Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85–106. szám)

2006-05-02 / 85. szám

4 HÍDLAP • 2006. május 2., kedd www.istergranum.hu Nem adnak zöld utat Paksnak a zöldek A Védegylet szerint szélesebb körű egyeztetésre lenne szükség Folytatás az 1. oldalról A civil érdekvédő ugyanakkor em­lékeztetett arra is, hogy a temelini erőmű esetében Budapesten is tartot­tak közmeghallgatást, Paks álláspont­ja tehát eltér a nyugati gyakorlattól. A Védegylet kezdeményezése szerint a fővárosban, a megyeszékhelyeken és Paks közvetlen környezetében több helyen is meg kellene hallgatni az emberek véleményét. Bár a szervezet erőteljesen fellép az atomenergia használatával szemben, Vay Márton lapunknak hangsúlyozta: a levelet az atomenergiával kapcsolatos semleges Ausztria már kezdeményezte, hogy Becsben tartsanak közmeghallgatást az atomerőmű élettartamának meghosz- szabbítása ügyében, és ezt az espoo-i egyezmény alapján meg is kell tartani, így az is elképzelhető, hogy az osztrák la­kosság elmondhatja véleményét a kér­désről, az atomerőmű tíz kilométeres körzetén kívül élő magyarok viszont nem. hangvételben, demokratikus alapon fogalmazták meg. A paksi atomerőmű a jelenlegi ter­vek szerint 2010-ig működne, ez azonban nem egyszer és mindenkorra való leállítást, hanem csak fokozatos leállást jelentene. A kezdeti szakasz­ban csak az elsőként üzembe helye­zett blokkot vennék ki a rendszerből, majd fokozatosan kapcsolnák ki a többit is. így a leállás mintegy tizen­két évet venne igénybe, vagyis 2022- ig gondoskodni lehetne az így kiesett energiatermelés pótlásáról. Szerettük volna az atomerőmű ve­zetőségének álláspontját is megtudni az ügyben, ők azonban megkeresé­sünkre lapzártánkig nem reagáltak. • P. K. A megtalált pártkongresszusi beszéd X. Y. igazgató elvtárs a vállalat helyzetéről, az MSZMP XIII. Kongresszusa eló'tt re megérteni! A vállalat vezetése először a műszaki állo­mány előtt vázolja elképzeléseit, mert számít arra, hogy aktívan közreműködik majd terveink megértésében, ami nem fenyegetés, de egyértelműen akarja jelezni, hogy a türelem végül is kicsordul a pohárból, amelybe tiszta vi­zet kéne önteni, hogy senkinek se lehessenek kétségei. A vállalat vezetősége nem saját kútfejéből hozta ezt a dön­tést. A pártvezetőség, a szakszervezet és a KISZ kéz a kézben határozott úgy, hogy fordulatot hoz a munkafe­gyelem terén, ami megengedhetetlen a jelenlegi formájá­ban. Mivel romlása fokozatos, olyannyira, hogy sikamlós lejtőre segítette kollektívánk szépen ívelődő jövőjét, ma­holnap. A fegyelem létünk alapja, és ezt mindenkinek meg kell érteni. Habár tudjuk, hogy ezzel nincs mindenki így. De végül is ők akarták, tehát magukra vessenek, ami­kor magukon érzik a közösség erejét. Egy szó, mint száz, úgy döntöttünk - és ezt az újrafogalmazott kollektív szer­ződésbe is bele szándékoz­zuk venni, mivelhogy azt mintegy vállalati alkotmá­nyunknak tekintjük -, hogy ezentúl keményen fellé­pünk azok ellen a dolgozó­ink ellen, akik képtelenek megérteni, hogy félvállról nem lehet dolgozni. Eddig sem lehetett volna, de ez még hagyján, hanem a hol­nap igényei már nincsenek tekintettel az egyéni kénye­lemre. Azt szeretnénk, és erre súlyt helyezünk akkor is, amikor a fizikai dolgo­zók elé kilépünk, ha min­denki értené, miről van