Hídlap, 2006. június (4. évfolyam, 107–128. szám)
2006-06-03 / 109. szám
HÍDLAP • 2006. június 3., szombat hídlapmagazin Könyveink és könyvtáraink A keresztény pünkösd kialakulásának történetét a Bibliában az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg. Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a hús- vétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ezáltal megkapták a Szentleiket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik... A z apostolok tanítását a körülöttük különböző tájakról, más országokból, idegen népekből összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta. Erre a csodára, görögül dialektoszra utaló jeleket a zsidó tradícióban is megtalálhatjuk. Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé a megpróbáltatások ellenére is vállalva az üldöztetést. Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük május 10. és június 13. között. Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől számítjuk. A keresztény húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte után van. A húsvétra a hármasság jellemző. Jézus Krisztus Isten fiát elárulták és keresztre feszítették, halálával megváltotta az emberek bűneit, majd harmadnapra feltámadt. Nagycsütörtökön az ünnepi szentmise végén az oltárfosztás jelképezi Jézus Krisztusnak elárulását és halálát. Nagypénteken Krisztus a sírban nyugszik. A kereszt leleplezésekor megjelenő megfeszített Jézus Krisztus előtt hódolunk, aki megváltotta a kereszthalálával a bűneinket. Az ünnepsorozatában a nagyszombat a feltámadás ünnepe. Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halált., amely valójában a szombatról vasárnapra virradó éjjelen történt. Eleinte egész éjjeles virrasztással és Istentisztelettel készültek a feltámadásra. Az ünnepet ma már nagyszombaton késő délután tartják, amikor is a szentmisét követően az oltáriszentségben feltámadott Krisztus körmenetben halad végig az utcákon, hogy mindenki láthassa és örvendezhessen Isten dicsőségének. Pünkösdöt húsvétvasámaptól kezdődően számítjuk. A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül az egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is. A pünkösd eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor. A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a Szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. ,,És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lön nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdőnek szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is. Pünkösdhöz is kötődnek természetesen népszokások. Magyarországon csakúgy, mint Európa számos országában a pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény, illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál. A Római Birodalomban május hónap folyamán tartották az úgynevezett Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdirózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. Hasonló kedves népszokás volt a pünkösdikirály-választás. A pünkösdi királyt a legények közül választják ügyességi versenyeken. Európa nagy részén a középkor óta élő szokás, gyakoriak a lovas versenyek, különféle ügyességi próbák, küzdelmek. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. Legérdekesebb leírása Jókai Egy magyar nábob című regényében olvasható. A pünkösdi király megválasztása után egy évig „uralkodott”, azaz ő parancsolt a többi legénynek, az ivóban ingyen ihatott, minden lakodalomra, mulatságra meghívták. Szokás volt pünkösdi királynét is választani a falubéli kislányok közül. A „királynő” feje fölé kendőből sátrat formálnak a többiek, így járják sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintenek az udvarra. Köszöntőt mondanak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekelnek, táncolnak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol „mavagyon- járásnak” is nevezik a pünkösdölést. („Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja”) _ • Varga Péter Dénes R égi erdélyi könyvgyűjteményeink számbavételét valamikor a tizennegyedik században keletkezett nagyszebeni plébániai könyvtárnál kell kezdenünk, s ugyanezen a településen a domonkosoknak is volt egy kisebb bibliotékájuk. A kolozsvári unitárius gyűjtemény szintén a tizennegyedik századig vezeti vissza „családfáját”. A reformáció hozta magával a könyvnyomtatás elterjedését - a nyomdák többsége hosszú időn át protestáns többségben volt -, s a XVI. század közepén Nagyszebenben, Brassóban, majd Kolozsvárott és