori. Istenes énekeiben az áhíta- tos hinni akarás, a kétely, a lélek háborgása keveredik; egy nyughatatlan ember reménytelen vágya a benső nyugalomra. Vitézi énekei egyrészt a férfias kalandokat eszményítik, másrészt a friss nemzettudatot fejezik ki. virágénekei pedig a középkortól elszakadt újkori ember életvágyát, életszeretetét fogalmazzák" meg az érzelem széles skáláján. Istenes verseivel világirodalmi szinten hoz újat költészetével. A protestáns prédikátorköltők közösségi érvényű és érdekű megszólalásaival szemben Balassi mint egyén, mint önálló személyiség áll kapcsolatban Istennel. Vallásossága felekezeten kívüli, felekezetek feletti vallásosság. Szemlélete túlmutat a dogmatikussá merevedett protestantizmuson. Istennel való kapcsolata újfajta költői megoldásokat hoz létre. Legnagyobb költőink között tarthatjuk számon. • Rajner