szó. Nem volt könnyű, és ezt meg kell mondani, mert a döntéshozatal mázsás teher a legszélesebb vállakon is. Nos, miről van szó, elvtár­sak? Dolgozni kell, és ezt nem akarom tovább ragoz­ni. Láttuk, hogy mire vezet az engedékenység. Néhá- nyan bizonyára azt mondják majd: ez szigorítás, de mi er­re csak azt tudjuk mondani, nem mi, hanem az élet szigo­rodik. Tegnapi eredményekért nem tarthatjuk ma is a markunkat. Aki érti, érti, aki nem érti, majd megértetjük vele. Amikor számot vetettünk lehetőségeinkkel, egyre világosabban láttuk, hogy az extenzív út bezárult előt­tünk, és csak intenzív munkával juthatunk előbbre. Vi­szont ez mindenkitől megkívánja a magáét. Száz százalé­kig megnőtt az egyéni felelősség kollektív ereje. Sokan tudják, hogy mi felé akarunk elmenni, mégis kérek min­denkit, hogy segítsenek minket a gondos előkészítésben. Hiszen bár eltökélt a szándékunk, de tudjuk, hogy a po­kolba vezető út sincs rózsákkal kikövezve, tehát még in­kább fokozott jelentősége van a demokratikus végrehaj­tásnak, amiről ezúttal sem mondhatunk le. És akkor, elv­társak, most rátérek a részletekre”. „...és ez tűrhetetlen, elvtársak! Eddig tűrtük, ha nehe­zen is, de most már elég volt. Mindenki beláthatja, hogy a türelemnek van határa. És mi most elérkeztünk ehhez a határhoz. Eredményeink, amelyekre méltán vagyunk büszkék, veszélybe kerültek. A negatív folyamatok amúgy is állandóan begyűrűznek, és ez ellen nincs mit tenni. Úgy vállalati, mint népgazdasági szinten a volu­men tekintetében nincs szégyenkezni valónk, de azonban mindig vannak, akik megmételyezik sorainkat. Én példá­ul még úttörő koromban megtanultam, hogy a munka, be­csület és dicsőség dolga, és e szerint próbálom elrendez­ni az életem. Igazgatónak lenni nagy felelősség, ezt már akkor is úgy gondoltam, amikor még csak a vállalat füg­getlenített KISZ-titkára voltam, egy szerény csavar a vál­lalati négyszögben. Mindig intettem a fiatalokat, akik kö­zül egy voltam én is, hogy szocialista módon csak az él, aki másnak áldozza élete virágát, ahogy a költő is mond­ja, lánglelkűen. A csere­arányok nem kedveznek, és ez csak tovább fokozza egyéni felelősségünket a termelésben is. Népünk egyfolytában igent szavaz távlati céljainknak, és ak­kor különösen megenged­hetetlen, hogy egyesek há­tat fordítanak az elszánt közösségi akaratnak. His­szük és valljuk, hogy bol­dogulásunknak a munka az alapja, de a munkát, elv­társak, el is kell végezni, hogy mást ne mondjak. És ezért nem kerülgetem to­vább a forró kását, hiszen a jelenlevők mindannyian tudják, hogy tanácskozá­sunk milyen fontos napi­rendben gyűlt ma össze, a tizenharmadik kongres­szus előtti napokban. Egyetlen és fontos kérdés van ma előttünk, és ez a munkafegyelem, amely­nek lazaságai hovatovább megengedhetetlen szakadékba vezetik egész dolgozó kollektívánkat, a jogos erőfeszíté­sek ellenére. Nem akarom sorolni, ami mindenki előtt köztudott, pedig van példa a tarsolyban, azt hiszem, ez senki előtt nem kétséges. A munkaidő-fényképeken fehér foltok vannak, amiért is cselekedni kell. A jövőért vállalt közös felelősséggel, ami alól senki sem bújhat ki, aki sze­mébe akar nézni a holnap nemzedékének. Holnapunk kér szót, és ilyenkor nem hallgathatunk süket fülekkel. Elég körülnézni gazdasági életünkben ahhoz, hogy