Gyulafe- hérvárott nyílik könyves műhely. E korban jött létre a kolozsmonostori apátsági és a kolozsvári jezsuita főiskola könyvtára. Az utóbbi gyűjtemény az 1579-ben alapított líceumi gyűjteménybe olvadt bele. Az evangélikusok brassói iskola gyűjteménye 1544-ben jelenik meg annak „megnyitását”, a beszterceieké 1550-ben, a nagyszebenieké 1592-ben követte. A reformátusok szászvárosi gyűjteményét is abban az időben alapították, a nagyanyedit azonban 1662-ben. Csíksom- lyón a ferencesek belekezdtek egy könyvtár kialakításába, a historikusok szerint e munka 1605- ben kezdődött el. Zilahon létrejött az úgynevezett Wesselényi-kollégium - szintén e században -, s valamivel fiatalabb nála a kolozsvári s mindkettőben könyvtár is létesült. A székelyudvarhelyi református kollégiumban a könyvek gyűjtése 1670 táján vette kezdetét s a segesvári evangélikusoknál jó két évtizedre rá. Kézdivásárhelyen a katolikus gyűjtemény 1708-as alapítású, a híres marosvásárhelyi kollégiumé pedig 1718-as. Szamosújvárott az örmény katolikusok rendeznek be bibliotékát 1725-ben. A római katolikus papnevelde könyvtárát Gyulafehérvárott alapították 1753-ban. Komoly gyűjtemény jött létre Balázsfalván is a görög katolikusok jóvoltából 1763-ban. Ez idő tájt Kolozsvárott afféle egyetemi szintű gyűjtemény állt össze 1774-től. (Ezen intézmény egyetemi - főiskolai - akadémiai szintjéről sokat vitáztak, ez azonban könyvtára értékén mit sem változtat, s azon sem, hogy 1872-ben is az ottani egyetem könyvtára alapjává lett). Ezzel egyidős, tehát még tizennyolcadik századi a város római katolikus főgimnáziumának könyvgyűjteménye is. Székelykeresztúron az unitárius gimnázium értékes könyvtára 1793-as alapítású. Marosvásárhelyen a Teleki-téka és Gyulafehérvárott a Bátthyáneum ugyanabban az évben: 1798-ban jött létre közgyűjteményként. • V. P. A „gyengébbik nem” és a tanulás ogy a „gyengébbik nem” számára sem haszontalan a magasabb iskolai végzettség, ezt hazánkban csak a reformkorban kezdték hangoztatni. Az első tervezők, a főrangú családoknál dolgozó külföldi nevelőnők képzett honiakkal való felcseréléséről, majd az e családokban felcseperedett leányok részére megnyitandó intézményekről álmodoztak. Terveik egy része meg is valósult, pedig a tervezők maguk is hölgyek voltak, közülük ketten főnemesi, ketten pedig nemesi családban születtek. Négyőjük közül a legismertebb a német anyanyelvű Brunszvik Teréz grófnő, aki a magyart csak felnőtt korában sajátította el, s aki húga gyermekei mellé nevelőnőt keresvén 1808-ban a svájci Yverdonban megismerkedett Pestalozzival, s ily módon a kor egyik modern nevelési irányzatával is. Pestalozzi egyik első magyarországi híve egyébként a Vay család házitanítója, Váradi Szabó János volt, aki már 1817-ben könyvet írt e nevelési rendszerről. 1828. június 1-jén a grófnő - édesanyja budai házában - Angyalkert néven megalakította az első óvodát. Ezt követően az első óvónőképző gróf Festetics Leó jóvoltából jött létre 1836-ban. Brunszvik Teréz alsó fokú ipariskolát és cselédiskolát is létrehozott, de egy nevelőnőképzőre vonatkozó, s Fáy Andrással együtt kigondolt terveit már nem sikerült realizálnia. Unokahuga, Teleki Blanka grófnő azonban tovább tudott haladni ezen az úton, hiszen ő ismerte a külföldi irányzatokat is. Valójában egyik terv sem lett igazán sikeres, amelyek hibáira a „csak” nemesi családból származó Karacs Teréz is figyelmeztette őket. Ennek hatására Teleki minden polgárcsalád számára lehetővé kívánta tenni 1846-ban megnyitott iskolája látogatását. Itt tanított Vasvári Pál és Leövey Klára is. Ezzel egy időben Karacs Miskolcon nyitott nőnevelő intézetet, 1862-től pedig Kolozsvárott tanított. Mivel Teleki és Leövey, valamint diákjaik az 1848-as forradalom aktív hívei voltak, a forradalom leverése után bűnhődniük kellett. Telekit 1851. május 13-án, Leöveyt július 12-én fogták el. Elítélésükre 1853. május 25-én került sor. Klára 1856-ban, Blanka a következő esztendőben szabadult. Teleki Blanka ezt követően külföldön élt, Párizsban hunyt el 1862-ben, egy évvel élve túl Brunszvik Terézt. Leövey tovább tanított: Mára- marosszigeten nyitott magániskolát, s Blanka neki ajándékozta egykori iskolája könyvtárát. Klára iskoláját 1862-ben megszüntették. 1863-tól Teleki Blanka fivére leánygyermekei mellett Karacs Teréz működött magántanítóként, s e posztot Leövey Klárával osztotta meg. A magyar nőnevelés élharcosai tehát itt ismét találkoztak. Teréz 1892-ben, Klára 1897-ben hunyt el. • Histórias