tudjuk, ho­va vezetne jelen helyzetünkben minden engedékenység, hamis álhumánum, amire a becsületes dolgozók amúgy sem tartanak igényt. Ez vezérelt minket abban, hogy vég­re egyértelműen letegyük szavazatunkat az asztalra. Dol­gozni csak szépen, ahogy mennek a csillagok az égen, hogy megint a költőt idézzem. És a szocializmus állócsil­lag, mely üstökösként ragyog, ha nem volnának felelőtlen elemek is közöttünk, melyet régen kivetett az egészséges kollektíva, de többen vannak, semhogy ellensúlyozni le­hetne őket. Nem akarok túlozni, elvtársak, mert ezzel a pesszimizmus hibájába esnék, de nem hallgathatom el, hogy vannak nehézségeink. Tervteljesítésünk bizony nem valami rózsás, amiből egyenesen következik, hogy jövő­re vékonyabb lehet a boríték nyereségfizetés idején, ha ugyan egyáltalán telik még borítékra. És ezt kellene vég­(A fiatal közgazdász a vállalat egykori tervosztályán, a neki kiutalt öreg íróasztalban találta meg az elsárgult pa­pírokat. Az első oldalon egy dátum állt: 1985. március 3. Alatta: Tárgy: X. Y. igazgató elvtárs a vállalat helyzetéről, az MSZMP XIII. Kongresszusa előtt. A fiatalember eltöp­rengett a név fölött, határozottan ismerősnek tűnt föl neki. És sajnálkozott, hogy a „részletek” utáni oldalak eltűntek.) • Kocsis L. Mihály Folytatódik a pozsonyi plakátháború Ismét összetépték a Nagy-Magyarországot ábrázoló műalkotást Folytatás az 1. oldalról A plakát erős érzelmeket váltott ki a nacionalista gondolkodású személyek­ből és csoportosulásokból is: a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica Slovenská előbb a reklámtanácshoz fordult, de azok válasza, miszerint a Magyarország feliratú alkotás nem minősül reklám­nak, nem sért semmilyen törvényt sem, így annak eltávolítása nem rendelhető el, nem nyugtatta meg a kedélyeket. A nacionalisták további vádakat felsora­koztatva a szlovák főügyészséghez for­dultak, emellett követelték a kép eltávo­lítását is. Bírósági ítélet hiányában is­meretlen tettesek ezt két alkalommal is elvégezték. „Nem teszünk feljelentést, hisz nincsenek szemtanúk, így soha az életben nem derül majd ki, hogy ki tá­volította el a művet” - panaszolta Karetová, majd hozzátette, hogy bár a felület a hónap végéig a rendelkezésük­re áll, nem ragasztják ki újra a művet. A pozsonyi vár alatt elhelyezett alkotás annak a Michal Moravcíknak a műve, aki a közelmúltban a budapesti Kossuth téren egy szlovák nyelvű útjelző táblát állított fel. Az alkotás jellegzetes vonása, hogy egyszerre több irányba, de ugyan­akkor sehova sem mutat. A művész ez­zel a magyarországi kisebbségek rossz helyzetére próbálta felhívni a figyelmet. A Matica Slovenská tagadja, hogy köze lenne a rongáláshoz, de a kép eltű­nése ellenére sem vonja vissza a fő­ügyészségen tett feljelentést. A martini székhelyű szervezet szerint a plakát sér­ti a reklámtörvényt, és az államnyelvről szóló jogszabályoknak is ellent mond, de ezen kívül biztosak abban is, hogy a mű nem Michal Moravcík munkája, ha­nem egy plágium, és az eredeti szerzők magyar nacionalisták • Szép Összetűzött a titkosszolgálat és az MKP Mindkét szervezet lejáratással vádolja a másikat A Szlovák Információs Szolgálat (SIS) két volt munkatársa, Igor Cibula és Peter Tóth szerint az MKP lejárató hadjáratot folytat a titkosszolgálat el­len, és ebben a párt elnöke, Bugár Bé­la is aktívan részt vesz. A magyar párt elutasítja ezen vádakat, véleményük szerint a vagdalkozó szervezet nem a legmegbízhatóbb szervek egyike. A SIS és az MKP között az elmúlt években nem volt felhőtlen a viszony: példa erre Simon Zsolt, agrárminiszter ellen tavaly novemberben kirobbantott lejárató kampány ügye, vagy az is, hogy a magyar párt elnöke, aki egyben a parlament vezetője is, nem tekintet­hette meg a szervezet által készített ira­tokat. (A SIS szerint Bugár Béla nem tekinthető teljes jogkörű házelnöknek, ezért egy-két hónapig nem férhetett hozzá az ügynökség által készített je­lentésekhez, amelyeket egyébként ha­vonta kézhez kellett volna kapnia). A titkosszolgálat két volt munkatár­sa, Igor Cibula és Peter Tóth a napok­ban bejelntette, hogy az MKP inten­zív lejárató hadjáratot folytat a SIS el­len. A volt ügynökök szerint a szlová­kiai magyar politikusok szándékosan támadják a titkosszolgálatot, és a cél­juk nem más, mint a SIS hitelességé­A SIS Simon Zsolt mezőgazdasági mi­niszterről még novemberben olyan híre­ket szivárogtatott ki, amelyek hamisnak bizonyultak. Bugár akkori nyilatkozata szerint mindezek mögött olyan pénz­ügyi, politikai, gazdasági érdekcsopor­tok is állhatnak, akiknek szúrja a szemét a magyar párt és annak miniszterei. Az elemzők szerint Szlovákiában sokaknak nem tetszik az, hogy az MKP immár nyolc éve a kormánykoalíció tagja, és az sem, hogy az a szlovákiai magyarok ál­tal tartós támogatásnak örvend. nek a megdöntése. Emellett megje­gyezték, hogy egy olyan szervezet el­len folytatott kampányról van szó, amelynek egyebek mellett a külföldi - így a magyar-ügynökségek Szlová­kia területén kifejtett tevékenységé­nek a feltérképezése is a feladata. Igor Cibula és Peter Tóth azt is leszö­gezte, hogy egy olyan párt támadja őket, amelynek az ügyvezető alelnöke, Duray Miklós, nyíltan támogatja Orbán Viktort, valamint annak nacionalista, soviniszta és revizionista politikáját és ezzel nem­csak Szlovákia területi egységét, hanem politikai érdekeit is veszélyezteti. Bugár Béla visszautasítja a fenti vá­dakat, véleménye szerint a szlovák tit­kosszolgálat nem a legmegbízhatóbb szervek egyike. „Több dolog is utal er­re: azt állítják, hogy nem ők szivárog­tatták ki Simon Zsoltról szóló álhíre­ket, de az általuk kiadott iratokból nem ez derül ki. Vagy például az egyik ügy­nökük beépült a Szlovák Nemzeti Párt­ba (SNS), a véleményem szerint elfo­gadhatatlan, hogy valaki egyszerre le­gyen pártpolitikus és titkosszolgálati tag. A SIS több hetet kért arra, hogy megállapítsa, alkalmazottjuk törvényt sértett-e, és valóban szerepel-e az SNS listáján” - mondta Bugár, majd hozzá­tette, hogy azzal pedig, ahogyan Cibula és Tóth egy másik ország politikusának a tevékenységéről beszélt bizonyítot­ták, hogy nem képesek objektív képet rajzolni a politikai történésekről. Az MKP elnöke leszögezte, hogy minden országnak szüksége van titkoszolgálatára, de annak csak hiteles információkat szabadna szolgáltatnia. A két ügynök szerint az MKP a titkos- szolgálat lejáratását művileg kreált problémák segítségével szeretné elér­ni, ilyen például a Simon Zsolt ellen kiszivárogtatott információk-, és a pár hete napvilágot látott Kovácová ügy is. • -p -a

Next

/
Oldalképek
Tartalom